|
|
|
| Előadó: | Children of Distance |
|---|---|
| Album: | Csapó kettő |
| Megjelenés: | 2007 |
| Hossz: | 0:00 |
| Szövegírók: |
Somogyi Péter (Horus) Ács Róbert (Carp-E) Nyári Roland (Shady) Ács Róbert Nyári Roland Somogyi Péter |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | szerzői kiadás |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
1. Versszak: (Horus)
Egyszer volt, hol nem volt, egy homályos kín folt,
Mára nem tagadom, de tudom, hogy így volt,
Tudom mit tettem, tudom mit követtem el:
Megöltem egy embert, soha nem felejtem el.
Egy részeg hajnalon, mikor a köd leszállt
Egy nőt láttam az utcán, aki nekem riszált,
Elindultam felé, láttam a félelmet a szemében,
Láttam remegett, de gondoltam még elérem,
Taperoltam eltolt, ütöttem, sikított,
Szememben az agresszió lángja rikított,
Vércseppek szállnak az ég felé
Bódultan bámulok magam elé,
Mit tegyek, hideg van, elvérzik, hogyha itt hagyom,
De ha nálam hal meg, azt ugyanúgy baszhatom,
Hazaviszem magamhoz, bízom, hogy álmodom,
Remélem, ha ébredek nem lesz véres lábnyomom.
Refrén:
Uram vétkeztem, kérlek oldozz fel,
A pokol lánca nem ereszt, könyörgöm oldozz el,
Megtettem, bánom, soha nem ereszt a tudat,
Ha eltévednék kérlek, mutasd az utat.
Évek óta szenvedek, könnyes szemmel ébredek,
Könnyebb lenne kiabálnom, életem ég veled,
Nemrég éltem, most szemétként végzem,
Ez mit elértem, már a pisztolyom a kézben.
2. Versszak: (Shady)
Reggel nyomott fejjel, az ágyamból fel keltem,
Épp rendben bevetem és félrevetve tekintetem
Tekintettem meg, hogy előttem egy tetem hever.
Az agyam erőltetem, véres lettem, ó mit tettem
És mit kellene tennem, hogy ne érjenek majd tetten?
Itt vagyunk ketten: 1 hulla és egy 0,
És nem emlékszem semmire csak hogy jól be voltam rúgva.
Véresek a falak és a női meredt alak alatt alvadt
Hatalmas tócsában egy Beretta maradt,
Így valóban én voltam, miattam fekszik holtan,
Véres a kezem, bűnös vagyok, ártatlant gyilkoltam!
Most mit tegyek, örök életemre el kell titkoljam!
Hideg a nő, rideg a kő amin idegesen lépkedek,
Bevillannak az elillant képek, amin elképedek,
Nincs mit tenni, a balhét el kell vinni,
De hogy megöltem egy embert, azt még nem tudom elhinni!
Refrén:
Uram vétkeztem, kérlek oldozz fel,
A pokol lánca nem ereszt, könyörgöm oldozz el,
Megtettem, bánom, soha nem ereszt a tudat,
Ha eltévednék kérlek, mutasd az utat.
Évek óta szenvedek, könnyes szemmel ébredek,
Könnyebb lenne kiabálnom, életem ég veled,
Nemrég éltem, most szemétként végzem,
Ez mit elértem, már a pisztolyom a kézben.
Skit
Refrén:
Uram vétkeztem, kérlek oldozz fel,
A pokol lánca nem ereszt, könyörgöm oldozz el,
Megtettem, bánom, soha nem ereszt a tudat,
Ha eltévednék kérlek, mutasd az utat.
Évek óta szenvedek, könnyes szemmel ébredek,
Könnyebb lenne kiabálnom, életem ég veled,
Nemrég éltem, most szemétként végzem,
Ez mit elértem, már a pisztolyom a kézben.
3. Versszak: (Carp-E)
Megöltem egy embert, még el se tudom hinni,
Az emlékek közt kutatva tudom nem fogom kibírni,
Így elragad az alvilág, bűnös lettem én is,
Gyilkosság tapad kezemhez, na meg persze vér is
És a bűntudat kínoz, ami történt szinte felfal,
Nem tudom elhinni, hogy a kezeim közt meghal.
Ülök most az esőben, a kocsimból kiszállva
Kicsordul a könnyem, de már késő - hiába
Szétmossa az eső a vért, eltünteti a nyomot
Ki kell hozni a szobából a hullát, nem hagyhatom ott
De minden próbám hiába, hisz lelkem mint egy börtön
És cellájában minden estém csak magamban töltöm
Mert feledni ezt nem lehet, ezt a szörnyű tettemet
Ahogy elhurcoltam otthonról a véres női tetemet
Így ülök most az esőben a villámok is cikáznak
Hírt adva a hulláról így az egész világnak
Refrén:
Uram vétkeztem, kérlek oldozz fel,
A pokol lánca nem ereszt, könyörgöm oldozz el,
Megtettem, bánom, soha nem ereszt a tudat,
Ha eltévednék kérlek, mutasd az utat.
Évek óta szenvedek, könnyes szemmel ébredek,
Könnyebb lenne kiabálnom, életem ég veled,
Nemrég éltem, most szemétként végzem,
Ez mit elértem, már a pisztolyom a kézben.
Uram vétkeztem, kérlek oldozz fel,
A pokol lánca nem ereszt, könyörgöm oldozz el,
Megtettem, bánom, soha nem ereszt a tudat,
Ha eltévednék kérlek, mutasd az utat.
Évek óta szenvedek, könnyes szemmel ébredek,
Könnyebb lenne kiabálnom, életem ég veled,
Nemrég éltem, most szemétként végzem,
Ez mit elértem, már a pisztolyom a kézben.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
