|
|
|
| Előadó: | KevinKain |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Adorján Balázs |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Versszak 1:
ez is egy újabb nap, de régi az érzés
valami hiányzik ez nem is kérdés
az unott pofám bámulom a tükörben
semmi nem történik, minden tökéletlen
pár elszakadt kép, pár emlékfoszlány
csak azon tűnődöm miért pont ez a lány
miért mindig az kell ki mást szeret
Happy End nélküli történetek
keveset akartam, de a sorsnak az is sok volt
túl sokat kaptam, de mégis maradt egy folt
egy nagy üresség, a lelkem közepén
csak üvöltenék én a világ tetején
de senki nem hallja mindenki alszik
senkit nem érdekel, létem nem nyugszik
csak szelek szárnyán száll tova a hangom
már fáj a torkom, de fel soha nem adom
Refrén:
a tudatom gyűlöl, de a szívem még szeret
az egyik szemem sír s a másik se nevet
számomra nincs már se nyugat se kelet
nem veheted el tőlem az eget
Versszak 2:
csak egy szoknya libeg emlékeim ködében
de az arcot nem látom hiába idézem
talán direkt rejtem, önszántamból felejtem
mert csak fájna újra a szemébe néznem
a lelkéig ellátnom, hogy én nem vagyok a része
csak egy emlék a szíve rejtekében
pont ettől féltem, csak feledést kértem
de én tovább csak látszólag léptem
nem értem miért nem tértem vissza
csak éltem tovább az életem mintha
lenne értelme nélküle
az emléked mintha újra élénkülne
az arcod újra megjelenik előttem
és belátom mennyire értelmetlen
a nélküled járt út mögöttem
s a hátra lévő minden percem
Refrén:
a tudatom gyűlöl, de a szívem még szeret
az egyik szemem sír s a másik se nevet
számomra nincs már se nyugat se kelet
nem veheted el tőlem az eget
Versszak 3:
az eget akarom látni, a nagy kékséget
érezni akarom a napot, ahogy eléget
látni újra a fényt a szemében
lángra kapni az örök tüzében
ki akarom törölni végleg
gondolataimból az emléked
és megtartom az eget
enyém lesz a nyugat s a kelet
s elmegyek innen messze
többé már hiába kereshet
nem találnak rám soha
hátra marad a világ baja
az élet kiköpte miután megrágta
a szívem amit otthagytam nála
Refrén:
a tudatom gyűlöl, de a szívem még szeret
az egyik szemem sír s a másik se nevet
számomra nincs már se nyugat se kelet
nem veheted el tőlem az eget
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
