|
|
|
| Előadó: | Rock Színház |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Miklós Tibor |
|
Kocsák Tibor Kemény Gábor |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
(Mikál):
Fiatal volt és szép, selymes hajú, karcsú és kecses,
Eljött, zenélt és énekelt.
Apja nyomorgó, jeltelen paraszt volt.
Ő maga a juhok pásztora,
Amíg a ravasz papok fel nem fedezték,
Mennyit ér hangjának, testének varázsa.
Mikor hozzánk jött, már tudta, mi illik.
Ismert sok régi dalt, és szerzett újakat,
És tudta jól, hogy nyerje meg atyám, Saul király kegyét.
Dávid dala és Dávid pompás tompora
elűzte Saultól a gonosz gyötrelmét.
Mert gonosz lélek szállta meg atyámat,
Tajtékzó szájjal őrjöngött vadul.
Orvosok, csillagjósok vizsgálták hiába,
Átokkal verve vergődött Saul.
Csak Dávid volt, ki üdvét visszaadta,
Lecsillapítva dühét, s vágyait,
Buján és élni vágyón, ilyen volt egykor Dávid,
Így hálta sorra házunk ágyait!
Saul után a bátyám, Jonathán jött,
Aki a vágytól veszve nyalta-falta őt.
S egy éjjel Dávid megjelent szobámban,
S felgerjedt testtel lányságomra tört.
Szerettem őt, kínzó szenvedéllyel,
Asszonya lettem szinte gyermekként.
Kétszáz levágott hímtag volt a jegyajándék,
Ezt küldte Dávid Saulnak a lánya kezéért.
Nem volt még nő, ki így kívánt egy férfit,
Kinyíltál bennem, te húsevő virág!
Ringyója apámnak, szerelmese bátyámnak,
Szerettelek, te kígyó, s hiába vártam rád!
Fölém feszült a tested, belém hatoltál forrón,
Tüzet gyújtott bennem a férfiasságod!
(Ethán):
Asszonyom, nyugodj meg, Ethán vagyok, az író!
(Mikál):
Érj hozzám, Dávid! Tegyél magaddá újból!
(Ethán):
Asszonyom, nézz rám, nem az vagyok, akit vársz!
(Mikál):
Tépd le a ruhámat! Dávid, ölelj át!
Ne várass, szerelmem, érezlek, akarlak,
Mondd, hogy te is akarsz!
Mondd! Mondd! Mondd!
(Ethán):
Nem! Nem! Asszonyom! Mit teszel?
(Mikál):
Szoríts! Szoríts! Szoríts! Szoríts!
Jobban! Jobban! Jobban! Jobban! Így! Így! Így! Még! Így!
Megölette Sault, az apámat,
Jonathánt is, aki szerette őt.
Kiirtotta minden rokonomat,
Megalázott és összetört.
Ilyen volt Dávid!
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
