|
|
|
| Előadó: | Opál Színház |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Sziveri János Siveri János |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Lengő lófejek a csillagok:
csörögnek, de én csak hallgatok,
mint az üvegcse, melyhez kavics ha koccan:
széttörik, bár meg se moccan.
Édeskés illatok enyvesednek,
könnye hullik téli fenyveseknek.
Piheg a szelíd karácsony,
nőm haja, akár a bársony.
Az éjben eső felesel, rólam locsog -
járdára zuhog, csattog a mocsok.
Ravasz hó helyett a tűk, a vatták:
életem az ördögöknek adták.
Erőlködöm, emelkedném - nem lehet.
Rákgyanús, maroknyi fekély a lelet.
Gatya nélkül fetrengek az ágyon:
nem is eszem, s párnám lehányom.
Bőröm alá kesztyűs kézzel nyúlnak:
elképzelnek ürgének, nyúlnak...
33 éves lézengő, árva apostol:
keserű dolgokba megint belekóstol...
Talán ez már a végső kálvária.
A pohárban tiszta víz várja,
hogy e megnyomorító tudást
fölismerjem, mint Krisztus Júdást.
Langyos dallamra ráng a szív:
bármit, ha szólnak, most visszaszív.
Andalítóan lágy húgy csörgedez,
töri vállamat a fakereszt.
Általánosít az intenzív osztály:
vidd haza csomagod, vidd el, amit hoztál.
Szemed tükrét hagyd csak itt nekem:
nélküle értelmét semminek sem lelem.
Csöndesen beborul, szenesedik az ablak:
lényem legbenső kuckójába raklak.
Mitévő legyek: szállnak
árnyam körül a szárnyak...
És te, hallod-e az ócska dallamot,
melyre az elmúlásba ballagok?
Cseppek csöpögnek egyenest az érbe:
tápvizet kapok vérért cserébe.
Megcsapott a halál szele:
együtt hálok-kelek vele.
Akár a lepedő, rám tapadt -
párna gyötri a hátamat.
A nyárfák tűhegyes csúcsa fázik:
a megriadt égbe mártózva ázik.
Nem látni mást a harmadik emeletről -
megfeledkezem halkan a leheletről.
Hőse lettem újra, édes Erzsébet,
szemérmetlenül, költőd versének...
Hamuszürke, gyáva hajnalokon
elszökni tőled - bár, semmi okom...
Egyre közeledem a halálhoz.
Eső esik vagy izzadok - talán hoz
valami heveny változást
ez az álom nélküli álmodás.
Tekintetem, mint padlón a szappan:
odafagyott, oly mozdulatlan.
Testem láttán elfog a szédület:
romba dőlt, bábeli épület...
Meddig leszek még bőrömnek bérlője -
a józanság olykor ráront az élőre.
Pántolt kobakomból kifelé tolat
a hirtelen fölnyergelt gondolat:
Annak, ki urasan végezheti dolgát,
minek megjátszania a szolgát?
Érdemes-e menekülni innen,
gyarlóságomat ha magammal kell vinnem?
Bestiák sora sürög-forog:
egyikük hörög, másikuk morog.
Farkát morzsolva réved a sátán,
szőrzete felmered a hátán.
Szenny nemesíti a lázongó kant:
tükörből lesem e bárdolatlant.
Mint lantokat forgató rozsdás eke,
előttem gördül hiányzó kereke.
Tűvel átdöfött fallosza himbál:
láthatja bárki, aki csak kint áll.
Minemű lény ő, ha szája habzik,
ha magáért hevül, ha önmagával bagzik?
Ó istenem, csak ennyit érek!
kezeim immár hullafehérek.
Ablakra tapad a hajnali pára;
eleget féltem, eltűnök nemsokára.
A levegőt köztetek nem sokáig rontom -
bőrömön átvilágít a csontom.
Habzó fellegek leve csorog,
kétharmad gyomrom nélkülem korog.
Félbehagyott mondat - annyit sem érek.
Lángol a bendőm, mintha méreg
égne húsom alatt, valahol legbelül,
hol étkek helyett alvadt vér feszül.
Most hirtelen természetellenes
kegyelet vagy üdvözülés kellemes
áramlata jár át, és lelkemben cirkál:
illik-e költőnek, hogy ilyesmit firkál...?
Semmi nem igazolja vereségünket -
nyakamon a vér már alig lüktet...
Isten, természet, történelem -
kibabráltatok jócskán velem...
A pokolba új lakó költözik:
selyembe, brokátba, gézbe öltözik.
Nincs szükség metafizikus személyzetre,
hogyha halálra vagyunk kiképezve.
Üregek végén üregek vannak -
egyremegy: neveznek nősténynek, kannak.
A pokol csak óriási szálloda:
száll ide lelkünk, száll oda.
Új lakó költözik az üres lakásba.
Felkészítenek az összevarrásra;
s miközben testem még földi börtöné,
szembogarak gyűlnek a fény köré...
Huzatban aszalódik az arcom:
kire hárítsam saját kudarcom...?
Nincs erő, mi bukásom felülmúlja:
vereségemnek vagyok féktelen tanúja.
Megmászom ismét a három emeletet,
kihagyva néhány elcsépelt jelenetet.
Épülök, de szellemem tovább rombolom:
halálomat türelmesen begombolom.
Az éjben eső felesel, rólam locsog -
járdára zuhog, csattog a mocsok.
Lóg az orromból műanyag kábel;
dühöng a szívem, dühöng e Bábel.
Végre megérkezett a pop koronázatlan királynőjének, Dua Lipának harmadik nagylemeze, a Radical Optimism, amely 11 dalból áll. Az énekesnő egyedüllétét kiemelő album első felvétele beszédesen az „End Of An Era” (azaz: egy éra vége) címet viseli és olyan slágerek gyűjteménye, mint a „Houdini”, a „Training Season” és az „Illusion”. Dua „pszichedelikus popként” írja le új lemezét, megjegyezve róla, hogy „olyan kiállások és különféle hangzások keveréke ez, amit ha csukott szemmel hallgatsz, akkor egy kész, vizuális világ tárul eléd”.
„Az albumot a szingliségem alatt írtam” – mondta el Dua. „Mindig valami vicces történettel érkeztem a stúdióba, és mindegyik más-más dalt inspirált. Van egy lazaság és őszinteség, ami korábban nem volt meg bennem.”
Az album elkészítésekor a világsztár olyan kivételes művészekkel dolgozott együtt, mint Caroline Ailin (Dua Lipa: New Rules), Danny L. Harle (Caroline Polachek, Charli XCX), Tobias Jesso Jr. (Adele) és Kevin Parker, akit művésznevén Tame Impalaként ismerhet a nagyvilág.
Dua hozzátette: „Mindenki háttere és munkamódszerei jól összeálltak barátként és zeneileg is.” Így folytatta: „Nagyon nyitottak voltunk egymással, és úgy éreztem abban a szobában, hogy sebezhető lehetek, és szabadon beszélhetek a tapasztalataimról. Ennek a zeneisége olyan gazdagnak és izgalmasnak hatott, és szerettem volna ebben teljesen elmerülni és részese lenni.”
A Dua önfelfedezése által ihletett Radical Optimism egy olyan anyag, amelyben értelmet nyer a tiszta öröm és boldogság megélése azokban a helyzetekben is, amelyeket korábban lehetetlennek tűnt elfogadnunk.
A 11 szám közül egy igazán mély jelentésű, a „These Walls” kapott fókuszt a Spotifyon, amelyről elárulta az énekesnő a Zane Lowe-nak adott, nemrég közzétett interjújában, hogy:
„Van ez a közhely, hogy "ó, ha ezek a falak beszélni tudnának, tudod, mit mondanának". Szerintem érezhető az az energia, amikor besétálsz egy szobába és két ember veszekedett, vagy ideges.”
„Azt gondolom, hogy elkerülhetetlen az a beszélgetés, amit senki sem akar, de meg kell tenni, valakinek ki kell szállnia, és bármennyire is fájdalmas, ez általában megfelelő okok miatt történik, mert rólad van szó, és a megérzésed mindig megmondja, hogy valami jó vagy nem…”
Íme a Radical Optimism dallistája:
1. End Of An Era
2. Houdini
3. Training Season
4. These Walls
5. Whatcha Doing
6. French Exit
7. Illusion
8. Falling Forever
9. Anything For Love
10. Maria
11. Happy For You
Fotók: Dua Lipa
