|
|
|
| Előadó: | SzóSzólók |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Muki ÁdE |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Te vagy az artériám - amolyan szárnyak helyett, 3x
De odébb álok, adok másnak teret
/Áde/
A szemed szembesít, miért a szemembe sírsz?
Ha kövek a válladon: egyből engem hívsz.
Zuhan a pulzus,
Az életben nekem csak te-te, neked meg én vagyok kultusz,
Mondd feladtad-e, ma meg elmész-e?
De én mindennap dobogok benned, csak elvétve,
Gyere az erkélyre,
Városi fények még formálják testem, de változni félek.
Félek a világtól, jövőtől, élménytől, egyedül,
A magány kocsmába menekül,
A párnámba ivódott illatod,
De inkább büszkén hazudom,
Hogy megvagyok remekül.
A könnyed törlöd, és a számat kened,
Na és Én? Én mindig csak vállat verek,
Te vagy az artériám - amolyan szárnyak helyett,
De odébb álok, adok másnak teret
/Muki/
Egy csókot kértem, de többet kaptam,
Történhet bármi, felőlem halkan.
Úgy érzem, már más nem kell mától,
De egy világ választ el egymástól.
Ígérem nem bántalak meg többé,
Váljunk köddé együtt, legyünk szabadok!
Csak gyere velem, bújj hozzám,
Érints meg, a testeddel béníts le.
Hagyom, hogy eggyé váljunk ketten,
Te és Én, mikor minden rendben.
A történet átnyúlik évekre,
De neked hűséget fogadok egy életre.
Ígérem soha többé nem nézek más nőre,
Úgy mint Rád, mikor megigéz a szád.
Egy szóból értem, egy érintésből érzem,
Hogy Te vagy az igazi, így nincs mitől félnem.
Gyerünk engedj el, ha kirepülnék zuhanok,
Vagy szenvedd el, hogyha betűnként utalok
Rád és Rám, amíg a parkett nem kopik, vár egy tánc!
2x
/Krisz/
Nekem csak Te, és belőled Én,
Ha megszólalnál nem vesznél el!
A derekát tartanám megint,
De már csak egy fényképről tekint rám.
/Áde/
Néha napján kell egy kis mosolyszünet,
Mert ha fűtesz melegem, ha hűtesz elegem van.
Ettől Áde a holdon üget, te vagy a napom, a fényem,
De a szívemet add vissza: Használni kérem!
A nyakamban nem volt még érem,
De a csókodtól izzott a vérem.
Mert aranyban mértem.
Mértem? Máig nem értem, miért nem a színpadon játszol, majd ülök a székben.
/Muki/
Egy bűnöm van, hogy a szív vezérel,
Rólad álmodom minden éjjel,
Érted élek és megtennék bármit,
Te vagy az egyetlen, aki igazán számít!
Lehet nehéz lesz minden ,de nincs akadály,
A szívem a szívedhez visszatalál!
Soha nem adom fel, amíg van még remény,
Egyet kérek: mindig légy az enyém!
Gyerünk engedj el, ha kirepülnék zuhanok,
Vagy szenvedd el, hogyha betűnként utalok
Rád és Rám, amíg a parkett nem kopik, vár egy tánc!
4x
/Krisz/
Elvesztem add vissza a mérgem,
Bőröm alatt illatod mélyen,
Arcoddal képzelem el,
Fojtó magányban fellélegzem.
Némán hangod figyeltem,
Megszólalsz, és majd mi ketten
Megmutatjuk a világnak,
Mi lesz ha belőle kizárnak
Ééj!
Nekem csak Te, és belőled Én,
Ha megszólalnál nem vesznél el!
A derekát tartanám megint,
De már csak egy fényképről tekint rám.
Te vagy az artériám - amolyan szárnyak helyett, 3x
De odébb álok, adok másnak teret
- Életem legnagyobb türelemjátékát játszom
- mondta a sztrókon két évvel ezelőtt átesett Révész Sándor az MTI-nek.
A népszerű énekesnek kedden jelent meg önéletrajzi könyve Ezt én választottam címmel, amely egy kalandos élet, 70 év története.
A Helikon Kiadó gondozásában elérhető, fotókkal gazdagon illusztrált kötetben a Generál és a Piramis egykori frontembere őszintén és részletesen vall életéről, családjáról, gyerekkoráról, zenei pályafutása kezdetéről, a Generál és a Piramis együttessel elért hatalmas sikerekről, szólóéveiről, külföldi kalandozásairól, barátairól. Révész Sándor szavait Derksen Gyöngyi és Bálint Csaba jegyezte le.
- Mozgalmas életet éltem, a színpadi létünk a közönség szeme előtt zajlott, miközben habzsoltuk az életet. Az évtizedek során adott sok interjúban nem akartam részletekbe bocsátkozni pályámról és érzelmi átmeneteimről, de a betegségem, illetve 70. életévem arra késztetett, hogy őszintén visszatekintsek, és elmeséljem mindazt, amit átéltem - mondta az énekes.
Sztrókja után ma már jól viseli a hétköznapokat, tud mozogni, és bár vannak nehézségek, visszatért a komfortérzete.
Révész Sándor a hetvenes évek legelején, a Generál együttes szárba szökkenésével alig egy év alatt vált ismeretlen amatőr zenészből országosan népszerű énekessé.
- A Generál megalakulása a sors különös dramaturgiájának köszönhető. A zenekar Várkonyi Matyi és Novai Gabi irányításával, Karácsony James jöttének gazdagító élményével, fiatal és tehetséges emberek szövetsége lett, amely gyorsan megtalálta a közönségét. A menedzserként mellénk állt Hegedűs László segítségével külföldön is sikereket arattunk, Lengyelországban 15 ezres stadionokban játszottunk, vezettük a holland slágerlistát, és megkockáztatom, hogy a világhírnév küszöbén álltunk. Ebből végül nem lett semmi, de nem sokon múlt - fejtette ki.
Som Lajos akkor már évek óta csábította a Piramis zenekarba, és 1975-ben igent mondott. A keményebb zenék már a Generál idején motiválóak voltak számára. Az interneten a közelmúltban felbukkant a Mikor megszülettem... című dokumentumfilm, amelyet Gazdag Gyula 1979-ben készített a Piramisról, a zenekar fiatalokra gyakorolt elképesztő hatásáról. Az alkotást annak idején csak egy alkalommal vetítették.
- A film hitelesen ábrázolt minket, és a közönség reakcióját egyaránt. A Piramist alkotó öt zenész egyszerű városi fickó volt, hasonlítottunk rajongóinkhoz, talán ez is benne volt abban, hogy sokan példaképként tekintettek ránk. Horváth Attila dalszövegei nagyszerűen kifejezték az akkori fiatalok, a csöves generáció életérzését, gondoljunk csak a Kóbor angyalra, a Ha volna két életem, a Szállj fel magasra vagy a Szabadnak születtem soraira - mondta Révész Sándor.
Az énekes 1981-ben kilépett a Piramisból és 1984-ig külföldön dolgozott, világslágereket énekelt egy óceánjáró hajón. Abban a zenekarban társa volt például Banyák Nándor hegedűvirtuóz és Bianki Iván, a Kex korábbi gitárosa. "Nagy kihívás volt egy semlegesnek mondható, hatszáz fős közönség előtt estéről estére fellépni, ez profi hozzáállást követelt, és óriási tapasztalattal vértezett fel".
Miután hazatért, 1985-ben a Hanglemezgyár kezdeményezésére, és Presser Gábor szakmai támogatásával elkészítette első szólólemezét. Az album, amelyre a Presser-Dusán szerzőpáros mellett ő maga is írt dalokat, rendkívül sikeres lett, olyan számokkal, mint a Nem tudtam, hogy így fáj, a Vigyázz a madárra, vagy A francia lány.
- Volt szó a folytatásról Gáborékkal, a lemezzel Magyarországon James-szel és egy remek csapattal turnéztunk, és néhány közös nyugat-európai fellépésen is szerepeltünk 1987-ben, de akkor én már egy alföldi tanyán éltem, és az ott megélt szabadságélményt nem nagyon akartam feladni - mondta Révész.
A könyvből kiderül, hogy Révészt a Skorpióba, a Dinamitba, sőt a világhírű német heavy metál zenekarba, az Acceptbe is hívták énekelni, de nem ment, közös projektje a Mud együttes tagjával, Rob Davisszel pedig kísérlet maradt. A Piramis 1992-1993-as és 2006-os visszatérése a színpadra is magában rejtette az új lemez ígéretét. "Én nagyon akartam, a többiek, Som Lajos, Závodi Janó, Gallai Peti és Köves Pinyó sajnos nem voltak erre fogékonyak".
Bár autodidakta módon alakította ki az énekhangját, a Piramis időszakában szinte végig úgy érezte, repül a színpadon, ami katartikus élmény volt.
- A hetvenes években a színpadi hangosítás minősége még nem volt megfelelő, ezért legérettebbnek az utóbbi tizenöt évben éreztem magam, a Piramis-évek projekttel, és a Közlegények trióval. Mindkettővel egész pályám dalaiból mazsoláztunk, és egy korábban ismeretlen intim hangot sikerült megtalálni - jegyezte meg.
A betegsége óta egy reklámfelkérésre újra felénekelte a Piramis Ajándék című, eredetileg 1978-as sikerdalát, amely így a mai fiatal generációhoz is eljutott.
A hangját az elmúlt két évben ugyan nem trenírozta úgy, mint azt a pályáján eltöltött évtizedek alatt, de manapság egyre többet foglalkozik vele. "Ha az egészségi állapotom lehetővé teszi, szívesen visszatérek a színpadra".
Fotók: Révész Sándor
