|
|
|
ÁdE
Mélyre hatol már a tőröm amivel karcolok ha tudok,
sebet ejtek benned, mert unom hogy mindig futok
ha tetlegessé fajul több száz érzés mi egy szutyok nekem,
tényleg nem montam dehát fogd a kezem szeress velem!
csak egyszer élünk, ezért pedálra lépek
ki tudja mikor lessz vége, mikor találom egésznek.
ezért itthagynám a nyomom, egy szolid üzenet,
szenvedtem eleget kétszinű emberek miatt,
magából mindent kiad azt is amit nem kéne,
aztán bánhatja majd később mert akkor azt monta hogy 'méne'?!
az élet része ezért irjuk le hogy emlékezzünk: ilyen is volt
hátra nétni fölösleges mert azt se tudjuk kihez is szólt.,
elfertőződött a véset,
mára már mély seb
tátong ott, ahol egykoron sziv lüktetett, megkötöttük az üzletet,
de csak buktam rajta
szerelmek jönnek mennek én mért vagyok leragadva?!
na, adjatok egy körzőt,
hogy kiszúrjam az önzőt
kinevetik a költőt,
mert elszoktak a jótól,
mit vársz egy szószólótól?...
hiányt nem pótol, de megmozgat valamit
ádi visszakapja szavait
a hátába hogy fájjon, nem magyarázom soraim, !igy van és kész!
poros a naplóm mert nem használom,
nem ismer senki ha a vidámságot skandálom,
üres a naplóm bőr alatt nyugszik a tartalom
nincs is naplóm, lehet hogy ez láccik az arcomon...
ha a betűk beszélnének, reggelig mesélnének, de mára;
belekarcolom egy fába:
húzz a picsába!
Refr.:
Egy érzelmi vár tornyait másszuk napról-napra,
ahol egy karcolat, egy tintanyom, egy foszlány marad rajta,
telnek a percek, napok múlnak, szállnak az évek,
de minden sor tőled függ, hogy milyen mélyre nyúlnak.
Egy érzelmi vár tornyait másszuk napról-napra,
ahol egy karcolat, egy tintanyom, egy foszlány marad rajta,
telnek a percek, napok múlnak, szállnak az évek,
de minden sor tőled függ, hogy milyen mélyre nyúlnak.
Muki
Én egyedül álltam a parton egy tollal,
Megbarátkoztam a hibákkal, messze szálltam egy csókkal,
Visszatértem egy bókkal, de a homokba volt írva,
Hogy nem illek a világba, már nem nyújt semmi vigaszt,
Az élet belém mart, egy seb, és ismét vérzek,
A lelkemben egy karc, egy újabb szilánk, de még tűröm,
Bár ez napról napra rosszabb, de mit tegyek, hogy elhidd,
Egy könnycsepp volt az aszfalton, ami a Mennybe felvitt,
Ezért összeteszem kezem, mielőtt lehajtom fejem,
De csak hálákodni tudok, mert erre vagyok méltó,
Talán nem értem ez mért jó, mért nem használ a szép szó,
Csak akkor bántjuk egymást, mikor a mérleg elve billen,
Nekem az élet egy kalitka, amiből ki akarok törni,
A gondolat egy börtön, talán meg kéne szökni,
Mert lassan minden egyes strófa, kiutat jelent,
A szökni vágyó világból, ahol mindenki egy fegyenc,
Ahol a szállóige szótcserél, nem lesz nagy az öröm,
Törném darabokra múltam, de tudok titkot tartani,
A SzóSzólókért hajtani, mert van még egy-két barát,
Aki bármi is történjen, nem nézi, hogy hány karát!
Boom
bánattal a kezemben, ülök a tenger parton
fújom a füstöt a naplementében, majd a lányom hallom
ahogy nevet, a feleségem érzem ahogy szeret
tegnap tudtam, hogy hol voltam, de nem tudom hogy ma hol leszek
de biztos, vár rám a faház, a tenger part
reméltem, hogy valaki velem tart, de új életet kezdeni
sem könnyebb, mint egy angyalt végleg megszeretni,de
egy próbát megér, majd ha órát regél a lányom
kandallónál, majd az altatónál a súgja,
apu jól átvertél, tudva,hogy nem léteznek tündérek
újra, melléd ülnék le, és szemébe nézve
mondanám, hogy szeretlek,tudom ezért megérte élnem
megérte elhagyni a múltamat, a dühös habok súgják
addig szeress amíg lehet,az elhagyott arcok tudják
a lelkem új útra tart, a fény felé
jobb kezemben a lányom keze, ballban a feleségemé
a szívemben a barátaim, akiknek nem számít hogy mikor megyek
nem várják hogy itthon legyek, hisz velem tartanak
egy olyan úton, ahol már csak a családom hív angyalnak,de
még is elszórják hamvaimat, tudva, hogy mennem kéne
most is elkésve, küldenek bele az idő ketrecébe
ahol magam tartom ellenfélnek, ahol kilógok egy körből
betűk bújnak elő a felhőből, hullámokat keltve a tengeren,
régen azt hittem, hogy nem merem, de mára szembe a habokkal
tudom, hogy gyorsabban kell eveznem, előrébb egy alkonnyal
tudom, hogy kikéne végre kötnöm,emlkézve az álmomra
egy olyan tengeren utazva, ahol nem futok zátonyra
Sikerrel zárult a MOST projekt, a Magyarországról indult, a balkáni és a nyugat-európai zeneipart összekötő úttörő kezdeményezés első, több mint négy éves fázisa.
Az ötletgazda és projektvezető Hangvető 10 balkáni és nyugat-európai partnerrel egy komplex, négypilléres szakmai programmal indított el hosszútávú pozitív folyamatokat az egész régióban. Ez volt az első, magyar cég által elnyert, nagyméretű Kreatív Európa Program által támogatott együttműködési projekt.
A MOST nem csak a térségben, hanem egész Európában példaértékű: egy rendkívül diverz régió teljes iparágának fejlesztésére tett ‒ sikeres ‒ kísérletet a 4 millió eurós projekt.
A Hangvető és a MOST partnerszervezetek nemcsak pénzügyi támogatást, hanem szakmai képzéseket, mentorálást, gyakornoki lehetőségeket és egy kiterjedt kapcsolatrendszert is kínáltak a több mint 500 résztvevőnek. Összesen 30 zenekar, 80 menedzser, 60 fesztivál és klub és 20 helyi projektet megvalósító szervező vett részt a programban - mind a népzene, mind a világzene tágabb területéről.
A MOST hatására létrejött egy új, az európai piacon és kapcsolati hálóban otthonosan mozgó szakmai generáció.
A balkáni zene eljutott egy szélesebb, európai közönséghez, ami a régió pozitív megítélésére, és identitásuk erősödésére is visszahat. Több zenei exportiroda jött létre a térségben a projekt közvetett hatásának köszönhetően, a térség művészeit egyre több nyugat-európai fesztivál szerepelteti.
A MOST kiemelt figyelmet fordított a balkáni zene sokszínűségének bemutatására. A projektben elektronikus, kísérleti, a hagyományos zenéből új irányokba induló művészek is otthonra találtak. Románia, Szerbia, Bulgária, Észak-Macedónia, Montenegró, Horvátország, Albánia, Koszovó és Bosznia-Hercegovina művészei és zeneipari szakemberei vettek részt a projektben, amelynek egyik fő üzenete a sztereotípiák lerombolása; egy izgalmas térség újrafelfedezése volt. A zenészek megismerését segítendő a Balkánon kívüli európai fesztiválok is résztvevők és partnerek voltak.
"A MOST teret engedett a balkáni zene sokszínűségének, gyökereinek és a térség újat kereső, virágzó kreativitásának."
– Christine Semba, WOMEX
Így történhetett, hogy egy alapvetően bosnyák műfajra, a sevdalinkára szakosodott zenekar, a Divanhana megkapta a világzene egyik legrangosabb elismerését, a Songlines magazin díját, és tizenötezres tömeg előtt játszhatott Londonban, vagy hogy a program támogatásával megjelent lemeze első helyre került a World Music Charts Europe európai világzenei sikerlistán.
A Perija, egy dark folkot játszó, utcazenéléssel induló zenekar a MOST segítségével szintet lépett, világszerte utaznak és felléptek az Eurosonic fesztiválon.
Az E.U.E.R.P.I. kísérleti elektronikája Japánba kapott meghívást, a Lenhardt Tapes-ről a WIRE magazin áradozott, Zarina Prvasevda észak-macedón énekes a Blogotheque-kel forgatott és az egész európai szakma megismerte hangját. A sor folytatható, a MOST sikerét a résztvevő művészek előtt kinyílt szakmai lehetőségek is mutatják.
"A MOST rengeteg lehetőséget nyitott meg számunkra, új helyekre jutunk el. Manapság szinte naponta kapunk meghívást egy fesztiválra vagy showcase-re."
– Rodjenice, szerb zenekar
Ezt részben a négy éven át zajló, szisztematikus kapcsolatépítés, a közös munka fesztiválokkal, koncertszervezőkkel és szakemberekkel, a MOST konzekvens szakmai jelenléte eredményezte. A Hangvető további projekteken keresztül viszi tovább a projekt örökségét, és folytatja a kiépült szakmai hálózat építését.
“A MOST legnagyobb sikere, hogy elkezdte eloszlatni a balkáni zenét övező sztereotípiákat. A művészek sokkal felszabadultabbak és tudják, nem csak a Macskajajra vagyunk kíváncsiak.
A szakmai oldalon sokat számított, hogy a MOST a teljes iparág minden szereplőjének lehetőséget adott a fejlődésre, és azok egymással is kapcsolatba kerültek. Egy olyan ugrásra kész szakmai hálózatot építettünk fel, amely tehetséges művészekből és rátermett szakemberekből áll, akiket már nem köt meg a térség nehéz hagyatéka.” – Lelkes András, Hangvető ügyvezető igazgatója.
A MOST számokban
