|
|
|
| Előadó: | Góbé zenekar |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Zöld a kökény, ha megérik, fekete.
A szerelmet velem babám mered-e?
Mert én, babám, nagyon tudlak szeretni,
de úgy könnyen el is tudlak feledni.
Felültem a széles világ lovára,
zaboláját nem tettem a szájába.
Ott hagytalak szép csendesen egyedül.
Borul az ég minden felé nem derül.
Ha nem lenne ez még elég,
az apádat rámküldenéd.
Az anyád is furcsán nézett,
ez nem egy szép közös végzet.
Odaadtam lelkem, pénzem,
érte nem túl sokat kértem.
Vésve nem akartam kőbe,
nem akartam sülve-főve.
Szerettelek babám, tényleg,
hála Isten, vége végleg!
Szerintem ezt engedjük el,
csak a szokás vértezte fel.
Én is voltam valamikor valaki.
Én is tudtam a lányoknak hazudni.
Ha még egyszer ráadom a fejemet,
hazudok én a nőknek még eleget.
Semmi, babám, tényleg semmi,
hidd el, ennek így kell lenni.
Mindenféle szerelemnek
egyszer vége szokott lenni.
Egyszer vége szokott lenni,
mindent hagytunk tönkremenni.
Elfogytak az érdek érvek,
hagyj már békén végre, kérlek!
Mert nem érdekelsz, babám, tényleg,
hál' Istennek vége végleg!
Szerintem ezt engedjük el,
csak a szokás vértezte fel.
Újra mondom, engedjük el,
mert a szokás vértezte fel,
csak a szokás vértezte fel!
A hazai zenei élet egyik legképzettebb női hangja, húsz éven át készült az előadói pályára, mindig közel volt a műfajhoz, talán nincs is olyan ismert énekes, akinek a lemezein nem működött közre.
Több mint tíz éve az ország legismertebb előadói között tartják számon. Kati – miközben a Debreceni Egyetem Könnyűzenei Intézetének egyik énektanára – Új utakon címmel új lemezt készített, ami mostani beszélgetésünk aktualitását is adta...
- A nagy áttörés 2010-2011-re tehető és ma már 2024-et írunk. Hogyan látod az akkori és a mostani Wolf Katit?
- 2010-ben volt az X-faktor, amiben megismert a közönség és utána közvetlenül az Eurovíziós Dalfesztivál, ahova felnőtt előadói életem első slágerét vittem, mert ugye a Vukon azért addigra már túl voltam. Elég hosszú idő után kerültem igazán a nagyközönség elé, már anyukaként két kisgyerekkel, miközben 20 éve már mindenféle színpadon álltam, de ismeretlen énekesként. Nagy lendülettel mentem az X-Faktorba, de ebben azért benne volt az is, hogy 36 évesen mit keresek én a popszakmában, esetleg hazaküldenek. De hál’ istennek annyira nyitott volt a csatorna, sőt, ez volt az én „backstage sztorim”, hogy már anyuka vagyok, kialakult élettel, és így is el lehet kezdeni egy új pályát. Nekem az X-Faktor és az Eurovízió egy robbanásszerű, hatalmas katarzis volt. Együtt éltünk, együtt lélegeztünk az egész X faktor stábbal, figyeltek, vigyáztak ránk, együtt ötleteltünk, szuper volt ott lenni velük. Az Eurovíziós verseny ezután olyan volt, mint a tejszínhabra a csokiszórás. Nagyon boldog voltam ettől az egésztől, de ma már bizonyos dolgokat másképp csinálnék. A legnagyobb hibámnak azt tartom, hogy elkezdtem zenekar nélkül fellépni. Zenei alap és CD, pendrive, arra ráénekeltem és mentünk fellépni. Nagyon élveztem a sikert, a rengeteg munkát – de ezt ma már nem így csinálnám.
- Ezt nagyon meg tudom érteni, de ezt nem ingyen kaptad. Ezért te nagyon megdolgoztál...
- Előtte rengeteget dolgoztam, megtanultam mindent, amit lehetett, mentem az apámmal (Wolf Péter zeneszerző) dolgozni, rengeteg stúdiómunkát csináltam. Mellette tanultam meg, hogyan kell dolgozni egy stúdióban, közben felléptem, zenekarokkal énekeltem, rengeteg gyakorlati dolgot tanultam. Emlékszem, az X-Faktor alatt mondogattam magamnak, hogy nem fogok sírni azon sem, ha kiesnék a műsorból. És bár minden percét megéltem ennek a helyzetnek, bennem egészen mások voltak a belső támpontok, mert amikor már két gyereked van, sokkal, de sokkal erősebb vagy, fel vagy készítve helyzetekre.
