|
|
|
SoH:
Álmaimban szavakon lépkedek
Álmaimban értem a mérteket
Álmaimban nincs több fegyver
És mikor felkelek, már nem hideg a reggel
Ébren érkezek, ébren éhezek
Ébren minden szavammal csak vétkezek
Ébren mindegy mit álmodtam tegnap
Mit változtat egy nap mikor a tervek elfogynak
Egy élet, egy halál, egy golyó, egy szempár
Egy a nektár, mi szívedbe be talál
Egy csók és viszlát míg valaki rám talál
A magány talán nekem az egyetlen pár
Refrén: (2x)
Álmokban lépkedek
hogy megfogjam a kék eget
hogy értsem a mérteket
szépiában lássam az életet
FMaN:
Testem bekebelezte a háló
Nem akar ereszteni
Sokan csak néznek
Ez a srác ez mért hagyja, mért engedi
Mert a ketrec drótja erősebb, mint a kezem
Lyuggatott véres tenyerem emelem fel a magasba
És tágra nyílt szemmel nézek a napba
Refrén: (2x)
Álmokban lépkedek
hogy megfogjam a kék eget
hogy értsem a mérteket
szépiában lássam az életet
Filo:
Erő helyett ép ész,
itt az ép ész helyett készpénz
Két szememen két érmével
majd haza visz a révész mond,
néha gond a csend ha szereted a szélvészt
ha te írod az elejét a legvégétől mér félsz mond,
elegem van már nem akarom a vodkát
én rajzolnék még házzal kék éggel meg napocskát
Pörgetem a lapokat meg pörgetem a kockát
A hátamon a verejték rég átvágta a lapockát
Ugye nem lesz így? nem mondták hogy már többé nem
minden reggel ketten mégis én meg a nővérem
talán már felnőttem minden saját törvényem
minden sebét feltéptem minden szó a töltényem
Refrén: (2x)
Álmokban lépkedek
hogy megfogjam a kék eget
hogy értsem a mérteket
szépiában lássam az életet
Ianaa:
Álmaimban nem érzek már több fájdalmat
Álmaimban nem érhet el a kárhozat
Álmaimban utazhatok az időn kívül
Álmaimat megőrzöm örök emlékül
Adj időt Istenem, hogy mindent megérthessek
Adj erőt nekem, minden próbán túlessek
Nem kell fegyver, sebet nem ejtek
Csak egy szív kell, hogy örök békét lelhessek
Refrén: (4x)
Álmokban lépkedek
hogy megfogjam a kék eget
hogy értsem a mérteket
szépiában lássam az életet
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
