|
|
|
| Előadó: | Csináltadmár Rabbival? |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
|
László Viktor |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Punk |
| Címkék: | Keressük! |
Dühünk a régi
Nem lettünk mások
Hogy Mengele törpéje
Putyinra mászott
Dühünk nem múlik
Indulunk érted
Egyenes út hajlított térben
Senki sem véd meg
Dühünk a régi
Fehéren izzunk
Nem fogunk félni
Dühünk a régi
Hogyha kell, ölni
Hogyha kell, élni
Dühünk a régi
Ahol a hang leválik a testről
Ott fogunk beérni
Már nincs nagyon arca, de még gyerek
Ők miattad lettek trógerek
Régesrég halott vagy, mindenki tesz rád
Kárhozott lelkek hajtják a Teslád
Csak lesed a lámpát, hogy mikor vált
És a kereszttűz elnyomja a sikoltást
A vákuumba hullva lepörög még egyszer
Hogy semmit se kezdtél ezzel az élettel
…dühünk nem múlik
Nem lettünk jobban
Kristályt izzadunk és vért
Én ként, ha jó napom van
Dühünk nem múlik
Eljöttünk érted
Szabadon zuhansz
Senki sem véd meg
Dühünk a régi
Lakatlan ember
Nem fogunk félni
Dühünk a régi
Tudunk dolgozni
És maradékon élni
Dühünk a régi
Ahol a fények a föld alá bújnak
Ott fogunk beérni
A végzet pedig nem végez félmunkát
Amit Jézusról mondtál, azt még gondold át
Mert közel a tré, és mi ott fogunk állni
Közelebb, mint eddig az életben bármi
Közelebb, mint isten a csonthoz,
Közelebb, mint Izsákhoz a kés
Tanúi leszünk végre a vérnek,
Kiszakad belőlünk az üvöltés:
Dühünk nem múlik
Nem fogunk sírni,
Nem fogunk kérni
Nem kapsz több időt
Mellébeszélni
Dühünk a régi
Tudom, csak élted az álmodat
Aztán a hatalom mocska rád ragadt
Ismerem ezt a történetet
Magad sem tudod hogyan történhetett
A rendszer a hibás, te időben szóltál
Nem tettél semmit, csak éppen ott voltál
Dühünk a régi, sosem lesz béke
Át fogunk rajtad hajtani és vége
Egyre többet tudhatunk meg a bohóc maszk mögül kikacsintó srácról, aki egy évvel ezelőtt debütált Morionesként és akire rekordidőn belül óriási figyelem szegeződött.
Miközben az előadó Manuellel közös, toplistás featje, a „Voodoo Baba” továbbra is pörög, addig is egy új, igazán személyes szólófelvétellel jelentkezik. Az „ALVAJÁR” egy uptempo, pop-latin-deep house dalnosztalgia, amelyben a gyerekkor keveredik a keserédes jelen vívódásaival, miértjeivel.
„Az ALVAJÁR-t nagymamámmal való kapcsolatom ihlette nagyrészt, a jelenem küzdelmei pedig kiegészítették”
– mondja Bakos Kristóf, azaz Moriones, aki múlt héten ünnepelte első albumának, a ’Tébolyda’ egyben karrierjének is csekély egyéves jubileumát. Az akkor még csak zenéjéről és TikTokról ismert fura hajú fiú azóta három önálló, teltházas koncertet adott Budapesten, legutóbbit éppen a közel 1300 férőhelyes Akvárium Klub Nagyhalljában. Ekkor a bohóc a színpadon meghalt, és ezzel egy új érát indított el, kilátásba helyezve egy új lemez érkezését.
Az „ALVAJÁR” is egy mozaikrész, amelyről a dalszerző bővebben így mesélt
„Unokatestvéremmel forgattuk a videóklipet. Mindenképp egy olyan helyet szerettem volna a szám nosztalgikus kedvessége miatt, ahol gyerekkorom nagy részét töltöttem, és a klipben feltűnő hintaágy az volt. Sokszor átmentem és beszélgettünk mamával, és ekkor a nap mindig odasütött. A kontraszt az csak hozzáadódott a történethez, hiszen a bohóc meghalt, de az albummal minden tiszta lesz. Nagyon durva, mert a klip elején a kisfiú én vagyok, ahogy nézi a jelenem. Azt a részletet unokatesóm egy egyetemi projektjéből vettük ki, ami ráadásul egy 14 éves felvétel, hiszen 2010-ben forgott és valahol megtalálta. Eszméletlen sorsszerűen történik ismét minden és mondhatjuk, hogy minden egyszerű volt, hiszen hazamentünk.”
Az „ALVAJÁR” egyfajta életigenlő figyelmeztetés is, hogy a jelen zsúfoltságában, ha a múltat elfelejtjük és nem tudjuk értékelni a pillanatot, azt később meg fogjuk bánni.
