|
|
|
SMF:
Derűs időben a halálhoz tartva,
Bácsikám a vigyort a pofámra varrta.
Egy általa elhullot kígyó tetemét
hozta oda, és éreztük a pokol melegét.
Öcsém rémülten tekintett felém,
Ketten átkozódtunk a kínok tengerén.
Elmerültünk benne, majd fellélegeztünk,
Később ijedten a part felé eveztünk.
Hatalmas szörnyeteg akarta vérünk
még mielőtt a szárazföldre érünk.
Hirtelen félelem lett úrrá rajtam,
Üvöltést szorított vissza ajkam.
Mindenki eltűnt a szürke ködben,
A víztükrében magam szembe köptem.
Rokonaim mögöttem álltak nevetve,
Rájuk néztem a fájdalmat levetve...
Alessza:
Éjjeli sikoly ébreszt, de hang nem jön torkomon.
Érzem szorítását, pedig csak álmodom.
Olyan mint a méreg, és azt hiszed, ez valóság,
Pedig csak a tudat alatt keltett hazugság.
SMF:
Akkor jön végzet, amikor nem várod,
Nappal az élet gyötör, este a rémálmod.
A vérszomjas állatt hullámokat szelve
Védtelen húst keresve nézett szerte.
Egy fekete holló volt végül áldozat,
Éreztem, hogy közeleg a kárhozat.
Néma temető a kihalt sötétben,
Niytva a szemem, mégsem vagyok ébren.
A rettegés látomásokat hozott,
A tudatom a retinámmal vitatkozott.
Hideg arcomat ellepte a verejték,
A valóságot az álmaim perelték.
Minden eseményt hazugságnak véltem,
Mindent láttam, mielőtt magamhoz tértem...
Alessza:
Éjjeli sikoly ébreszt, de hang nem jön torkomon.
Érzem szorítását, pedig csak álmodom.
Olyan mint a méreg, és azt hiszed, ez valóság,
Pedig csak a tudat alatt keltett hazugság.
SMF:
A semmi gyermeke a vesztébe rohant,
Azonnal meghalt, pedig meg se fogant.
Egy vakmerő bátorság az elméjét tépte,
Így száguldott a végtelen mélybe.
Öcsém is megpróbálta, de hiába,
Nála is fellépett az egyensúly hiánya.
Zuhanás közben kisdeddé változott...
Minden rémálmom legyen átkozott!
Alessza:
Éjjeli sikoly ébreszt, de hang nem jön torkomon.
Érzem szorítását, pedig csak álmodom.
Olyan mint a méreg, és azt hiszed, ez valóság,
Pedig csak a tudat alatt keltett hazugság.
Éjjeli sikoly ébreszt, de hang nem jön torkomon.
Érzem szorítását, pedig csak álmodom.
Olyan mint a méreg, és azt hiszed, ez valóság,
Pedig csak a tudat alatt keltett hazugság.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
