|
|
|
| Előadó: | Burai Krisztián |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Tirpa Burai Krisztián |
|
Burai Krisztián Báder János Jr |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Opitz Barbi (refrén)
A fájdalmas múlt néha széttép
Úgy eldobnék már mindent végképp
De várok, hogy a népek megértsék
Hogy mennyit szenvedtem a célért
Nem kívánom, hogy mások megéljék
Ahogyan küzdöttem a kenyérért
A lelkem kuncsorgott kis fényért
Az alagútnak nem láttam a végét
De a dalban megleltem a békét
Burai (verse 1)
Bekell a lény
De nagy a család, és akkor a pénz beszél
De lehet az tél, vagy lehet az nyár
Apuja mennyit kér
Mer' aki tenni fél
Aki megfutamodik, és csak egyhelyben toporog, testvérem annyit ér
Leszarlak, egy nagy pofon
Hiába töri magát a sok kamubarát
Meg az a sok fasz rokon egy életen át
Ki a vesztem betakarja
Az életét rendezze a karba
Aztán megmondja
Közben meg a földdel betakarva
Csak szólok nem hinni velem
Mert ameddig élek, de még a halálom után is vágod fent marad a nevem
És könnyes a szemem, de megyek előre, mert visz a sikerem a sebes szívemen
Emlékezzetek, hogy honnan jöttem, és hogy hova jutottam [?]
Opitz Barbi (refrén)
A fájdalmas múlt néha széttép
Úgy eldobnék már mindent végképp
De várok, hogy a népek megértsék
Hogy mennyit szenvedtem a célért
Nem kívánom, hogy mások megéljék
Ahogyan küzdöttem a kenyérért
A lelkem kuncsorgott kis fényért
Az alagútnak nem láttam a végét
De a dalban megleltem a békét
Tirpa (verse 2)
Ezerszer akartam abbahagyni már a rappelést, de mindig visszatalálok
Undorodok a vakeromtól, sokszor gyenge vagyok, kajak mit magyarázok?
Magam sem értem
Hogy minek tolom még, mi késztet erre?
Mire sikerre leltem
Kicsinált ez az út, kiégett lettem
Tesa, így jártam
Ez van mindennek megvan az ára
Volt, hogy a muterommal nem vágtuk, miből lesz majd befizetve a számla
Ráképzeltük a vajas kenyérre a felvágottat, és úgy falatoztunk
Ha tré kedvünk van, visszamegyünk pár fejezettel, a múltat újralapozzuk
Aki a jólétben születik
A pénzt igazán nem is élvezi
Az embereken nem fog átlátni, sem a támadásokat kivédeni
A világra jöhetek még egyszer, remélem ugyanígy lentről kezdek
Láttam én már mindent, de engem semmi nem törhet meg
Opitz Barbi (refrén)
A fájdalmas múlt néha széttép
Úgy eldobnék már mindent végképp
De várok, hogy a népek megértsék
Hogy mennyit szenvedtem a célért
Nem kívánom, hogy mások megéljék
Ahogyan küzdöttem a kenyérért
A lelkem kuncsorgott kis fényért
Az alagútnak nem láttam a végét
De a dalban megleltem a békét
“Most már nem érdekel minket, hogy ki mit gondol”
Kevés olyan őszinte, zeneileg egy irányba mutató, mégis egymást kiegészítő barátság van, mint amilyen az ország elsőszámú speed-folk-punk zenekara, a Bohemian Betyars, és a cigányzene talán legismertebb hazai képviselője, a Parno Graszt között virágzott az elmúlt években. Ennek szebb kiteljesedése nem is lehetne, mint a most megjelenő, A falu rossza című újabb közös szerzeményük, amelynek alapjául egy híres népdal szolgál, amin természetesen csavartak egy nagyot, és “betyárosították”. A végeredmény önmagáért beszél.
Bohemian Betyars-dalszövegek itt.
A Bohemian Betyars idén ünnepli fennállásának 15. születésnapját, nem is akárhogyan: egy hetedhét országra szóló mulatsággal készülnek a Budapest Park színpadára, ahol ráadásul az idei évük egyetlen önálló budapesti koncertjét is adják. Sok meglepetés vendéggel is kiegészülnek, de az talán nem meglepő, hogy évek óta állandó tettestársuk, a Parno Graszt is velük tart majd a jeles napon. Persze a srácok nem elégszenek meg “ennyivel”: a hatalmas sikert aratott 2017-es Ha menni akarok és a 2019-ben kiadott Kelen Shavo után most újból közös dallal jelentkeznek. A régmúltra visszanyúló barátságra a Bohemian Betyars egyik frontembere, Palágyi Máté Kakas a következőképp emlékszik:
“Néptáncosként gyerekkorom óta szeretem a Parno Graszt zenéjét, amit azóta is legjobb cigányzenének tartok. Egyszer egy pécsi koncerten zenéltünk egymás után, és az öltözőben elindult az ismerkedés, látszott, hogy jó a kémia a két csapat között. Egyértelmű volt, hogy egy közös számmal kellene meghálni a nászt, ebből született meg a Ha menni akarok. Aztán jöttek az első vendégszereplések egymás koncertjein, majd néhány év után lementünk Pálházára egy hétvégére összerakni egy koncertet, ahol 12-en minden este hajnalig zenéltünk, énekeltük. Azóta számtalan koncertünk volt együtt, amik a nyarak üdítő pillanatai, és úgy érzem, ez a harmadik számunk ismét nagyon fog tetszeni mindkét közönségnek.”
A most megjelenő A falu rossza című szerzemény egy híres népdalra épül, amely arról szól, hogy előadóját kitagadta az egyetlen közösség, ahová eddig tartozott: a falu. Mindenki őt ugatja, ő pedig visszaszól nekik: “nem vagyok én rosszabb másnál”. Ahogy Palágyi meséli:
