|
|
|
soha, soha nem állok meg és nem nézek vissza
egyszer visszajövök érted, de még ez van
soha, soha nem érted meg miért nem változom meg
nem kell értened, csak belátnod, hogy ez van
soha, soha nem állok meg és nem nézek vissza
egyszer visszajövök érted, de még ez van
soha, soha nem érted meg miért nem változom meg
nem kell értened, csak belátnod, hogy ez van
emlékezünk, de nem beszélünk róla, ez a múltam
nem létezünk, csak valaki megálmodta, hogy úgy van
egy utca, egy név volt, de rég volt, elfeledtek
egy levélben írom, hazudtam, hogy szeretlek
amim van megdolgoztam érte, te lehet nem
köpködsz, de majd kopogsz az ajtón, nem mehetsz be
ami rám emlékeztet hagyd ott és eressz el
a parton vár a mentőcsónak és evezz el
magamhoz térek mire lemegy a nap
lekéstem a buszom és nem megyek haza
ha nincsen pénzed itt nem lehet szavad
lekésed a buszod és nem mehetsz haza
adjatok pénzt és én aláírok mindenet!
adjatok pénzt és én aláírok mindenet!
adjatok pénzt és én aláírok mindenet!
levél a pokolból..
soha, soha nem állok meg és nem nézek vissza
egyszer visszajövök érted, de még ez van
soha, soha nem érted meg miért nem változom meg
nem kell értened, csak belátnod, hogy ez van
soha, soha nem állok meg és nem nézek vissza
egyszer visszajövök érted, de még ez van
soha, soha nem érted meg miért nem változom meg
nem kell értened, csak belátnod, hogy ez van
nem kezdem a mesét az elejéről, mert te
tudod jól végig az elejétől kezdve
utolsó emlék egy velejéig romlott
éjszakába fulladt tétek közötti élet döntött
megáll a szívem, mire lemegy a nap
csak várj egy percet, elfelejtettem azt
ma este várlak, mikor lemegy a nap
csak te meg én ketten, aztán mehetsz haza
egyszer vissza, visszajövök, de még ez van
soha, soha nem jártam még ebben a világban
oda, ahol mindig süt a nap majd száműzhettek
hogyha nem kell, nem kell ami van, de már csak ez van
ha az idő lennék visszahoznék mindent, de én nem vagyok
ha a szél lennék elfújnálak, de én nem vagyok
ha a szél lennék elfújnálak innen, de én nem vagyok
ha az idő lennék visszahoznék mindent, de én nem vagyok
soha, soha nem állok meg és nem nézek vissza
egyszer visszajövök érted, de még ez van
soha, soha nem érted meg miért nem változom meg
nem kell értened, csak belátnod, hogy ez van
soha, soha nem állok meg és nem nézek vissza
egyszer visszajövök érted, de még ez van
soha, soha nem érted meg miért nem változom meg
nem kell értened, csak belátnod, hogy ez van
soha, soha nem állok meg és nem nézek vissza
egyszer visszajövök érted, de még ez van
soha, soha nem érted meg miért nem változom meg
nem kell értened, csak belátnod, hogy ez van
soha, soha nem állok meg és nem nézek vissza
egyszer visszajövök érted, de még ez van
soha, soha nem érted meg miért nem változom meg
nem kell értened, csak belátnod, hogy ez van
“Most már nem érdekel minket, hogy ki mit gondol”
Kevés olyan őszinte, zeneileg egy irányba mutató, mégis egymást kiegészítő barátság van, mint amilyen az ország elsőszámú speed-folk-punk zenekara, a Bohemian Betyars, és a cigányzene talán legismertebb hazai képviselője, a Parno Graszt között virágzott az elmúlt években. Ennek szebb kiteljesedése nem is lehetne, mint a most megjelenő, A falu rossza című újabb közös szerzeményük, amelynek alapjául egy híres népdal szolgál, amin természetesen csavartak egy nagyot, és “betyárosították”. A végeredmény önmagáért beszél.
Bohemian Betyars-dalszövegek itt.
A Bohemian Betyars idén ünnepli fennállásának 15. születésnapját, nem is akárhogyan: egy hetedhét országra szóló mulatsággal készülnek a Budapest Park színpadára, ahol ráadásul az idei évük egyetlen önálló budapesti koncertjét is adják. Sok meglepetés vendéggel is kiegészülnek, de az talán nem meglepő, hogy évek óta állandó tettestársuk, a Parno Graszt is velük tart majd a jeles napon. Persze a srácok nem elégszenek meg “ennyivel”: a hatalmas sikert aratott 2017-es Ha menni akarok és a 2019-ben kiadott Kelen Shavo után most újból közös dallal jelentkeznek. A régmúltra visszanyúló barátságra a Bohemian Betyars egyik frontembere, Palágyi Máté Kakas a következőképp emlékszik:
“Néptáncosként gyerekkorom óta szeretem a Parno Graszt zenéjét, amit azóta is legjobb cigányzenének tartok. Egyszer egy pécsi koncerten zenéltünk egymás után, és az öltözőben elindult az ismerkedés, látszott, hogy jó a kémia a két csapat között. Egyértelmű volt, hogy egy közös számmal kellene meghálni a nászt, ebből született meg a Ha menni akarok. Aztán jöttek az első vendégszereplések egymás koncertjein, majd néhány év után lementünk Pálházára egy hétvégére összerakni egy koncertet, ahol 12-en minden este hajnalig zenéltünk, énekeltük. Azóta számtalan koncertünk volt együtt, amik a nyarak üdítő pillanatai, és úgy érzem, ez a harmadik számunk ismét nagyon fog tetszeni mindkét közönségnek.”
A most megjelenő A falu rossza című szerzemény egy híres népdalra épül, amely arról szól, hogy előadóját kitagadta az egyetlen közösség, ahová eddig tartozott: a falu. Mindenki őt ugatja, ő pedig visszaszól nekik: “nem vagyok én rosszabb másnál”. Ahogy Palágyi meséli:
