|
|
|
| Előadó: | EXAN |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Sándor Márton (EXAN) |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
VERZE1:
Kettő-dupla-nulla-kilenc esztendő, exan hulla,
Ő szívből jövő eredendő bűnt hordozva magában,
Megdöbbentő, ne vágj a szavába...bele,
Mert mennydörgő elme talál ma gazdára,
Várva-várja, hogy megtalálja az áldozatát,
Kit időtlen idők óta figyelemmel kísér, nyomába szegődve,
Nem állhat ellen ember, kit megtalál egyszer életeken át kísért,
Nincs erőd, gyenge vagy, bár merészen bátor,
A hajsza körönként körülvesz, míg mindenki elpártol,
Mellőled, kritikus kitétel: senki sem győzhet!
A láthatáron túl, hol minden elhalványul ő szent,
Volt valaha, sivár fikciók férgelték lelkem fodraiba,
Kóros képzeteim, véres valóságom takarva itt ma,
Megannyi hiba derül fényre, sosem hittem, hogy végre mindennek vége!
REFRÉN:
Sosem tudtam, mikor alakultam elvakult bolonddá,
Széttépő keserveim égetik sebeim, hol ott már...
Kényszeresen otrombán cselekszem, eredendő bűnbe estem,
Benső kínjaim börtönbe rekesztve engem,
Leláncolják lépteim, kalodába kényszerítik lelkem.
VERZE2:
Sosem hittem el, hogy végre mindennek vége,
Éjelenként feleszmélve felnézek a sötét-kék égre.
Ezernyi csillag-tenger vár ott rám tétován,
Ködös képzeteim léptein elnyel a félhomály.
Vérbe lábadt szemeim tettre kész tűzben állva,
Annyira fázom, szélsőséges fikciók üldöznek már...
A mély-torkába, testemet átjárja szüntelen fájdalom,
Leplezve bánatom, lángoló lelkem tükrében porrá hamvadó,
Érzelmeim magasztalnak távol mennyei gátakon,
Túl e világon, tudatom alatt, választ keresve mi kiutat mutat.
Vérző hangulat, emberfeszítő fertő mentelmem záloga,
Ájtatos érzések szúrta szívemet nem rejthetem máshova.
Sárba tiporta évek, mit végtelen megvet Ex bárhol,
Elenyészek a horizonton, vár a sosem látott angyali mámor!
REFRÉN:
Sosem tudtam, mikor alakultam elvakult bolonddá,
Széttépő keserveim égetik sebeim, hol ott már...
Kényszeresen otrombán cselekszem, eredendő bűnbe estem,
Benső kínjaim börtönbe rekesztve engem,
Leláncolják lépteim, kalodába kényszerítik lelkem.
VERZE 3:
Kalodába kényszerített valóságom nem látja senki,
Beretta tekintetek szegeződnek rám, ott hol szebb hit...
Szerint mindenki némán áll ostobán, egy Megváltóra várva,
Sátáni gondolatok keringetnek, de nem zuhanok poklok-poklába.
Szárnyaim madártávlatba kitárva, a Harmónia Fellegvár az iránya.
Gondolatok koptatta jelenben a magasba szállnék...
De hiába, mert a Földre visszarántott egy tűzben forgó árnyék.
REFRÉN:
Sosem tudtam, mikor alakultam elvakult bolonddá,
Széttépő keserveim égetik sebeim, hol ott már...
Kényszeresen otrombán cselekszem, eredendő bűnős lettem,
Benső kínjaim börtönből eresztve engem,
Felszabadultak lépteim, de kalodába kényszerült a lelkem.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
