|
|
|
Manapság kevesebbet alszok, mert hát írok egész éjjel
annyi mindent begyűjtöttem, hogy kiszórhatom fél kézzel.
Bennem a lányok olyan durván nyomot hagynak
hogy csodálom hogy bírom, hogy örülök minden napnak
én minden lapnak csak a hátoldalát nézem,
már nem tudom hogy mit tegyek úgy érzem,
már odaát érzem a szerelmes énem úgy csókol
hogy ezért veszekszik a másik
de a szóból én nem értek.
Ez vakít meg, ettől lakik bennem más ketten vagyunk Én és Én
de ez nem egy vallomás ,a tudat meg hasadt, és ez próbál uralkodni
a jobbik énem küzd még ,de a rosszabik akar újat hozni
én ezzel-azzal itt-ott barátkoztam így-úgy
már nem csak akkor adok pacsit,ha a béke pipát szívjuk,
mi ketten irjuk le azt kettő féle képpen
amit egy szívben találunk, amit csak én látok az égen
kaptam a beaf-et amíg a sírósat nyomattam azért voltam
rossz meg szemét mert a cerkám úgy koptattam
bennem van most is csak már nem úgy mint annó,
én nem voltam depressziós csak hát ismerős a padló.
Refrén (2x):
Két lélek egy szív, egy test meg egy agy,
Én és Én a skizofrén, hiszen te mindig velem vagy
Velem voltál, velem leszel, velem maradsz, de most
eltüntél mégis mondd, merre haladsz?..
Én feltenném a kérdést, de már nem érdekel a válasz,
hogy miért vagyunk ketten amíg ha fáj, a másik támaszt.
Tépem a hajam, mert nem értem meg a gyerekkort
lassan felnőtté válunk, csak feledném hogy velem volt.
Hogy velem történt, de az ez vagyok is neked szólt
én régen veled élek és majd veled leszek pont
mer amit én éltem át, azért őt bántották közben, amit én követtem el
ezért én maradtam köztem.
Már a tükörben melankolikus az állapot
Én és Én a skizofrén, így magammal eggyé válhatok.
Ugyan mit várhatok, mire számítsak majd holnap
hogyha nincsen miért kelni, mert már nemtudom hogy hol vagy.
Az élet koszt ad, meg rózsaszín felhőket,
egyszer minden perc édes, máskor pofoz mindkettőnket,
de amit, énmondok ki azt a másik Énem irta le, lassan már ott tartunk,
hogy majd magam hívom featbe,
nem adom rílbe,mert latinra tanitottak,
a barátok meg a szerelem,
hogy irjak..ne radirozzak..
Refrén (4x):
Két lélek egy szív, egy test meg egy agy,
Én és Én a skizofrén, hiszen te mindig velem vagy
Velem voltál, velem leszel, velem maradsz, de most
eltüntél mégis mond, merre haladsz?..
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
