Mondták már nekem oly sokan:
nem jó, hogy a színpadon
mindig a székemen ülök,
kitakar engem a mikrofon.
Sajnos nem tudok,
sajnos nem tudok,
sajnos nem tudok
táncolni! Ó, nem tudok, jaj!
Mondta az image-tervezőm:
nem tervez rám ruhát,
mert – ó! – a közönség nem lát
semmi mást, csak mindig a gitárt.
Sajnos nem tudok,
sajnos nem tudok,
sajnos nem tudok
táncolni! Ó, nem tudok, jaj!
Mondta a fotográfusom:
nem csinál több képet,
mert minden képemen
csak tátogok éppen.
Í!
Ó!
Ááá!
Úú!
Mert sajnos nem tudok,
sajnos nem tudok,
sajnos nem tudok
táncolni!
Mondta a managerem, hogy
nem csinál belőlem nagy sztárt,
csak hogyha felkerestem majd
Bélát, a tánctanárt.
Béla!
Ó, segíts Béla,
hogy ne legyek béna!
Ó, segíts Béla! Ó, segíts Béla!
Béla mindig oly elegáns, rajta fényes, fekete lakkcipő.
Átlibeg a színpadon és lengedez a csípő.
Kis fekete tweed-zakó, élire vasalt kék nadrág,
mellénye zsebéből – ó! – kilóg mindig az óralánc!
Béla!
Ó, segíts Béla,
hogy ne legyek béna!
Ó, segíts Béla! Ó, segíts Béla!
„Kezdjük néhány egyszerűbb kis tánclépéssel, Drága!
Előre egyet, jobbra, balra, azután meg hátra!”
Azt hiszem, ez menni fog...szóval előre-hátra, jobbra-balra...
Ó, milyen ruganyos a parketta! Ja, ez a Bélának a lába...
Béla!
Bocsika, Béla!
…
Tudom béna vagyok, nagyon béna.
Béla!
Ó, segíts Béla,
hogy ne legyek béna!
Ó, segíts Béla! Ó, segíts Béla!
Könnyebb a ritmus, majd ha egy kis zene szól!
Nyikorog a szekrényajtó és bekapcsol a gramofon...
(...és fecsendül az „Ily édes, forró dallam...” kezdetű világsláger az 50-es évekből,
amelyet Nyeső Mari komponált.)
Béla!
Ez tök jó!
Én táncolok!
Imádok táncolni!
Béla most magához szorít
– oly forró az ölelés –
aztán ellök hirtelen
és jöhet – ó! – a repülés...
Az asztal, meg a székek...
...
feldől minden, amihez érek...
...
Béla!
Segíts fel, Béla!
...
Köszi!
Nincs semmi baj, a ritmusérzék itt van a kezemben,
édes kicsike metronómom ketyeg mindig a fejemben.
Könnyebb a ritmus, hogyha a gitáromon játszom,
mer' a zenészek – tudod – zenélnek és a közönség meg táncol.
És táncol a kisujjam!
És közben a hangommal szteppelek!
Tap tibitibi tiptap tiptap tibitapp.
Tibitibi tibitap tiptap tibitapp.
Tap tibidibi tibidibi tiptap tibidipp.
Tibidipp tibidipp. Hopp! Hopp!
Tizennégy híres magyar énekes mondott igent Hrutka Róbert zeneszerző és dalszövegírónak, aki az Országos Vérellátó Szolgálattal együttműködve írt dalt a véradásról és az önzetlen segítségnyújtás fontosságáról.
- Ez a projekt nemcsak egy dal, hanem egy közösségi összefogás egy olyan ügyért, ami igazán számít, hiszen vért csak véradással pótolhatunk – mondta el Bayerné Dr. Matusovits Andrea, az OVSz főigazgatója a „Csak egy hős…” kapcsán. A főigazgató hozzátette, hogy ezzel a dallal szeretnénk kifejezni hálánkat és köszönetünket mindazoknak a véradóknak, akik önzetlen segítségükkel nap mint nap hozzájárulnak a betegellátás sikeréhez. Mint kiemelte, „külön köszönet illeti az előadóművészeket is. Támogatásuk és szerepvállalásuk példaértékű, és nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy még több ember figyelmét felhívjuk a véradás fontosságára.
A jótékonysági kezdeményezéshez az OVSz Hrutka Róbert zeneszerzőt kérte fel, aki mellé olyan ismert előadó- és színművészek csatlakoztak, mint Földes Eszter, Für Anikó, Gubik Petra, Keresztes Ildikó, Kovácsovics Fruzsina, Pásztor Anna, Udvaros Dorottya, Veres Mónika Nika, Fehérvári Gábor Alfréd Freddie, Kowa, Nyerges Attila, Pély Barnabás, Szebényi Dániel, valamint Szolnoki Péter.
Hrutka Róbert, a dallal kapcsolatban elmondta "örömmel tettem eleget a felkérésnek. A zene számomra olyan, mint az élet: megírjuk, eljátsszuk, és nem marad utánunk semmi, csak a dal. Ebben a dalban összefonódik a zene és az élet, az önzetlenség és a remény. Én így tudok leginkább hozzájárulni más életmentéséhez."
A „Csak egy hős..”dal és videoklip elérhető az OVSz honlapján és közösségi médiafelületein, valamint a debütáló dalról további információk megtalálhatók a www.ovsz.hu/dal (http://www.ovsz.hu/dal)oldalon.
