|
|
|
| Előadó: | Wakachuka |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Szilágyi Balázs |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
A levegő szinte mar,
De már nem zavar a füst.
A tárcámban talán
akad még pár ezüst,
miből kerül a pohárba
aranyló pára
és egy édeskés illat
elsodor és itthagy.
A pincérnő éppen
egy tálcával táncol,
szemében valami
furcsa tűz lángol.
Nem tudom maradjak
vagy tűnjek el innen,
egy lágy szvingben végül
elolvad minden.
Nem kell nekem az ami fent maradt
ha eltalál egy szving a föld alatt.
Aztán borul az éjjel s begördül a hajnal,
s az első busz ébreszt füsttel és zajjal.
A dal arról a mindennapi élethelyzetről szól, amikor még mások nem tudják rólunk azt, hogy mire vagyunk képesek és mi is rejtőzik bennünk, de már kevesebbnek néznek, mint amik valójában vagyunk. Amíg nem kapjuk meg azt a figyelmet és nem kerülünk olyan helyzetbe, ahol ezt meg tudjuk mutatni, addig az ember ezen hajlamos stresszelni és őrlődni. Ez a dal egy tanulság vagy felhívás arra, hogy sose értékeljünk alul valakit, mert nem tudhatjuk, hogy mi lakozik benne és mi lesz belőle.
Ez jól párhuzamba állítható akár azzal is, ahol most tartunk a zenekarral. Elindultunk a ranglétrán és próbáljuk együtt megmászni annak minden fokát, kerüljünk bármilyen nehéz helyzetbe is.
A zenekar elérhetőségei:
YouTube: https://www.youtube.com/@pulsezenekar
Instagram: https://www.instagram.com/pulsezenekar/
Facebook: https://www.facebook.com/pulsezenekar.official
Spotify: https://open.spotify.com/artist/47s6jCSkXec16jyijrtm3K?si=naVnwhwfTfeYcC3B8ClMIg
Fotó: Pulse.
