A rajongók, a film nézői ritkán vagy soha nem látnak be a kulisszák mögé, a zeneipar színfalak mögötti rejtelmeibe. A Mi vagyunk Azahriah betekintést enged a backstage-be. Ez a tény – különösen a fanatikusok számára – óriási élmény, hiszen vágyott énekesüket így még közelebb érezhetik magukhoz. Lányok, akik sírva, olykor önkívületi állapotba kerülve rohannak az első sorba a Budapest Parkban. Rajongók, akik foglalják a helyet a koncert kezdéséig. Sikítoznak már annak gondolatától is, hogy sikerült megszerezni a legjobb pozíciót. Ők a lélegzetüket is visszafojtják, amikor a Mi vagyunk Azahriah című filmet nézik.
A már-már mozaik-szerkezetű alkotásban a doku és a fikció mellett egy harmadik, szokatlan vonulat is megjelenik. A film készítői is a történet részévé válnak és beépülve a cselekménybe alakítják önmagukat. Ez a három réteg – a képzelt valóság, a doku és a stáb világa – rakódik egymásra és keveredik össze.
A Mi vagyunk Azahriah fiktív történetében a főszereplő egy elképzelt világba pottyanva próbál visszajutni valamiféle rejtélyes féregjáraton át a maga valóságába. Hiszen tisztában van azzal, hogy ő Azahriah és hamarosan tripla Puskás-koncerten kell színpadra lépnie. Ebben az alternatív valóságban aztán egészen álomszerű, mégis nagyon valóságos dolgok történnek vele. És ebbe a crossover létezésbe számos ismert arc is becsatlakozik.
Az egyik ilyen LL Junior, aki az alternatív valóságban helyszínként szolgáló település polgármesterét alakítja, de azért reppel egyet az egyik helyi bakelitlemez-boltban. LL Junior Azahriah egyik első olyan zenei élménye, amely nagy hatással volt rá. Ezt ő maga meséli el a Puskás Aréna tetőterében és folyosóján ücsörögve.
A fekete macska, a jósnő, a tündér-királylánynak öltözött bolti eladó, a castingra jelentkező Thuróczy Szabolcs és Mucsi Zoltán, Puzsér Róbert a buszmegállóban, vagy a hintalovon ülve filozofáló Pintér Tibor jelenléte garantáltan nem minden néző fejében alkot letisztult képet. Miközben a Puskás Aréna plakátját a belvárosban leleplező Supermanagement-stáb lázasan dolgozik azon, hogy a jegyértékesítés első napja gördülékenyen működjön.
Elhangzik a filmben egy olyan gondolat, amely validálja az elsőre talán kuszának tűnő felépítést: a mai fiatalok nem tudnak normálisan kommunikálni semmiről.
Szóval vélhetően ennek megfelelően is kell tálalni a mai generáció számára a történetet.
Az igazán izgalmas azonban az, amikor Azahriah egy stáb-értekezleten vázolja az elképzeléseit az arénás buli színpadképéről és felépítéséről. Vagy amikor gyerekkori videókat látunk róla, amelyeken a telepi kissrác gitárral a kezében bontogatja a szárnyait. A fikciós szál visszafogottabb alkalmazása a dokumentumfilmes elemek javára talán az alkotás előnyére vált volna.
Minden zenés alkotásban hangsúlyosak az előadó dalai, nincs ez másképp az Azahriah-film esetében sem. Olykor telefonos videók, olykor profi stáb koncert-felvételei jelennek meg a vásznon. Máskor pedig Azahriah muzsikál a történet szereplőjeként. A szobája magányába merülve vagy egy gyerekotthon előtt énekelve-gitározva. Nem csak utóbbi helyszínen, hanem a film egészében rengeteg fiatal rajongó jelenik meg. Sok a gyerekszereplő és ez kifejezetten frissé, nagyon maivá és jövőbe mutató, üde alkotássá teszi a Mi vagyunk Azahriah című filmet.
A filmzene a napokban jelent meg, itt írtunk róla.
Többször megjelenik a menedzsment és nem csak a nagyszabású koncertekről, hanem az Azahriah-val való közös munkáról is elárulnak néhány érdekességet. Remek történetszál, hiszen a rajongók számára ezek az igazán figyelemfelkeltő elemek.
Milyen volt az előadó, amikor az első koncertjeit adta? Tényleg nem tudta, hogy hol van a hangmérnök a koncerten? Hogyan ismerkedett meg állandó alkotótársával, a korábban kukásként dolgozó Desh-el? És az egyik legnagyobb sláger, a Rét már az első találkozásuk alkalmával szárba szökkent? Hogyan élte meg Azahriah, hogy telepi srácból, Palotáról országos sikereket ért el? Miért kezdett politikai szerepvállalásba?
A Supermanagement egyik oszlopos tagja a tripla-Puskás Aréna előtt hunyt el súlyos betegségben. Ferich Balázs az Azahriah-hoz egyik legközelebb álló stábtag volt, a halála mindenkit megviselt. Kollégájukra a Puskás koncerten is megemlékeztek: a crew egy, Balázsról készült hatalmas fotót tartva vonult a színpadra. A film tetőpontja is a Puskás első napja, amely meglepetés-szerűen le is zárja a történetet.
Háromszor megtöltötte a Puskás Arénát. Huszonkét évesen országos és egyre nagyobb nemzetközi sikerrel a háta mögött Azahriah saját bevallása szerint is letett valamit az asztalra. Vajon mi mindannyian Azahriah vagyunk-e, ahogyan a film címe szól? Biztosan nem. De azok, akiknek ez az alkotás szól, azok a tömegek, akik rajongva imádják a dalait és az előadót is, bátran mondhatják, hogy ők mindannyian Azahriah. Hiszen ők maximálisan azonosulnak a szövegekkel, a dallamokkal, a jelenséggel. A lélekkel, az érzésekkel, amelyeket Azahriah a dalaiban megformál. Így aztán teljesen reális a film címe is. Mi vagyunk Azahriah – mondhatja joggal a sok százezer rajongó.
Fotók: Mi vagyunk Azahriah Facebook