|
|
|
| Előadó: | Deák Bill Gyula |
|---|---|
| Album: | Rossz vér |
| Megjelenés: | 1983 |
| Hossz: | 5:04 |
| Szövegírók: |
Deák Bill Gyula Hobo (Földes László) Földes László |
|
Póka Egon Tátrai Tibor |
|
| Kiadó: | Hungaroton |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Voltunk mi már kitagadottak,
Lányosházaknál piszkosak, rosszak.
Hivatalokban kiátkozottak,
Nem is olyan ritkán megalázottak,
Mit tesz a fiú, ha majdnem negyven.
A jövőre gondol félelemmel,
Mert ha kiöregszik egyszer az ember,
A blues nem divat, holnap kinek kell.
Van, aki tiltja, így baj nem lehet,
Van, aki tűri, ennyit tehet.
Van, aki támogat, bíztat és nevet,
Van, aki szereti, ismerek ilyet.
Ha kopasz leszek hordok kalapot,
Ha belém rúgnak, nem ütök nagyot.
Ha nekem jönnek, veszem a lapot.
Nyomjuk a bluest és majd lesz valahogy.
Van, aki tiltja, így baj nem lehet,
Van, aki tűri, ő ennyit tehet.
Van, aki támogat, bíztat és nevet,
Van, aki szereti, ismerek ilyet.
Ne izgulj, kedves, ilyen a helyzet.
Ne izgulj, kedves, ilyen a helyzet.
Ne izgulj, kedves, ilyen a helyzet.
Ne izgulj, kedves, ilyen a helyzet.
Ne izgulj, kedves, ilyen a helyzet.
Helyzet, hely, hely, hely, helyzet
Ó, hülye helyzet
Nyomjuk a bluest és majd lesz valahogy.
Nyomjuk a bluest és majd lesz valahogy.
Nyomd Billy, nyomd Billy, nyomd Billy, nyomd
Nyomjuk a bluest és majd lesz valahogy.
Együtt, együtt, mindig együtt.
Nyomjuk a bluest és majd lesz valahogy.
Még nem hordok kalapot.
Nyomjuk a bluest és majd lesz valahogy.
Valahogy, valahogy, Billy nyomd valahogy.
Nyom, nyom, nyomom úgyis akarom...
A hazai zenei élet egyik legképzettebb női hangja, húsz éven át készült az előadói pályára, mindig közel volt a műfajhoz, talán nincs is olyan ismert énekes, akinek a lemezein nem működött közre.
Több mint tíz éve az ország legismertebb előadói között tartják számon. Kati – miközben a Debreceni Egyetem Könnyűzenei Intézetének egyik énektanára – Új utakon címmel új lemezt készített, ami mostani beszélgetésünk aktualitását is adta...
- A nagy áttörés 2010-2011-re tehető és ma már 2024-et írunk. Hogyan látod az akkori és a mostani Wolf Katit?
- 2010-ben volt az X-faktor, amiben megismert a közönség és utána közvetlenül az Eurovíziós Dalfesztivál, ahova felnőtt előadói életem első slágerét vittem, mert ugye a Vukon azért addigra már túl voltam. Elég hosszú idő után kerültem igazán a nagyközönség elé, már anyukaként két kisgyerekkel, miközben 20 éve már mindenféle színpadon álltam, de ismeretlen énekesként. Nagy lendülettel mentem az X-Faktorba, de ebben azért benne volt az is, hogy 36 évesen mit keresek én a popszakmában, esetleg hazaküldenek. De hál’ istennek annyira nyitott volt a csatorna, sőt, ez volt az én „backstage sztorim”, hogy már anyuka vagyok, kialakult élettel, és így is el lehet kezdeni egy új pályát. Nekem az X-Faktor és az Eurovízió egy robbanásszerű, hatalmas katarzis volt. Együtt éltünk, együtt lélegeztünk az egész X faktor stábbal, figyeltek, vigyáztak ránk, együtt ötleteltünk, szuper volt ott lenni velük. Az Eurovíziós verseny ezután olyan volt, mint a tejszínhabra a csokiszórás. Nagyon boldog voltam ettől az egésztől, de ma már bizonyos dolgokat másképp csinálnék. A legnagyobb hibámnak azt tartom, hogy elkezdtem zenekar nélkül fellépni. Zenei alap és CD, pendrive, arra ráénekeltem és mentünk fellépni. Nagyon élveztem a sikert, a rengeteg munkát – de ezt ma már nem így csinálnám.
- Ezt nagyon meg tudom érteni, de ezt nem ingyen kaptad. Ezért te nagyon megdolgoztál...
- Előtte rengeteget dolgoztam, megtanultam mindent, amit lehetett, mentem az apámmal (Wolf Péter zeneszerző) dolgozni, rengeteg stúdiómunkát csináltam. Mellette tanultam meg, hogyan kell dolgozni egy stúdióban, közben felléptem, zenekarokkal énekeltem, rengeteg gyakorlati dolgot tanultam. Emlékszem, az X-Faktor alatt mondogattam magamnak, hogy nem fogok sírni azon sem, ha kiesnék a műsorból. És bár minden percét megéltem ennek a helyzetnek, bennem egészen mások voltak a belső támpontok, mert amikor már két gyereked van, sokkal, de sokkal erősebb vagy, fel vagy készítve helyzetekre.
