|
|
|
| Előadó: | Kishonti Ildikó |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Reményi Gyenes István |
|
Monnot Margueritte Angele |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Sanzon |
| Címkék: | feldolgozás [+] |
Üdvözlöm Önt, Milord!
Üdvözlöm, végre itt!
Künn hideg szél sikolt,
Itt tűzhely melegít
Ne legyen bús Milord!
Örvendjen énvelem
Mindegy, hogy bármit mond,
Csak őszinte legyen..!
Én láttam Önt, Milord,
De Ön csak ment tovább,
Mint aki ott sem volt,
S úgy nézett rajtam át...
Én súroltam kezét,
De Ön végig se mért
A páncélja, a büszkeség
Tán az égig ért
A köpeny, mint uszály a vállán röpdösött
Így sétál egy király a semmi nép között
S az oldalán egy nő,
Tán szebb nem is lehet...
A szívem mint a kő,
Kemény lett és hideg...
Üdvözlöm Önt, Milord!
Üdvözlöm, végre itt!
Künn hideg szél sikolt,
Itt tűzhely melegít
Ne legyen bús Milord!
Örvendjen énvelem!
Mindegy, hogy bármit mond,
Csak őszinte legyen!
Én láttam Önt Milord,
De Ön csak ment tovább,
Mint aki ott sem volt,
Úgy nézett rajtam át...
Nem gondolt arra Ön
Hogy minden romba dől
S egy óriáshajó idejön,
Messzi táj felől
A tündérszemű nőt
A hajó vitte el
S a Napot odafönn
Felhő takarta el
Hát ettől sírni kell,
De miért néz így reám?
Könnyet nem érdemel,
Egy tündérszemű lány
Hallgasson rám, Milord!
Hisz Ön egy nagy gyerek...
Feledje el mi volt,
Itt nálam jobb lehet..!
Félre a bút, Milord
A könnyet bízza rám!
Dalolok Önnek most
Egy románcot talán..!
Figyeljen rám, Milord!
Bánatot miért keres?
De hisz Ön sír, Milord
Nem hittem volna ezt...
Na, igazán, Milord!
Nevessen rám, Milord!
Akarni kell a jót,
S a rossz a múltba hull..!
Így kell ezt, így, Milord!
Na, nevessen Milord!
Na, daloljon Milord!
Lalala la lala,
La lalalala la
Lalala la lala
Lalala la lala
Lalala la la la
Lalalala la
Bravo, Milord!
Ez az, Milord!
Na, daloljon Milord!
La lalalala la
La la la la lala
Lalala la lala
Lalala la la la la
Lalala la la
La lalalala la
A hazai zenei élet egyik legképzettebb női hangja, húsz éven át készült az előadói pályára, mindig közel volt a műfajhoz, talán nincs is olyan ismert énekes, akinek a lemezein nem működött közre.
Több mint tíz éve az ország legismertebb előadói között tartják számon. Kati – miközben a Debreceni Egyetem Könnyűzenei Intézetének egyik énektanára – Új utakon címmel új lemezt készített, ami mostani beszélgetésünk aktualitását is adta...
- A nagy áttörés 2010-2011-re tehető és ma már 2024-et írunk. Hogyan látod az akkori és a mostani Wolf Katit?
- 2010-ben volt az X-faktor, amiben megismert a közönség és utána közvetlenül az Eurovíziós Dalfesztivál, ahova felnőtt előadói életem első slágerét vittem, mert ugye a Vukon azért addigra már túl voltam. Elég hosszú idő után kerültem igazán a nagyközönség elé, már anyukaként két kisgyerekkel, miközben 20 éve már mindenféle színpadon álltam, de ismeretlen énekesként. Nagy lendülettel mentem az X-Faktorba, de ebben azért benne volt az is, hogy 36 évesen mit keresek én a popszakmában, esetleg hazaküldenek. De hál’ istennek annyira nyitott volt a csatorna, sőt, ez volt az én „backstage sztorim”, hogy már anyuka vagyok, kialakult élettel, és így is el lehet kezdeni egy új pályát. Nekem az X-Faktor és az Eurovízió egy robbanásszerű, hatalmas katarzis volt. Együtt éltünk, együtt lélegeztünk az egész X faktor stábbal, figyeltek, vigyáztak ránk, együtt ötleteltünk, szuper volt ott lenni velük. Az Eurovíziós verseny ezután olyan volt, mint a tejszínhabra a csokiszórás. Nagyon boldog voltam ettől az egésztől, de ma már bizonyos dolgokat másképp csinálnék. A legnagyobb hibámnak azt tartom, hogy elkezdtem zenekar nélkül fellépni. Zenei alap és CD, pendrive, arra ráénekeltem és mentünk fellépni. Nagyon élveztem a sikert, a rengeteg munkát – de ezt ma már nem így csinálnám.
- Ezt nagyon meg tudom érteni, de ezt nem ingyen kaptad. Ezért te nagyon megdolgoztál...
- Előtte rengeteget dolgoztam, megtanultam mindent, amit lehetett, mentem az apámmal (Wolf Péter zeneszerző) dolgozni, rengeteg stúdiómunkát csináltam. Mellette tanultam meg, hogyan kell dolgozni egy stúdióban, közben felléptem, zenekarokkal énekeltem, rengeteg gyakorlati dolgot tanultam. Emlékszem, az X-Faktor alatt mondogattam magamnak, hogy nem fogok sírni azon sem, ha kiesnék a műsorból. És bár minden percét megéltem ennek a helyzetnek, bennem egészen mások voltak a belső támpontok, mert amikor már két gyereked van, sokkal, de sokkal erősebb vagy, fel vagy készítve helyzetekre.
