|
|
|
| Előadó: | Vas István |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Vas István |
|
Vas István |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Aki életedre tör, az is csak ember.
Nekem nem az, ha ott a kezében a fegyver.
Ha a gyűlölet szennyhulláma elönt,
Tán győzhetsz, de nem lehetsz nála különb.
Csak játszd, öregem, a világ szamarát –
A jelszavam ez: üsd, vágd, nem apád.
Hiába itt a tiszta szó,
Akármi szépet sütsz ki
Csak szúrni-vágni-ütni
Marad ultima ratio.
Hát pedig én nem adom fel
a rám fogott pisztoly előtt
sem a drága reményt, hogy bölcseletem
meggyőzheti őt.
Elkésett, hidd el, minden vita és filozófia már,
Mikor érveivel beleszól kattogva a gépi gitár.
Tra-ta-tata-ta…
Hiába itt a puszta szó:
Akármi újat sütsz ki
Csak a szúrni-vágni-ütni
Marad ultima ratio.
Nem! Nem!
Nem ér a nevem,
Ha a hadsorokon
humanizmusom
nem törhet át velem.
Nem! Nem!
Ez nem az én ügyem,
Ha annak rendje és módja szerint
Nem tesznek túl igaz érveink
Az ő érveiken.
Mondd, mondd, mondd,
elment az eszed,
te bolond?
Ki érte el,
hogy érveivel
meggyőzze a vad Babylont?
Hiába itt Cicero, Diderot,
Akármi bölcset sütsz ki –
Csak a szúrni-vágni-ütni
Marad ultima ratio!
Nézd, nézd, nézd,
Ki dicséri nekünk a kést!
Ha rajta áll ez detronizál
minden szabadelvű észt.
Bár, bár, bár
az eszed megjönne már!
A tankjuk alatt
szempontjaidat
Finoman megérteni kár!
Elkésett, hidd el, minden vita és filozófia már,
Mikor érveivel beleszól
kattogva a gépi gitár.
Tra-ta-ta…
Hát csak a fegyver kell neked?
Csak a „Fel a barikádra?”
Legyen inkább méltó fegyvered
A tiszta ész kritikája!
Jaj, istenem, újra a régi zene
Bágyadt nyafogása pöntyög!
Mire jó ma a kritika fegyvere?
Disznóknak vetni gyöngyöt?
Barbár kornak vagy a gyermeke:
Ez a barbár logika rád vall:
Én büszkén harcolok ellene
Humanista kritikával.
De mit ér ma a kritika fegyvere,
Mikor a bőrödet lecibálják?
Sohasem lehetett pótolni vele
a fegyverek kritikáját./humanista kritikáját.
Egyre többet tudhatunk meg a bohóc maszk mögül kikacsintó srácról, aki egy évvel ezelőtt debütált Morionesként és akire rekordidőn belül óriási figyelem szegeződött.
Miközben az előadó Manuellel közös, toplistás featje, a „Voodoo Baba” továbbra is pörög, addig is egy új, igazán személyes szólófelvétellel jelentkezik. Az „ALVAJÁR” egy uptempo, pop-latin-deep house dalnosztalgia, amelyben a gyerekkor keveredik a keserédes jelen vívódásaival, miértjeivel.
„Az ALVAJÁR-t nagymamámmal való kapcsolatom ihlette nagyrészt, a jelenem küzdelmei pedig kiegészítették”
– mondja Bakos Kristóf, azaz Moriones, aki múlt héten ünnepelte első albumának, a ’Tébolyda’ egyben karrierjének is csekély egyéves jubileumát. Az akkor még csak zenéjéről és TikTokról ismert fura hajú fiú azóta három önálló, teltházas koncertet adott Budapesten, legutóbbit éppen a közel 1300 férőhelyes Akvárium Klub Nagyhalljában. Ekkor a bohóc a színpadon meghalt, és ezzel egy új érát indított el, kilátásba helyezve egy új lemez érkezését.
Az „ALVAJÁR” is egy mozaikrész, amelyről a dalszerző bővebben így mesélt
„Unokatestvéremmel forgattuk a videóklipet. Mindenképp egy olyan helyet szerettem volna a szám nosztalgikus kedvessége miatt, ahol gyerekkorom nagy részét töltöttem, és a klipben feltűnő hintaágy az volt. Sokszor átmentem és beszélgettünk mamával, és ekkor a nap mindig odasütött. A kontraszt az csak hozzáadódott a történethez, hiszen a bohóc meghalt, de az albummal minden tiszta lesz. Nagyon durva, mert a klip elején a kisfiú én vagyok, ahogy nézi a jelenem. Azt a részletet unokatesóm egy egyetemi projektjéből vettük ki, ami ráadásul egy 14 éves felvétel, hiszen 2010-ben forgott és valahol megtalálta. Eszméletlen sorsszerűen történik ismét minden és mondhatjuk, hogy minden egyszerű volt, hiszen hazamentünk.”
Az „ALVAJÁR” egyfajta életigenlő figyelmeztetés is, hogy a jelen zsúfoltságában, ha a múltat elfelejtjük és nem tudjuk értékelni a pillanatot, azt később meg fogjuk bánni.
