|
|
|
| Előadó: | Akkezdet Phiai |
|---|---|
| Album: | Akkezdet |
| Megjelenés: | 2003 |
| Hossz: | 4:22 |
| Szövegírók: |
Süveg Márk (Saiid) Závada Péter (Újonc) Süveg Márk Soós József Závada Péter |
|
Süveg Márk (Saiid) |
|
| Kiadó: | szerzői kiadás |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Saїd.:
Van kettőféle magyar álom/ egytől félek csak, hogy meddő népnek/ én hiába magyarázom/ mert ők félnek/ és nem vágják: ez a két történet/ amit most eléd tárok, megtörténik bárkivel, mert megtörténhet/ csak egy szimpla forma/ aki nem szívja orrba/ esküszik csak a dzsóra/ és, hogy pár nap múlva/ lenn a stúdióba'/ bele a mikrofonba/ a saját álmát mondja/ és már nincsen gondja/ egyel odébb megy egy kisebb passzázzsal/ egy kopasz pasi a 600-al/ rendeli a vaságyát kis alhasi masszázzsal/ aztán zsal/ együtt iszik a kaszással/ hadd lássa a nép, hogy ez most nem lesz egy snassz párbaj/ a srác raj/ de lassan nem bírja már hasnyállal/ amit ez a fasz vállal/ kajak elhasznál félév alatt ez a csávó egy Astrát az orrával/ de le se basznád, ha/ látnád, hogy a csávó álmába'/ lepaktál a Castro-val, lejattol a Prisztással/ felébred egy tisztáson/ és egy krisnás kislánnyal/ kasztráltat vagy tíz csávót/ miközben egy vaskos kis táskából/ előhúz tíz mázsa koxos dzsót/ a kiscsávó, és kortyolgat a Tasnáditól vásárolt használt kristályból/ kihúz neveket a listáról/ kajak mazsolázgat kis tálból/ és közben KISZ tábor/ feelingel kisstílű tolvajokat istápol/ de csak úgy freestyleból/ de csak úgy freestyleból/2-0-0-3 kezdet phia/ mindenki hulla kapd be a phasst nem a lé...(zsé-zsé)
Refrén.:
A della, a zsüf, a stex, a lé/ a ruppó, a zseton, a lóvé, a zsé/
Újonc.:
Állíthatsz korlátot a lé elé/ soha se elég/ kezdetben volt a lé/ és a még több dellát ő ellé/ leültem mellé/ hova tart a világ, mi?meddig merrefelé/ mindenkinek a fele lé/ kishaver, ő ezt felelé/ a sors is, ha ver, akkor indul el lefelé/ a léted a lényeg, ha nem érkezik a béremelés/ félre ne értsd, ha azt hallod: légyszi, mikor lépsz ki/ a kecóból a nőd az, hogy hogy húzhat még több lét ki/ tudod az óriási kurvákon óriási a lék/ ott folynak ki-be nap mint nap az óriási lék/ ki-be oltás, és léc/ s'il vous plait ladies, lehet, hogy a levetek ízes, de mint egy farmert csak a Lé-visz/ nem vagyok galléros gavallér, sajtos tallér semmi Lays Chips/ mer' kifolyik a kezemből, a vas pedig nem Hévíz/ zsebbe kancsi della/ hajba zselé/ cápagallér/ Pelle Pelle testem fölé/ hidd el nekem, hogy leveti a lepelét/ megmutatja a kebelét/ csak győzzé' elég lét tömni belé/ vagy egy légkondis ML-ért/ vagy, ami belefér/ mert: kifarol ám az a Chevrolet/ valami filléres kupé/ vagy cabriolet/ benézel az ülés alá/ voilet külföldi lé/ a francia voilet/ a spanyolra aszondják ollé/
Refrén.:
A della, a zsüf, a stex, a lé/ a ruppó, a zseton, a lóvé, a zsé/
Újonc.:
A léd ha jó/ elszállsz mint léghajó/ testvérem, légy ma jó/ remélem értesz/ mer' a ranglétra/ sem úgy jön létre/ hogy a kiadó be mennyi lét tesz/ mér' van, hogy a hétvége, mindig a léd vége/ még ha annyi lét kérsz is, mint a Lakers/ leáll a pészméker/ ha folyton lét mékelsz/ csak a lényeg a leértékelése/
Refrén.:
A della, a zsüf, a stex, a lé/ a ruppó, a zseton, a lóvé, a zsé/
- Életem legnagyobb türelemjátékát játszom
- mondta a sztrókon két évvel ezelőtt átesett Révész Sándor az MTI-nek.
A népszerű énekesnek kedden jelent meg önéletrajzi könyve Ezt én választottam címmel, amely egy kalandos élet, 70 év története.
A Helikon Kiadó gondozásában elérhető, fotókkal gazdagon illusztrált kötetben a Generál és a Piramis egykori frontembere őszintén és részletesen vall életéről, családjáról, gyerekkoráról, zenei pályafutása kezdetéről, a Generál és a Piramis együttessel elért hatalmas sikerekről, szólóéveiről, külföldi kalandozásairól, barátairól. Révész Sándor szavait Derksen Gyöngyi és Bálint Csaba jegyezte le.
- Mozgalmas életet éltem, a színpadi létünk a közönség szeme előtt zajlott, miközben habzsoltuk az életet. Az évtizedek során adott sok interjúban nem akartam részletekbe bocsátkozni pályámról és érzelmi átmeneteimről, de a betegségem, illetve 70. életévem arra késztetett, hogy őszintén visszatekintsek, és elmeséljem mindazt, amit átéltem - mondta az énekes.
Sztrókja után ma már jól viseli a hétköznapokat, tud mozogni, és bár vannak nehézségek, visszatért a komfortérzete.
Révész Sándor a hetvenes évek legelején, a Generál együttes szárba szökkenésével alig egy év alatt vált ismeretlen amatőr zenészből országosan népszerű énekessé.
- A Generál megalakulása a sors különös dramaturgiájának köszönhető. A zenekar Várkonyi Matyi és Novai Gabi irányításával, Karácsony James jöttének gazdagító élményével, fiatal és tehetséges emberek szövetsége lett, amely gyorsan megtalálta a közönségét. A menedzserként mellénk állt Hegedűs László segítségével külföldön is sikereket arattunk, Lengyelországban 15 ezres stadionokban játszottunk, vezettük a holland slágerlistát, és megkockáztatom, hogy a világhírnév küszöbén álltunk. Ebből végül nem lett semmi, de nem sokon múlt - fejtette ki.
Som Lajos akkor már évek óta csábította a Piramis zenekarba, és 1975-ben igent mondott. A keményebb zenék már a Generál idején motiválóak voltak számára. Az interneten a közelmúltban felbukkant a Mikor megszülettem... című dokumentumfilm, amelyet Gazdag Gyula 1979-ben készített a Piramisról, a zenekar fiatalokra gyakorolt elképesztő hatásáról. Az alkotást annak idején csak egy alkalommal vetítették.
- A film hitelesen ábrázolt minket, és a közönség reakcióját egyaránt. A Piramist alkotó öt zenész egyszerű városi fickó volt, hasonlítottunk rajongóinkhoz, talán ez is benne volt abban, hogy sokan példaképként tekintettek ránk. Horváth Attila dalszövegei nagyszerűen kifejezték az akkori fiatalok, a csöves generáció életérzését, gondoljunk csak a Kóbor angyalra, a Ha volna két életem, a Szállj fel magasra vagy a Szabadnak születtem soraira - mondta Révész Sándor.
Az énekes 1981-ben kilépett a Piramisból és 1984-ig külföldön dolgozott, világslágereket énekelt egy óceánjáró hajón. Abban a zenekarban társa volt például Banyák Nándor hegedűvirtuóz és Bianki Iván, a Kex korábbi gitárosa. "Nagy kihívás volt egy semlegesnek mondható, hatszáz fős közönség előtt estéről estére fellépni, ez profi hozzáállást követelt, és óriási tapasztalattal vértezett fel".
Miután hazatért, 1985-ben a Hanglemezgyár kezdeményezésére, és Presser Gábor szakmai támogatásával elkészítette első szólólemezét. Az album, amelyre a Presser-Dusán szerzőpáros mellett ő maga is írt dalokat, rendkívül sikeres lett, olyan számokkal, mint a Nem tudtam, hogy így fáj, a Vigyázz a madárra, vagy A francia lány.
- Volt szó a folytatásról Gáborékkal, a lemezzel Magyarországon James-szel és egy remek csapattal turnéztunk, és néhány közös nyugat-európai fellépésen is szerepeltünk 1987-ben, de akkor én már egy alföldi tanyán éltem, és az ott megélt szabadságélményt nem nagyon akartam feladni - mondta Révész.
A könyvből kiderül, hogy Révészt a Skorpióba, a Dinamitba, sőt a világhírű német heavy metál zenekarba, az Acceptbe is hívták énekelni, de nem ment, közös projektje a Mud együttes tagjával, Rob Davisszel pedig kísérlet maradt. A Piramis 1992-1993-as és 2006-os visszatérése a színpadra is magában rejtette az új lemez ígéretét. "Én nagyon akartam, a többiek, Som Lajos, Závodi Janó, Gallai Peti és Köves Pinyó sajnos nem voltak erre fogékonyak".
Bár autodidakta módon alakította ki az énekhangját, a Piramis időszakában szinte végig úgy érezte, repül a színpadon, ami katartikus élmény volt.
- A hetvenes években a színpadi hangosítás minősége még nem volt megfelelő, ezért legérettebbnek az utóbbi tizenöt évben éreztem magam, a Piramis-évek projekttel, és a Közlegények trióval. Mindkettővel egész pályám dalaiból mazsoláztunk, és egy korábban ismeretlen intim hangot sikerült megtalálni - jegyezte meg.
A betegsége óta egy reklámfelkérésre újra felénekelte a Piramis Ajándék című, eredetileg 1978-as sikerdalát, amely így a mai fiatal generációhoz is eljutott.
A hangját az elmúlt két évben ugyan nem trenírozta úgy, mint azt a pályáján eltöltött évtizedek alatt, de manapság egyre többet foglalkozik vele. "Ha az egészségi állapotom lehetővé teszi, szívesen visszatérek a színpadra".
Fotók: Révész Sándor
