|
|
|
| Előadó: | Animal Cannibals |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
S. Nagy István |
|
Schöck Ottó |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | feldolgozás [+] |
Péntek délután egy pesti utcában
Az árnyékom fáradtan ballagott utánam
Hazafelé mentem mint minden minden napon
Az egyforma járdákon a lábaimnak hagyom
Hogy hazavigyenek mert már tudják az utat
A sarkon mindig ugyanaz a kutya ugat
Ha erre jövök és mindig erre jövök
A bank előtt is mindig ott állnak az őrök
Jó nagy modern üvegpalota
Aki bemegy ide lehet japán vagy dakota
Mert annyiféle s olyan sok pénz van itt
Az ámulattól elájul ki feltekint
Mert minden pénzes ide hozza a pénzét
De ekkor megpillantottam a riasztó fényét
Üvölt a sziréna és lövéshangok
Üveg csörömpölés "Rabolják a bankot!"
Sikít egy asszony és a karján egy csecsemő
Harisnyával a fején rohan ki a betörő
Egyenesen felém én meg moccani se' birok
Mert a gengszter a kezembe egy nagy zsákot nyomott
Eltűnt hírtelen mint szamár a ködben
Minden irányból rendőrök jönnek
És lőnek (lőnek)
Én meg elejtem a zsákot
Felteszem a kezem de rajtam ül az átok
Megrohannak és letepernek
Nem én voltam de megbilincselnek
Mert a fantom képek közül rám illik egy
Egy bajszos kövér zsaru felnevet:
"Ha-ha-ha meg vagy az égnek hála
Fenn akadt a hálón a híres cápa"
Bedobtak egy kocsiba s a gázba tapostak
Elvittek egy börtönbe s a cellába dobtak
A földre huppantam elfordult a kulcs
Istenem kérlek a fejekben gyújts
világot mert elkavarodtak
A nyomozók sötétben tapogatóztak
Mikor behoztak ide engemet
Higgyék el, hogy összekevertek
Nem én vagyok a cápa
Nem élhetek bezárva
Higgyék el, hogy összekevertek
Tessék elengedni engemet
Én már csak ülök csak ülök a kis cellámban
Csak ketten vagyunk itt én és az ágyam
Bámuljuk egymást mint két bolond
De én kiakarok menni ez itt a gond
Jó ha az embernek van saját szobája
De nem ismerek senkit kinek ez lenne az álma
Hogy egész nap üljön a rács mögött
Azt hiszem a nyakam köré hurkot kötök
Ha lenne mivel már rég itt lógnék
Csak ne itt ebben a dögunalomban volnék
Mert ha sokáig itt leszek belehalok
Higgyék már el a cápa nem én vagyok
Nem én vagyok a cápa
Nem élhetek bezárva
Higgyék el hogy összekevernek
Tessék elengedni engemet
- Eddig tetszett a sztori, de csak van valami happy end is!
- Van. Elmeséljem?
- Persze!
Úgy éreztem ennek nem lesz soha vége
Mikor megjelent a rácsnál a betörő képe
Nem szólt egy szót se egy reszelőt fogott
Átvágta a rácsot a cellából kihozott
E-e-elnézést kérek betörő úr
Odáig rendbe' van, hogy egykét zsák pénzt lenyúl
De én nem vagyok pénz nem is érek sokat
Nem vagyok túl szép talált volna yobbat
Ha-ha-ha van humorérzéke
Igaza van számomra nincs értéke
De meguntam hallgatni a hírekben
Hogy a cápa szóval én bent van a sitten
A rendőrség azt hiszi, hogy sikerrel járt
És hogyha megszöktetem úgy hozhatom helyre a hibát
Mert tudja meg az összes hekus itt a földön
A cápa szótárában nincs olyan szó, hogy börtön
||: Nem én vagyok a cápa
Nem élek már bezárva
Az ábra az, hogy kint vagyok
S azóta a cápának dolgozok :||
Párárám.... kész... na
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
