|
|
|
Senda
engem is szorít a belsőm szorítanak a gondolatok
szorítok értetek szorítok majd feladok
szorítom a kezed amíg csak lehet
mert kevés az idő egy pillanat alatt lepereg
néha kevés egy szó kevés hogy kimondjam
külön érzések de egyként az egészet kiloptam
hogy átadjam annak, ki vevő a lélekre
az évekre gondolok és mozgásban az életre
Just D
túlzsúfolt cityk...nyomor negyedek a szélén
az élén állsz azt mondod..de nem láttad még tévé-
ben sem, de azt hiszem nem is kell
ha nem érzel semmit a kín mi elvisel...
képviselsz célokat...de acélos ideg kell
ahozz hogy kíbird mikor éjjel a hideg ver...
szemétdombok várak...kukák lettek tálak
össze tákolt deszkákból eszkábált erbőben talált lak...
otthont jelenthet a jelenben ne nyeld be...
a kannás lett a pajtás mikor az út szélén vedelte...
de a sztori vége lemaradt: csak pár éve temette
az életét...még él egy évet úgy hogy elviselte...
az utca valós arca...nappal maszkot tart
a szeme elé takarva akaratlan a sok szart
de éjjel elő bújik és megmutatja mit lát
végleg kioltva minden parázsból a szikrát...
sokak álmodni se mernek...jövőt terveket...
nem merik megnézni a holnapuk mit rejteget
mert a mai nap is drága nem öl meg csak eltemet
ráadásul a segítséget mind emellett elveted...
keresem a jövőm...mintha előttem lenne
szemembe szálka szúrva dúrva sebeket hagy benne
láttam amit mások...csak fel is fogtam asszem
hogy körbenézz az utcán...és láss is nem kell sas szem
ref.:
az utca...egyre többen kinn a télben
egyre kevesebb a nappal egy egy átvirraszott éjben
az utca...a trében álmokat sző...
egy szó...a mondatod tő...és azt is félbe metsző
az utca...álmok tengerében állva
sose foghatod fel...az élet milyen drága
az utca...aki benne él nem büszke
de aki nem él ott nem tudja szívükben hány tüske...
Senda
az utca nemes arca egy láthatatlan képfolt
rengeteg embertől vágyakkal zsúfolt
ítéletek szablyák meg hova is kell menned
anno beléd nevelték hogy a tömeget kell követned
hol mindenki önmagér harcol az igazér
igazából vígaszdíj se elég hogy hazaérj
estére felpróbálod az elhagyott maszkot
amit pont ezért tettél le mert nappal már nyomasztott
de kell a kettősség mert az utca is megfelez
nappal robotként de estére bakelitlemez
reggel még látod ahogy hajtasz másokért
délután megsebeznek estére már sok a vér
gyerekként még örülsz a felújított hintának
majd Te és a haverok is esténként kint állnak
az lesz a poén hogyan tegyétek tönkre
aminek örültél régen most a kezed által kerül földre
láttad már az utcát... ahogy ő is látott téged?
Akkor leszel előnyben ha lekerül a bélyeg
Mindenki passzív, elhaladunk egymás mellett
Gondolatok keverednek szólj ha a tiéd meglett
mer megváltoztat az utca, „ a tudatra hat rá”
felfogásod is más lesz vasárnap se a papnál
előbb kérsz egy misét az utca szellemétől
mert a falra mászol már a sokat hallott szentbeszédtől
ref.:
az utca...egyre többen kinn a télben
egyre kevesebb a nappal egy egy átvirraszott éjben
az utca...a trében álmokat sző...
egy szó...a mondatod tő...és azt is félbe metsző
az utca...álmok tengerében állva
sose foghatod fel...az élet milyen drága
az utca...aki benne él nem büszke
de aki nem él ott nem tudja szívükben hány tüske...
Just D
a csórónak csurig tele van a pohár...
ganéjban fürdeni az egész élet csak egy mocsár
a felső tízezret követi az alsó közép osztály
és ez alatt a nyomor gyomor nélkül oda kozmál...
láttad már az utcát...úgy hogy ő is látott téged?
aki azt hiszi hogy látta bárki birka módra béget...
tessék ecset festék gyerünk fessél róla képet..
egy az utak alatt aluljáróban élt népet...
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
