|
|
|
Gyávák súgták fülembe: válaszd a futást,
tovább mennék, én is érzem: hős lett már a Júdás
jellem, mindig tudtam: állva a tudás,
harc a félelmekkel, ez teljes átalakulás
Gyávák súgták fülembe: válaszd a futást,
tovább mennék, én is érzem: hős lett már a Júdás
jellem, mindig tudtam: állva a tudás,
harc a félelmekkel, ez teljes átalakulás
Kétszer születtem, kétszer más világra,
Egyszer ráncigáltak, most már bárki láthat
Rád simán hat, pedig torzult, beteg elme
Ha figyeltél, pont előtted fordult teljes testbe
Sírból keltem, így kerültem én az ország fölé
Jól esően szorít saját lényem két korlát közé
Ólomsúlyú szárnycsapásokkal körözök, ki érdemes
Arra vigyázok, réges-rég megszoktam, hogy kétszeres
A túlerő, meg hát szűk köralak a felfogás
Meg én kockát próbálok írni, figyelj jól, ez most más:
Nem győzködök senkit, nem adom a rímcsavaró trendit
Nem leszek sztár manapság, nem ez kell itt
Csak a régi motorosok, rozsdás roncsokkal az élen
Rég előzhettem volna már, de ebből én nem kértem
Hogy az egekbe emeljen néhány tudatlan kamasz
Én elmondom mi bánt, te büszkélkedj, hogy hol tartasz
Neked ennyi, nekem egy újabb hajnal, telesírt lappal
Megint fejem alatt párnaként az íróasztal
Mint egy író, nappal csak úgy vagyok, éjjel létezem
Ébredésem után külön életet él kezem
Szállít szellemhajóként elmém borús tengerére
Hogy éltethet egy embert saját szenvedése?
Egy kérdés, mire válaszolt az éjfekete madár,
mi mély vágások között újabb ép ereket talál
Egy kérdés, mire válaszolt az éjfekete madár,
mi mély vágások között újabb ép ereket talál
Gyávák súgták fülembe: válaszd a futást,
tovább mennék, én is érzem: hős lett már a Júdás
jellem, mindig tudtam: állva a tudás,
harc a félelmekkel, ez teljes átalakulás
Gyávák súgták fülembe: válaszd a futást,
tovább mennék, én is érzem: hős lett már a Júdás
jellem, mindig tudtam: állva a tudás,
harc a félelmekkel, ez teljes átalakulás
Csökevényes fehér szárnyak helyére feketék nőttek
Pánik vezérelt egy ideig, de ez még több lett
Tudtam végre repülni, de nem láttam: ezt többlet
Minden éjjel után nappal szégyenkezve értem földet
Körbe öleltek, átokként kezeltem, megint én
De miért? Kérdeztem megint én, a válasz a sors vizén
Evezőket kaptam, fair mezőnyben haltam,
Majd mocsokban ébredtem, a holló ma én lettem
De ez végleges, mutálódott véremben a DNS
Tűrtem a fájdalmat, mert rájöttem hogy érdemes
Néha mintha megszűnne, de teljes metamorfózis
Ez csak múló illúzió, mert a porhó is eltűnik,
miután a téli tájat befedte
Szerettem, de a csalódás fegyvert adott kezembe
Súlyos pajzsokat, persze még sok ilyet tartogat tudom a lét,
hogy akiért mindent megteszek, majd otthagy megint
Szorít, nem enged, majd kerget, legyint
Kényszerít, hogy így tegyek mással, pont e szerint
Gyávák súgták fülembe: válaszd a futást,
tovább mennék, én is érzem: hős lett már a Júdás
jellem, mindig tudtam: állva a tudás,
harc a félelmekkel, ez teljes átalakulás
Gyávák súgták fülembe: válaszd a futást,
tovább mennék, én is érzem: hős lett már a Júdás
jellem, mindig tudtam: állva a tudás,
harc a félelmekkel, ez teljes átalakulás
Elfeledett vágyakról, fekete szárnyakon,
Eltemetett fájdalom, ha neked ez mást adott, vagy vett el
Ha nem kell, hát ne vedd el
Mint egy szuperhős, mára eggyé vált a nevemmel
Holló, holló, holló…
Igaz, nem repkedhetek házakon
Nem reppelgetek szárazon, lefektetve pár lapon
Csak én és a világom, néha egy ablak, amit kitárok felétek
Érzem hogy féltek, mégis benéztek,
Mint egy horrorfilm vonz, mégis rettegsz
Ez én vagyok, mégis érzed, hogy tükör előtt rekedsz
Mikor hallgatod, ez kicsit fura, fel sem tűnik
Szétvet az erő, senki sem látott elgyengülni
Mégis a mai napig sírok a történtek miatt,
Több mint egy éve volt, mégis több évre kihat
Talán örökre, ha tehetném, úgy osztanám körökre
Mint egy játékot, mégis a most fogasát örömre
Hogy a volt-at tegyem vissza, mert én azt szerettem
Majd temettem, exhumáltam verbuváltam sereget
Ellene, mégis hagytam, hogy beépüljön újra,
Az új énembe mint egy átültetett szív
Kell, de ellene a lelkem mégis harcot vív
Gyávák súgták fülembe: válaszd a futást,
tovább mennék, én is érzem: hős lett már a Júdás
jellem, mindig tudtam: állva a tudás,
harc a félelmekkel, ez teljes átalakulás
Gyávák súgták fülembe: válaszd a futást,
tovább mennék, én is érzem: hős lett már a Júdás
jellem, mindig tudtam: állva a tudás,
harc a félelmekkel, ez teljes átalakulás
Az extravagáns énekesnő, Marót Viki és az egykori Hungária-tag és sztár dalszerző, Novai Gábor vezette Nova Kultúr Zenekar egy év után egy vadiúj, fülbemászó dallal állít görbe tükröt a párkeresés útvesztői elé a kissé neurotikus Helén nézőszögén keresztül. A téma komolyságáról cseppet sem megfeledkezett, humorral beoltott felvétel egy videóklip kíséretében debütál.
„A Helén keresztnév a 60-as években volt divatos, manapság nem ismerek egyetlen Helént sem, így mind zeneileg, mind a dalszövegben reflektálunk a műfajra, amit képviselünk az új dalunkban. A nehéz elköteleződés korosztálytól függetlenül, kicsit olyan általános kortünet lett. Olyan divatos szó is kapcsolódik ehhez, mint a „ghostingolás” – mesélte Marót Viki a Nova Kultúr Zenekarral közös zenéjükről, amely formáció a 60-as évek szellemében alakult meg, kezdeti missziója volt a tánczene nagy slágereinek átörökítése a jelenkorba. Manapság már az aktuális világra való reflexió is a csapat fő küldetésévé vált, az aktív dalszerzés olyan számokat gyümölcsözött, mint a „Hinta”, a „Tizenhat érintés”, a „Trollnemvolt”, és az „Észre se’ vetted”.
Egyedülálló anyaként Viki kellő élettapasztalattal rendelkezik, azt is hozzátette az egyébként mély témát boncolgató szerzeményről, hogy:
„Helén helyzetét azért érzem át maximálisan, mert ha körbenézek, azt látom, hogy a lányok áhítoznak egy bizonyos életszakaszukban azután, hogy egyszer átéljék legalább az esküvőt, mint életeseményt és kipróbálják a házasság intézményét. Aztán már nyilván nem is ez lesz a fontos, hanem egy társ megtalálása, aki felnőtt lényként tud kapcsolódni egy másik felnőtt lényhez, de ez eszméletlen nehéz feladat. Mivel én 15 évig éltem házasságban, ezért inkább a másik oldalról szemlélem Helén helyzetét, és én inkább az utóbbi időben elszaladok. Szingli barátnőimnek, kortársaimnak és nőtársaimnak és persze, kedves szingli úriember sorstársaimnak is azt üzenem, hogy ne adják alább: mindent, vagy semmit!”
A talpalávalóval egy klip is debütál, amelyben Viki narrátorként meséli el három perc erejéig Helén és a hasonló cipőben járók helyzetét:
„A klipből a humort emelném ki, mert szerintem semmi nem működik igazán humor nélkül. Meg lehet fejteni a világot véresen komolyan, csak teljesen fölösleges, szerintem. Engem nem az érdekel, ami fekete vagy fehér, hanem a közöttük lévő árnyalatok” – mondta el a frontember.
A „Higgadj Helén” bármely digitális felületen már elérhető, illetve videóklipként a YouTube-on megtekinthető.
