|
|
|
| Előadó: | Kamikaze |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Busta Funk Lakatos Róbert Árgyó Péter Kordik Zsolt Csató Adorján |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Gabó: (refrén)
Otthon, édes otthon,
véget nem érő sanzon.
A terror falai visszaverik a hangom,
otthon, édes otthon.
Busta:
Én nem is értem az embereket, hogy vadulhatnak ennyire meg?
Akinek szent a család dolga, az miért van így megrohadva?
A saját vérét a kukába dobja, az ereket utána felvagdossa.
A kékfénybe bekerülhetsz, de soha Isten országába.
A fejemet lehajtom, inkább nem is nézek körbe.
Csak a depressziót látom, senki nem néz már tükörbe.
A fröccsök után a gyereked éhes száját vágod.
Ha nem terpeszt az asszony, azt is ingyen plasztikázod.
Hálás vagyok az Istennek, hogy erőt adott a szüleimnek,
hogy ők engem felneveltek, meg velem együtt az öcsémet.
Voltak nehéz időszakok, és a fogalmakkal tisztába vagyok,
tudom, hogy milyen egy igazi család és köszönettel tartozom.
És kifordul a gyomrom attól, ha azt látom, hogy minden passzol.
Mindenkinek rókát játszol, ez telik egy jó nagy fasztól.
A képmutató emberek belefulladtak a trágyába.
Mellettem ott lesz a fiam, lányom, a földbe tesznek egy ládába.
Gabó: (refrén)
Otthon, édes otthon,
véget nem érő sanzon.
A terror falai visszaverik a hangom,
otthon, édes otthon.
Funk:
Rizikózik, aztán végül elnyomja a dekket.
Vérző szívvel nézi a kegyetlen nyelőgépet,
így egy havi keresetnek órák alatt annyi.
Hiszen a nyolcadik konyak után, könnyebb felejteni.
Záróra - szól a csapos,
egy szokásos trappos éjszaka.
Késő este öklendezve lép a lakásba.
Vacsora rotyog a rezsón, a maradék a fazék alján,
a tapétán cirkál a csótány.
Asztalon számlák, fedezetlen csekkek,
ígéretek, amiket nem követnek tettek.
Véraláfutás, zúzódás a kedves hitvesen,
csendesen a nyugtatóktól bóbiskol a fotelben.
Apuci szeme fénye tizenötöt töltötte,
tőle ötven évvel idősebb a partnere.
Nagyvonalú vele a ferdehajlamú szomszéd,
hörögve elégíti ki a nyugalmazott honvéd.
Az ártatlanság árát, egészségtelen erotikát,
a romlott romantika fogalmát kimeri meríteni.
Eltévedt pernye újabb lyukat éget a szőnyegen.
A másfél éves fiad magát látja a hypo-s üvegen,
ügyesen, a kupakot lecsavarja, felemeli, meghúzza.
Hangtalan sikolyát elnyeli a fürdőszoba.
Sarokban a terhek, elvetélt elvek,
korom a plafonon, füstbe ment tervek.
Otthon, édes otthon, szoba, konyha, garzon,
örökkön-örökké ismétlődő, véget nem érő sanzon.
A terror házának falai visszaverik a hangom,
otthon, édes ódon.
Gabó: (refrén)
Otthon, édes otthon,
véget nem érő sanzon.
A terror falai visszaverik a hangom,
otthon, édes otthon.
Funk:
És hol isten, ott szükség nincsen.
Otthon, édes otthon.
Kamikaze!
Kettő - dupla nulla - öt.
Yeah...
Gabó: (refrén)
Otthon, édes otthon,
véget nem érő sanzon.
A terror falai visszaverik a hangom,
otthon, édes otthon.
1. rész, Fotográfus mesterek és fotóművészek íróportréi, 2024. április 27 – június 24.
2. rész, A múzeumi fényképészek íróportréi, 2024. június 27 – december 15.
2024-ben alapításának 70. évfordulóját ünnepli a Petőfi Irodalmi Múzeum, amelyet egy gazdag és sokszínű, gyűjteményeit bemutató kiállítássorozattal ünnepel meg. Ennek a sorozatnak képezi az első részét A halandóság törékeny arcai fotókiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményének íróportréiból. A jubileumi tárlat olyan válogatást mutat be a múzeum archív fényképeiből, amely sajátos keresztmetszetet nyújt az irodalom jeles szereplőiről éppúgy, mint a magyar fotótörténet kiemelkedő alkotóiról.
A kiállítás felépítése rendhagyó, mivel azonos főcím alatt két önálló, időben egymást követő tárlat szerepel. Az elsőn (2024. április 27 – június 24.) az archív írói arcképekre, míg a másodikon (2024. június 27 – december 15.) a múzeumi fényképészek munkája során készült portrékra kerül a hangsúly. A két egymást követő tárlat összesen mintegy 150, a múzeum tulajdonában lévő klasszikus magyar író arcképét vonultatja fel.
Végigtekintve a kiállításon, a látogató számos ismerős fényképre bukkanhat. Ki ne látta volna tankönyvében a megtört tekintetű Arany, az igéző Ady, a kalapos dendi Kosztolányi vagy a vigasztalan Juhász Gyula fotóját? Közös bennük, hogy valamennyit a PIM fotógyűjteménye őrzi.
A múzeum már 1954-es megalakulásakor kiemelt jelentőséget tulajdonított a fotográfiáknak, amelyek műtárgyként, készítőjüket is megnevezve kerültek be a nyilvántartásba. Az áprilisban megnyílt tárlat válogatás a Művészeti, Relikvia- és Fotótár 40 ezer darabos írói ikonográfiai kollekciójából, a PIM fotógyűjteményének legértékesebb egységéből. A Művészeti Tár fotógyűjteménye országosan is a legnagyobb írói képi adatbázis, és mint ilyen, nélkülözhetetlen kiállítások, irodalmi kiadványok összeállításakor is.
Az első bemutatón (2024. április 27. – június 23.) szereplő, időrendben kiállított mintegy 80 fénykép neves fotográfusok – Simonyi Antal, Ellinger Ede, Uher Ödön, Székely Aladár, Rónai Dénes, Pécsi József, Escher Károly, Zinner Erzsébet, Balla Demeter, Gink Károly, Molnár Edit, Szilágyi Lenke és többek - munkáin keresztül egyben fotótörténeti ívet is felrajzol, érzékeltetve, hogyan alakult a portréfényképezés technikája és szemléletmódja a korai és a legújabb felvételek között eltelt mintegy 150 évben. A tárlat legkorábbi fotográfiája Tiedge János Vörösmartyt ábrázoló felvétele 1854-ből, míg a legutóbbiak a 2000-es évekből valók. A kiállítás az irodalom és fotográfia egyfajta izgalmas találkozására invitál.
A gyűjtemény bővelkedik különleges, korai fényképészeti eljárással készült eredeti fotográfiákban. Kiemelkedik közülük Székely Aladár Ady Endréről 1915-ben készült dedikált fotója, Simonyi Antal Jókai Mórról, illetve Arany Jánosról készült albumin fényképei, Ellinger Ede Arany János fényképe, Balogh Rudolf Molnár Ferencről haditudósítóként készült fotója, vagy Edward Steichen, a divatfotózás úttörőjének Molnár Ferenc portréja, és Kaffka Margit albumin fényképe.
A halandóság törékeny arcai címet Juhász Ferenc Molnár Edit Íróportréim című 1973-as pécsi kiállítására írt megnyitóbeszédéből kölcsönöztük.
A második kiállításon (2024. június 27. – december 15.) a PIM fotósai (Berekméri Zoltán, Flesch Bálint, Bókay László, Dobóczi Zsolt, Belicza László Gábor, Gál Csaba és Birtalan Zsolt) által az elmúlt évtizedekben készített íróportrékra kerül majd a hangsúly.
A kiállítás kurátorai: Kovács Ida és Kemény Aranka irodalmi muzeológusok, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: Mihalkov György, PIM
