|
|
|
Lex "A Mokány Fiatalember":
Miért kellenek a klipekbe seggek és mellek?
Talán, hogy gyorsan elteljenek az unalmas percek
És hogy az emberek figyelmét eltereljék a lényegről?
Én élből nem kérek ebből az egészből
Miért kell idétlen klipeket néznem, mikor másra vágyom?
Agonizálok az ágyon, mert csak a pénzt látom
Ebben az egész rohadt üzletben, de tűrnöm kell
És reménykedem, hogy még lesz örömöm az ürömben
Valami motoszkál a fejemben, ami nem hagy nyugodni
És megfejtem a talányt, mint David Duchovny
Olyan kapzsiak vagytok, hogy kivájnátok egymás szemét
Irigylitek egymástól, amit a másik már elért
De ha jó zenét csinálnátok, még megérteném az egészet
Miattatok nem tartják értékesnek a zenémet
Le kéne tisztázni a zenéket, hogy csak a lényeg maradjon
Hogy a végeredmény az emberekben nyomot hagyjon
Én érthetően egyszerű zenét akarok, de csak hajthatok
Ti elfajzott akármik, én csak röhögök rajtatok
(hahahahahahahahahahahahahahahahahahahahahaha)
Rich-Zed "A Szociopata Szerelemgyerek":
Sokan azt mondják, hogy értékesek, de csak a levegőt rontják
És értékelhetetlen szövegeiket ontják
Miközben csak foglalják a helyet a tehetségesebb előadók elől
Akik egyfelől jobbak, másfelől értékesebbek
És tehetetlenségük miatt egyre érzékenyebbek
Bár az értéktelenebbek azt mondják, hogy
Féltékenyebbek, de tévednek
Csak kérkednek azzal, ami sohasem volt az övék
És irigyek arra, ami sohasem lesz az övék
Szükség lenne egy szövegi forradalomra
Egy kis esélyre, amire úgy néznénk, mint jutalomra
A jövőre utalok ma a szövegeimmel,
Amelyekkel mindig arra törekedtem,
Hogy lépést tudjak tartani az elődökkel, a nagy öregekkel
A szövegeknek többet kellene tartalmazniuk, mint
Pénz, kocsik, szerelem, meg csajok
Az egyéni hangvétel az, amit a dalokban hallani akarok
Ne csak lejáratott sablonokat hallgathassak újra és újra
Ne olyan szövegeket írjatok, amelyeket ha egy ötéves gyerek meghall
Legközelebb már fújja, miközben az orrát túrja
Legyen a szövegeknek súlya, hogy mindenki tudja, hogy komoly a dolog
Ne legyenek 16-szoros refrének és milliószor ismétlődő sorok
Eredeti az, amit hozok, a latba sokat nyomok
Ti elfajzott akárkik, én csak röhögök rajtatok
(hahahahahahahahahahahahahahahahahahahahahaha)
Ray "A Demagóg Uszittó":
Amik még kellenek, a jó motorok és a jobbnál-jobb kocsik
Az emberek meg csak néznek, míg ti loptok, mint Tocsik
Kérdem, hol van a zene igazi szeretete?
Vagy a színpad és a szereplés álszeretete veletek már rég elfeledtette
És a zenélés valódi voltát az enyészet pora befedte
A magyar popsztár meg a hangszereket, mint Arany a lantot végleg letette?
Nem akar éneklés közben lihegni, ezért play-backel helyette?
De megéri, mert ezt a közönség, mint a politikusok beszédét megette
Én meg csak ülök, a dühtől fortyogok,
Próbálom ezt nem felvenni, a Zámolyimba kortyolok.
Pedig, ha a TV-t nézem mindig idegbeteg leszek
A kezem ügyéből minden mozdítható tárgyat elteszek
Idegnyugtatót magamhoz még ekkor sem veszek
Mert, ha titeket látlak srácok tudom, ilyen soha nem leszek
És a gengszterség sem érdekel,
Bár a klippekben sok jármű emblémáját láthatom
Akinek ez tetszik, azt ezért nem bánthatom
Mert megszédítette a csillogás és nem látja a lényeget,
Csak azt, hogy SEL 500, de én is tudok egy sokkal egyszerűbb képletet:
e=mc2, hiszen minden relatív, szerintem amiről beszéltünk az az,
Ami nem pozitív, hanem negatív
(Hahahahahahahahahahahahahahahahahahahahahaha...)
Végre megérkezett a pop koronázatlan királynőjének, Dua Lipának harmadik nagylemeze, a Radical Optimism, amely 11 dalból áll. Az énekesnő egyedüllétét kiemelő album első felvétele beszédesen az „End Of An Era” (azaz: egy éra vége) címet viseli és olyan slágerek gyűjteménye, mint a „Houdini”, a „Training Season” és az „Illusion”. Dua „pszichedelikus popként” írja le új lemezét, megjegyezve róla, hogy „olyan kiállások és különféle hangzások keveréke ez, amit ha csukott szemmel hallgatsz, akkor egy kész, vizuális világ tárul eléd”.
„Az albumot a szingliségem alatt írtam” – mondta el Dua. „Mindig valami vicces történettel érkeztem a stúdióba, és mindegyik más-más dalt inspirált. Van egy lazaság és őszinteség, ami korábban nem volt meg bennem.”
Az album elkészítésekor a világsztár olyan kivételes művészekkel dolgozott együtt, mint Caroline Ailin (Dua Lipa: New Rules), Danny L. Harle (Caroline Polachek, Charli XCX), Tobias Jesso Jr. (Adele) és Kevin Parker, akit művésznevén Tame Impalaként ismerhet a nagyvilág.
Dua hozzátette: „Mindenki háttere és munkamódszerei jól összeálltak barátként és zeneileg is.” Így folytatta: „Nagyon nyitottak voltunk egymással, és úgy éreztem abban a szobában, hogy sebezhető lehetek, és szabadon beszélhetek a tapasztalataimról. Ennek a zeneisége olyan gazdagnak és izgalmasnak hatott, és szerettem volna ebben teljesen elmerülni és részese lenni.”
A Dua önfelfedezése által ihletett Radical Optimism egy olyan anyag, amelyben értelmet nyer a tiszta öröm és boldogság megélése azokban a helyzetekben is, amelyeket korábban lehetetlennek tűnt elfogadnunk.
A 11 szám közül egy igazán mély jelentésű, a „These Walls” kapott fókuszt a Spotifyon, amelyről elárulta az énekesnő a Zane Lowe-nak adott, nemrég közzétett interjújában, hogy:
„Van ez a közhely, hogy "ó, ha ezek a falak beszélni tudnának, tudod, mit mondanának". Szerintem érezhető az az energia, amikor besétálsz egy szobába és két ember veszekedett, vagy ideges.”
„Azt gondolom, hogy elkerülhetetlen az a beszélgetés, amit senki sem akar, de meg kell tenni, valakinek ki kell szállnia, és bármennyire is fájdalmas, ez általában megfelelő okok miatt történik, mert rólad van szó, és a megérzésed mindig megmondja, hogy valami jó vagy nem…”
Íme a Radical Optimism dallistája:
1. End Of An Era
2. Houdini
3. Training Season
4. These Walls
5. Whatcha Doing
6. French Exit
7. Illusion
8. Falling Forever
9. Anything For Love
10. Maria
11. Happy For You
Fotók: Dua Lipa
