|
|
|
Verze1:
Körülnézve mit látok, csak amit horizontom enged,
Kívülről vidámnak látszik a fájdalom, de belül szenved.
Az emberekben bízni nem lehet, hiszen mindegyik álnok,
Mosolygok, amíg látok, ha nem írnék kitől, lennének számok,
A Dávid barátommal együtt, kezünkbe vettük a témát,
Felvázoltuk egyből a tényeket, és hagytuk a sémát.
Amit kaptam, bennem marad, bármekkora dolgok azok,
Betermeltem az aranyérmeket, pedig csak dolgozgatok.
Tanultam inkább, mint utcáztam, jöhettek a dolgozatok.
Sokan mondták pondró, vagyok, magam után csak gondot hagyok,
Ha ezt gondolod, vállald magad, mutasd, mit érsz el,
Kitörni nehéz dolog, nyugodtan mondjad nekem, mit érzel.
Egy kézzel többre mész, annyit kapsz amennyit, érdemelsz,
De hogyha megvan mindened, előttem minek térdepelsz?
Ennyit érsz, többet mutatsz, látod ennyire vagy képes,
Nyugodtan bizonyíts másoknak, de a végén nehogy szét ess.
Amíg lehet, védekezz, emlékezz arra, amit megéltél az életben,
Hogy találkoztunk azon a napon, az nem véletlen.
A penge éle életlen, nekem elég egy lány, egy társ,
Papírra vetem a gondokat, nekem ez kell, neked más.
Mindig rólad szólt minden dal, amit véstem papírba tollammal,
Tovább léptem, mosolyogva, ismeretlen szólammal.
Már nincs tartalék, amit ne írtam volna ki magamból,
Hogy szeretlek, mindenki más ezt vette ki a szavamból.
Csak te nem láttad, mert elfedték gondolatom a mondatok,
Megbíztam benned, segítek bármikor, mást nem mondhatok,
Ha ez nem elég, a szívem adom, csak hidd el szavam terhét,
Láthatod Te is az életnek homályosan kínzó termét…
Verze2:
Pár gondolat, mi színessé teszi a hétköznapok szürkeségét,
Elrejti az álca, az emberek legnagyobb büszkeségét.
Szürkén látod a dolgokat, mégis a gondolatok jönnek,
Ha olyat látok, amit nem szívesen a szemembe könnyek szöknek.
A lányok könnyen jöttek, a barátok a repp felé löktek,
Az életemből írhatnék egy ezer oldalas könyvet.
Láttam rondákat és szépeket, kettészelt kék eget,
És most a felhalmozódott sorokból, állítok ki egy részletet
Amit lehet, kiállítok a sorsból, részemet kiveszem a sorból,
Megvárom, míg tisztán látok mindent, és kijózanodok a borból.
Utáltok, de mégis szerettek, így élem túl a holnapot,
Ha nem tetszik valami, akkor a papírra írok pár mondatot,
A gondolatokból összeáll a fejezet, ami az első,
Nekem mást jelent a külső, és fontosabb a belső…
Ebben különbözünk, de más dolgokban megegyezünk,
Hogy kiírjuk magunkból a gondolatokat, mi ezért reppezünk.
A lelkem nem más, mint egy kettészakadt füzetlap,
Én vagyok a hiphop, te meg csak egy üzlet vagy…
A barátaim mellettem, velem vannak és biztatnak,
Ezek a dolgok azok, amik a szürkeségnek színt adnak,
A szinten maradok, maradok egy 4betűs szakmában,
Az utolsókat írom, míg van tinta a tollam aljában,
Verze3:
Nem vagyok különleges a társadalom alsó szintjét érem el,
És pont az van felül, aki semmit meg nem érdemel.
Barátaim, az ell a Szabó, a Dávid meg a Néger,
És még volt pár olyan ember, aki nagyívben szégyellt.
Az álmom szétvert, amit kergettem, és elveszett,
Amit meg eldobtam magamtól, az önzetlenül kergetett.
Célokat kergetek, mert a cél az mindig szentesít,
A valósággal szembesít, a sors kegyetlen meccsre hív.
Elvétem a dolgokat, hiszen hibátlan világ nem létezik,
Merre felé vezet a jó út, mindig a rosszakat kérdezik.
A kísértés megragad, kiránt a valóság mélyéről,
Ha elgondolkoztál a dolgokról, szaladj vissza a sorok végéről.
Szilárd erkölcsömmel festem a valóságot színesre,
Csak az életet vázolom, amit élek, kicsit kifestve.
Első kézből írtam, mert azt láttam, amit elém tártak,
Ha nem elég egy gond, még egy párat az élet rád rak.
Ilyen az élet, egy kört mérek, de egy menettel intéz el,
És ha megnézel, amit még nem láttál, kérdezik, hogy mit nézel?
Ez az emberi kapcsolat, amitől inkább hányok, mint nevetek,
Mi csak átmenetileg hallottuk azt a szót, hogy szeretet.
Csak azt akartam, hogy őszinteség legyen a barátság alapja,
És ne úgy ítéljünk másoknak, hogy kinek mi volt a nagyapja…
Elérhetetlen valóság, szilánkok mind két szemedben,
Az igazság zárjának kulcsa, ott van mind két kezedben.
Ez egy lidérces valóság, mert azt látsz, amit szeretnél,
Nézd meg a szíved nem a társad, hanem egy lírikus ellenfél.
Első kézből, a számokban íratlan gondolatok halmozódnak,
Életre kelnek soraim, pedig csak a hangok mozognak…
Menekülés címmel új lemezt készített a Ladánybene 27 (LB27). A népszerű reggae csapat korai, 1987-1990 közötti ska korszakába nyúlt vissza, és akkor született tizenöt dalát rögzítette több mint harminc évvel később. A különleges anyag bemutatója május 9-én lesz a Kobuci Kertben.
Ladánybene 27-dalszövegek itt.
"A történet oda vezethető vissza, hogy a kezem ügyébe keveredett egy 1990-es koncertünk felvétele, és kicsit rám tört a nosztalgia. Nagyon mozgalmas, mondhatni forradalmi éveket éltünk akkoriban, a zenekar a megalakulást követően néhány év alatt jutott el az ismertségig. Még nem is reggae-t játszottunk, hanem skát" - mondta Bodnár Tibor, az LB27 vezetője, gitárosa az MTI-nek.
Hozzáfűzte, szerette volna, ha az akkori időszak felvételeit is rögzítik profi körülmények között, és a projektre tavaly sikeresen pályáztak a Nemzeti Kulturális Alapnál. A zenekar az 1987-1990 közötti felállásában rögzítette az anyagot, a mai tagok közül hárman - Bodnár mellett Hertelendi "Rasta" István basszusgitáros és László M. Miksa énekes - már akkor a Ladánybene 27-ben zenéltek, mellettük Szarka Sándor (billentyűs hangszerek), Tary Zsolt (szaxofon), Tóth Gábor (gitár, basszusgitár, ének) és Árokszállási Tamás (dob) szerepelt az akkori csapatban. Közülük egyedül utóbbi nem tudott ott lenni a régi dalok rögzítésén, őt az LB27 jelenlegi ütőse, Hertelendi Anna helyettesítette.
"Az akkori csapatból csak Szarka úr nem zenél, de nagy örömmel csatlakozott hozzánk újra. Tóth Gabi Tádé jó ideje ismét ott van az együttes környékén, dalokat, szövegeket írt nekünk. Három dalban egy másik korábbi tag, a később a Besh o droM-ba került Barcza Gergő fújta a szaxofont a lemezen. Első szaxisunk, Tary Zsolt Svájcban él, de ő is velünk lesz a lemezbemutatón" - sorolta Bodnár Tibor.
Kitért arra, hogy ez a Menekülés című lemezen hallható anyag az első, 1991-ben megjelent nagylemez előtti évek termése, amikor az LB27 számos tehetségkutatón szerepelt sikerrel, és alapvetően még a ska stílust képviselte. "A számok közül csak néhány jelent meg az elmúlt évtizedekben. Az Új ska felkerült a zenekar első, 1991-ben megjelent lemezére, a Hol a gibbon? a II-es albumra, a címadó Menekülés az 1994-es koncertanyagon hallható. A műsor ma is vállalhatók, nem hangszereltük át a dalokat, inkább dokumentáltunk. Örömteli játék volt visszanyúlni a vidám, vicces számokhoz, amilyen például a Schneider úr, a Kicsi Joe, a Filmsztár vagy a Próbababa, három szerzemény pedig előrevetíti a zenekart ismertté tevő reggae stílust, amely ma is a sajátunk".
A régi műsor május 9-én a Kobuci Ska Jam esten lesz hallható, színpadra lép az LB27 régi és mai felállása is. Az album addigra megjelenik CD-n, az azon szereplő dalokon kívül elhangzik több újabb ska nóta, néhány Madness-sláger (One Step Beyond, Night Boat to Cairo), egy Bob Marley-szám, vendégként színpadra lép a Fals zenekar vezetője, Tokár Frédi és a hazai ska élet ismert arca, Szalay Szabolcs "Szasza". A Kobuci Ska Jam társfellépője a Super Starsky lesz.
Bodnár Tibor végül elmondta az MTI-nek, hogy a jövőre 40 éves zenekar 2025-ben különleges koncertekre készül, emellett Bob Marley-re is megemlékeznek, aki 80 éves lenne.
A roots reggae stílust képviselő Ladánybene 27 1985-ben alakult. Az 1991-es debütáló lemez - rajta a Rastafari - volt az első magyar reggae album, azóta tizennégy anyagot készítettek; a legutóbbi, a Szavak-színek-hangok 2020-ban jelent meg. A csapat a kezdetektől szervez nyaranta reggae tábort; utóbbi 1999 óta fesztivállá nőtte ki magát. A zenekar tagjai jártak Jamaicában, a műfaj őshazájában, és többször találkoztak a néhai Bob Marley zenekarával, a Wailersszel.
Fotók: Ladánybene 27
