|
|
|
Kiszállok a parkolóban, előttem egy dildó alakú felhőkarcoló
Nyílik az üvegajtó, a portás egy milf - ó, egy igazi pornóba való
Kérdezi mit vagy kit keresek, az a válaszom hogy a nőket,
Így szól: a 69. emeletre menjek, ott találom őket
“Hoppá, az a vicces szexes szám!”
Gondolom magamba kuncogván
És hívom a liftet, háttal a portásnak, miközben ő kukkol rám
A popolóm titokba nézi, arra gondol, hogy “micsoda férfi!”
Megjön a lift, megnyomom a gombot, nincs most időm egy viszonyra bébi
A 69.-en kiszállok
Az iroda ajtó full kitárva
Belépek, köszön a titkárnő, és mögöttem az ajtót kulcsra zárja
“Üdvözlöm uram, a cégünk régóta magát várja,
Segíthetek levenni a nadrágját? Óh, mármint a kabátjára
Gondoltam, na menjünk hátra gyorsan
A főnök már várja a tárgyalóban!”
Mondja, és miközben hátravezet, a haját kacérkodva hátrafogja
A tárgyalóteremben leülök a főnök nővel szemben
Ő pedig arra kér, mondjam el, mi az amiért őket felkerestem
Hölgyem, én itt vagyok abban a szituban
Hogy nem tudom, hogy magyarázzam ki magam
Én csak belülről parodizáltam egy szexista műfajt szarkasztikusan
Aztán azóta jó nagy fizu van
Minden nap írnak a hoe-k, hogy mizu van
És most már én sem tudom biztosan
Hogy mi volt vicc, és mit mondtam komolyan
A pszichológusom is nő, minden második héten ott vagyok
Azt mondta haraggal nézek rátok, amiért a nővérem ott hagyott
Igen, jóvátennem azt látom, hogy van mit
Próbálok ezeken változtatni
És cserébe semmit se várok, csak annyit, hogy péntekenként leszopjatok
“Akkor pénteken várjuk az üzletben!”
Hogy mi? Én csak vicceltem
Csak egy példa volt arra a szarkazmusra, amit az előbb említettem
Biztos rappelek majd még rólatok, de mától szigorúan kedvesen
Erre azt mondja rendben, de havonta egyszer-kétszer azért kúrjam meg rendesen
Izzadok, nem erre számítottam
Bizsergést érzek az ágyékomban
Lepillantok, és látom az asztal alatt átnyúlva a lába ott van
Az orrom alá tol egy szerződést, én már alig látom ilyen állapotban
Csak néz rám vágyakozva, azt mondja, hogy “Valóra válna egy álmom, hogyha
Még szorosabban működnénk együtt, itt írja alá négy évre
Ez a Puniversal Music Hungary, a faszára vágyunk meg a pénzére!”
Aláírok én lassan bármit, hogy a helyzeten túl legyek végre
De az autogrammom nem papírra kéri, azt mondja írjam a mellére
Na jól van, ennyi volt, viszlát
Összegyűröm a szerződésmintát
Eldobom, erre nem pazarlok tintát
Haza is rohanok inkább
Az ajtót nyitnám
Nem nyílik bezárta előbb a titkár
Rángatom, úgy lennék kint már
Rám veti magát egy seregnyi kislány
Küzdenek, hogy a faszt megkaparintsák
Csorog a nyáluk, úgy hívnak “daddy”
Fulladozom a punciba megint
Megjön a főnök is, tetszik így neki
A kezeim lebilincseli
Flexelne velem a redditen
Azt érzi, megteheti, ha a gecim lenyeli
Túl heavy
Már nem kapok levegőt, a tüdőm a lelkemet kileheli
Ez lett hát a végzetem
Azt hittem a szívem visz sírba, kiderült hogy a két szép szemem
Ahogy szállok fel az égbe, visszanézek
És látom, hogy tépik szét a testem
Egyszerre félelmetes és szép
De belül érzem, hogy mindvégig ezt kerestem
Megkaptam hát, amit akartam
Egy bókokért küzdő kisfiú, arra kárhozva, hogy belehaljon a harcba
Mindegyik nőhöz bekopogtattam, hogy a kedves szavakat behajtsam
Ők meg csak egyet akartak tőlem…
- Életem legnagyobb türelemjátékát játszom
- mondta a sztrókon két évvel ezelőtt átesett Révész Sándor az MTI-nek.
A népszerű énekesnek kedden jelent meg önéletrajzi könyve Ezt én választottam címmel, amely egy kalandos élet, 70 év története.
A Helikon Kiadó gondozásában elérhető, fotókkal gazdagon illusztrált kötetben a Generál és a Piramis egykori frontembere őszintén és részletesen vall életéről, családjáról, gyerekkoráról, zenei pályafutása kezdetéről, a Generál és a Piramis együttessel elért hatalmas sikerekről, szólóéveiről, külföldi kalandozásairól, barátairól. Révész Sándor szavait Derksen Gyöngyi és Bálint Csaba jegyezte le.
- Mozgalmas életet éltem, a színpadi létünk a közönség szeme előtt zajlott, miközben habzsoltuk az életet. Az évtizedek során adott sok interjúban nem akartam részletekbe bocsátkozni pályámról és érzelmi átmeneteimről, de a betegségem, illetve 70. életévem arra késztetett, hogy őszintén visszatekintsek, és elmeséljem mindazt, amit átéltem - mondta az énekes.
Sztrókja után ma már jól viseli a hétköznapokat, tud mozogni, és bár vannak nehézségek, visszatért a komfortérzete.
Révész Sándor a hetvenes évek legelején, a Generál együttes szárba szökkenésével alig egy év alatt vált ismeretlen amatőr zenészből országosan népszerű énekessé.
- A Generál megalakulása a sors különös dramaturgiájának köszönhető. A zenekar Várkonyi Matyi és Novai Gabi irányításával, Karácsony James jöttének gazdagító élményével, fiatal és tehetséges emberek szövetsége lett, amely gyorsan megtalálta a közönségét. A menedzserként mellénk állt Hegedűs László segítségével külföldön is sikereket arattunk, Lengyelországban 15 ezres stadionokban játszottunk, vezettük a holland slágerlistát, és megkockáztatom, hogy a világhírnév küszöbén álltunk. Ebből végül nem lett semmi, de nem sokon múlt - fejtette ki.
Som Lajos akkor már évek óta csábította a Piramis zenekarba, és 1975-ben igent mondott. A keményebb zenék már a Generál idején motiválóak voltak számára. Az interneten a közelmúltban felbukkant a Mikor megszülettem... című dokumentumfilm, amelyet Gazdag Gyula 1979-ben készített a Piramisról, a zenekar fiatalokra gyakorolt elképesztő hatásáról. Az alkotást annak idején csak egy alkalommal vetítették.
- A film hitelesen ábrázolt minket, és a közönség reakcióját egyaránt. A Piramist alkotó öt zenész egyszerű városi fickó volt, hasonlítottunk rajongóinkhoz, talán ez is benne volt abban, hogy sokan példaképként tekintettek ránk. Horváth Attila dalszövegei nagyszerűen kifejezték az akkori fiatalok, a csöves generáció életérzését, gondoljunk csak a Kóbor angyalra, a Ha volna két életem, a Szállj fel magasra vagy a Szabadnak születtem soraira - mondta Révész Sándor.
Az énekes 1981-ben kilépett a Piramisból és 1984-ig külföldön dolgozott, világslágereket énekelt egy óceánjáró hajón. Abban a zenekarban társa volt például Banyák Nándor hegedűvirtuóz és Bianki Iván, a Kex korábbi gitárosa. "Nagy kihívás volt egy semlegesnek mondható, hatszáz fős közönség előtt estéről estére fellépni, ez profi hozzáállást követelt, és óriási tapasztalattal vértezett fel".
Miután hazatért, 1985-ben a Hanglemezgyár kezdeményezésére, és Presser Gábor szakmai támogatásával elkészítette első szólólemezét. Az album, amelyre a Presser-Dusán szerzőpáros mellett ő maga is írt dalokat, rendkívül sikeres lett, olyan számokkal, mint a Nem tudtam, hogy így fáj, a Vigyázz a madárra, vagy A francia lány.
- Volt szó a folytatásról Gáborékkal, a lemezzel Magyarországon James-szel és egy remek csapattal turnéztunk, és néhány közös nyugat-európai fellépésen is szerepeltünk 1987-ben, de akkor én már egy alföldi tanyán éltem, és az ott megélt szabadságélményt nem nagyon akartam feladni - mondta Révész.
A könyvből kiderül, hogy Révészt a Skorpióba, a Dinamitba, sőt a világhírű német heavy metál zenekarba, az Acceptbe is hívták énekelni, de nem ment, közös projektje a Mud együttes tagjával, Rob Davisszel pedig kísérlet maradt. A Piramis 1992-1993-as és 2006-os visszatérése a színpadra is magában rejtette az új lemez ígéretét. "Én nagyon akartam, a többiek, Som Lajos, Závodi Janó, Gallai Peti és Köves Pinyó sajnos nem voltak erre fogékonyak".
Bár autodidakta módon alakította ki az énekhangját, a Piramis időszakában szinte végig úgy érezte, repül a színpadon, ami katartikus élmény volt.
- A hetvenes években a színpadi hangosítás minősége még nem volt megfelelő, ezért legérettebbnek az utóbbi tizenöt évben éreztem magam, a Piramis-évek projekttel, és a Közlegények trióval. Mindkettővel egész pályám dalaiból mazsoláztunk, és egy korábban ismeretlen intim hangot sikerült megtalálni - jegyezte meg.
A betegsége óta egy reklámfelkérésre újra felénekelte a Piramis Ajándék című, eredetileg 1978-as sikerdalát, amely így a mai fiatal generációhoz is eljutott.
A hangját az elmúlt két évben ugyan nem trenírozta úgy, mint azt a pályáján eltöltött évtizedek alatt, de manapság egyre többet foglalkozik vele. "Ha az egészségi állapotom lehetővé teszi, szívesen visszatérek a színpadra".
Fotók: Révész Sándor
