|
|
|
| Előadó: | Önképző Szakkör |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Riporter: Jó estét kívánok a kedves hallgatóknak. Mai vendégem Bred Pityu, aki egy vámpír. Elsőre talán kicsit ijesztően hangzik, de az ember nem is sejtené, hogy egy hulla fehér arcú és zöldszemű vámpír mellkasában érző szív dobog.
Jó napot Pityu.
Pityu: Jó napot.
R.: Mikor született?
P.: Nagyon régen, 1750-ben Magyarországon.
R.: Akkor most körülbelül… 250 éves.
P.: Igen.
R.: Jól tartja magát.
P.: Kösz.
R.: Mikor lett vámpír?
P.: Még 1780-ban, 30 éves koromban. A családomat elvitte valami furcsa…
R.: Betegség?
P.: Neem, egy autó, én meg egyedül maradtam a nagy földbirtokomon. Jártam a kocsmákat, eléggé züllőt életet éltem. Egy éjszaka mentem haza a részegen, amikor a sötétből előugrott valaki és nyakon harapott. Elgyengültem, elájultam, másnap meg az ágyamon ébredtem kurvára másnaposan.
Kiderült, hogy Tom Kruzoltán volt az aki megharapott és egy választási lehetőséget adott, vagy a halál, vagy a vámpír élet. Én a vámpír életet választottam.
R.: És jól döntött?
P.: Ahhoz képest, hogy így életben maradtam nem volt rossz döntés. Viszont ha inkább meghalok, akkor nem láttam volna ennyi csodás dolgot. Spriccelő vér, végtagok minden felé.
R.: Miről kellett lemondania a vámpír életért?
P.: Először is a nappali munkákról, meg aztán a finom kajákról, mert véren kívül mást nem vesz be gyomrom.
R.: Azonkívül?
P.: Meg a színekről. Fekete fehérben látok mindent 1780 óta. Egy kicsit már unom.
R.: Van tévéje?
P.: Igen, fekete fehér. Nem mintha nem telne színesre, de hát mindegy.
R.: Mi a helyzet a babonákkal?
P.: Nem vagyok babonás.
R.: Nem úgy értem. Például a foghagyma…
P.: Nagyon szeretem a foghagymát pirítóssal, teával…
R.: És a keresztet?
P.: Azt még nem ettem…
R.: De nem vált ki önből félelmet?
P.: Nem.
R.: Ez érdekes. Dohányzik?
P.: Igen.
R.: Sokat?
P.: Nagyon sokat. Napi 20 dobozzal.
R.: Iszik?
P.: Igen, de csak vért, mert a többi nem hat rám sajnos. Pedig a finom magyar borok…
R.: Sokfelé utazott a világon?
P.: Mindenféle országban.
R.: Mindenhol ölt ember?
P.: Persze, különben éhen haltam volna.
R.: Sohasem bukott le?
P.: De, egyszer Norvégiában loptam egy doboz cigit.
R.: De nem úgy. Hanem mint vámpír, lebukott valaha?
P.: Igen, mint enyves kezű vámpír.
R.: De emberölésért letartoztatták már?
P.: Egyszer 1925-ben az USA-ban, Oklahomában elfogtak, de mielőtt lecsuktak volna, megharaptam az egész yardot és elégettem a hullákat. Aztán menekülés közben lelőttek, felravataloztak, én meg megszöktem a koporsóból a temetés előtt.
R.: Tehát volt már temetése is. Milyen volt?
P.: Kellemes. Leszámítva azt, hogy a rokonok sajnos nem tudtak eljönni. Ha-ha.
R.: Mulatságos. Kérdezhetek egy kulisszatitkot?
P.: Nyugodtan.
R.: Hol harapja meg az embereket?
P.: Általában a nyakon az ütőeret harapom meg.
R.: És mi történik ha nem találja el rendesen?
P.: Egy kisbaltát is szoktam használni.
R.: Juj. És mi van akkor, ha az áldozat erősen ellenáll?
P.: Jól fejbe rúgom őket. De általában szoktam magamnál hordani egy zongorahúrt is. Tudja még a régi ÁVOs időkből.
R.: Elnézést de ez egy kissé brutális.
P.: Lehet, de 250 év alatt az ember megunj a cselszövést, a kedveskedést a képmutatást.
R.: De a vámpírokról úgy hírlik, hogy ravaszok és aljasak. Nem pedig brutális mészárosok.
P.: Én ismertem olyan vámpírt, aki láncfűrésszel…
R.: Jó rendben. Ön most éppen hol él?
P.: Budapesten.
R.: Van munkája?
P.: Pénzügy miniszter vagyok.
R.: Érdekes. Ö össze tudja egyeztetni az életmódját evvel a komoly, felelősséget igénylő hivatással?
P.: Persze, végül is ugyan azt kell csinálni, úgyhogy semmi probléma.
R.: Józsi bácsit ismeri?
P.: Hogyne ismerném. Pancser.
R.: Jó vámpírnak lenni?
P.: Jobb, mint halottnak. Ismertem egy halottat, azt mondta, hogy unatkozik, és majd meghal az unalomtól.
R.: És mi lett vele?
P.: Semmi. Továbbra is halott és pokolian unatkozik.
R.: Hogyan lehet egy vámpírt megölni?
P.: A vámpírok napfényre halnak. Kellemetlenebb, ha agyonverik őket. Az nagyon fáj. Ismertem egy olyat akinek szétrúgták a…
R.: Jó jó jó… mennyi vámpír él a Földön?
P.: Fogalmam sincs. A szakszervezet feloszlott 1910-ben, azóta nem találkoztam a régi haverokkal.
R.: Sohasem akart öngyilkos lenni? Tehát nem akarta saját magát megölni?
P.: Öö fizikai képtelenség lenne saját magamat öö nyakon harapni.
R.: Nem úgy értem, hanem komolyan. Sohasem akarta megölni
P.: De egyszer előfordult. Annyira tele volt a tököm az egésszel, hogy egy reggel ki akartam szállni a koporsómból és kimenni a szabadba. Aztán jött a rendszerváltás.
R.: Tehát izgalmas volt az eddigi élete. Köszönöm, hogy itt volt.
P.: Én köszönöm.
R.: Jaj úristen megharap a vámpír!
P.: Haaaaaaaaam.
„Így siratom el a drogozással elvesztegetett két évtizedemet” – HIPERKARMA dal- és klippremier
20 évig tartó mindennapos kábítószerhasználat után óriási mérföldkőnek számít Bérczesi Róbert életében a TIK-TAK című szerzemény. A frontember első, teljes egészében józanul írt dala most egy videóklip kíséretében debütál.
A TIK-TAK egy mély és személyes vallomás Bérczesi Róbert drogokkal kapcsolatos küzdelmeiről. Az énekes-dalszerző 2020. augusztusában vetett véget a két évtizede tartó kábítószerhasználatának. A tisztulás eredményeként azonban felkészült arra, hogy a dalszerzés háttérbe szorulhat és előfordulhat, hogy hosszú ideig vagy talán soha nem lesz képes új szám írására. Erre a periódusra így emlékszik vissza:
„Így indultam el azon a kezdetben éjjel-nappal rémálmokkal teli, félelmetes úton, ami a józanság felé vezetett, és úgy is történt minden, ahogyan gondoltam: az elkövetkező években Müller Péter Sziámi barátommal ugyan kereken száz dalt írtunk meg együtt, de saját szerzeményt, eredeti HIPERKARMA-számot egyszerűen képtelen voltam alkotni. Ami ebben az időszakban HK-dalként megjelent, az mind vagy még korábban írt dalom volt (A Falon Túl, Vonatok Délnek), vagy Péter szövegére épült (Óvni Foglak, Varázshegy).”
Ezekben az években rengeteg duettet hozott össze többek között olyan előadóművészekkel, mint Bagossy-Bíró Barbi, Molnár Tamás, Pajor Tamás, Agócs Marci, Lecsó és Meszka. Sőt, valójában egy HIPERKARMA album is megjelent, amin már volt néhány új dolog, de kizárólag angol nyelven. Robi saját bevallása szerint eközben észrevétlenül masszív alkoholista lett, napi egy liter töményet fogyasztott el, azaz szerváltó lett belőle – ahogy az addiktológusok mondják.
„Az ember részegebb vagy betépettebb mindig lehet, de józanabb soha”
2023. szeptember 1-jén úgy döntött, hogy az alkoholizmussal is leszámol, és azóta – felnőtt élete során először – teljesen józan. Robinak ez a változás új perspektívát adott, de a dalszerzés továbbra is távolinak tűnt. Aztán 2023 karácsonyán mégis megtört a jég. Otthon egyedül egy E-mollt pengetve egyszer csak megfogalmazódott benne a gondolat, amiből a refrén és egyben a dal üzenete is lett: "a valóságtól nem menekülhetsz." Ezután pedig nagyon rövid időn belül kész lett a teljes szám is, ami a TIK-TAK címet kapta.
Nem volt kérdés, hogy az új trackhez videóklip is készül, amin a HIPERKARMA zenekar a Good Vibes Only csapatával dolgozott. Laky Dóri rendező még 2021-ben keltette fel Kocsó Ábel producer figyelmét A biciklidet itt hagytad című első kisfilmjével és már akkor biztos volt benne, hogy a jövőben fognak közösen alkotni. Dóri és ifj. Sebő Ferenc kreatív producer közösen fejlesztette a koncepciót. A cél az volt, hogy az erős képekből építkező dalszöveget támogassa a klip. A 360 fokos képi világ keveredése a hagyományos snittekkel Robi múltja és jelene között kontrasztot reprezentálja. A feladatot az egész csapat komolyan vette, hiszen tisztában voltak vele, hogy nemcsak egy ötperces dalról van szó, hanem húsz év eseményei sűrűsödnek össze benne.
Ezzel a projekttel Ábelnek egyébként egy régóta dédelgetett álma vált valóra, hiszen a HIPERKARMA meghatározó része volt a fiatalságának, a zenekar szerepét saját életében így foglalta össze:
„Robi új számait olyan érzés hallgatni, mintha együtt fejlődnénk és értenénk egyre teljesebben a való világot, ami túlmutat a függőségeken és szenvedésen. A boldogságról, szeretetről, emberi kapcsolatokról, az életről szóló dalokkal is ugyanúgy tudok menni, mint kamaszkoromban a szenvedéssel, hedonizmussal. A kisfiam már az új dalokon nő fel, persze a régiekre is szeret őrjöngeni és ez az élet körforgása.”
A TIK-TAK klipjében Robi tetőtől talpig feketébe öltözve járja végig a fővárosnak azokat a helyszíneit, ahol megpróbáltatásai és hányattatásai történtek – amik egyben Budapest legszebb részei is. Székely Róbert operatőr nagyon hamar és érzékenyen hangolódott rá Robi történetére. A videóban természetesen szerepel Kati, Benő és Sztivi is, hiszen ők nemcsak Robi kollégái, hanem a legközelebbi barátai, akik szívvel-lélekkel támogatták őt, és végig vele voltak az úton.
A HIPERKARMA legközelebb a Budapest Parkban ad koncertet, ami több szempontból is izgalmasnak ígérkezik. A május 24-i bulin ünneplik a Konyharegény című album megjelenésének 10. évfordulóját és itt hangzik el élőben először a TIK-TAK is.
