|
|
|
| Előadó: | Oláh Gergő |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Rizner Dénes |
|
Oláh Gergő |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Fúj a szél, valahogy oly fenyegető ez a tél
Tömegeket szíven üt egy kérdés: Miért élsz?
Te meg én, vonulunk a menetelők közepén
Viharok és sivatagok mélyén, a végén
Hát látod, egyszerre széthullt minden
Mi úgy tűnt fontos, már csak régmúlt
Úgy vádol száz elvesztett tévút
De pont itt távol, benned egy fény gyúlt
Jó, hogy jöttél
Úgy vártam már ezt az érzést
Őszintének lenni, nem játszani el
Hogy minden szép, most itt
A történet végén, nem számít már semmi
A szív maradt, és csak te meg én
Jó, hogy itt vagy,
a kezem nyújtom feléd
Amim van az a tiéd is,
vedd el a felét
A világ mint egy sakktábla,
minden fekete fehér
Ha valaki szeret, és van
a fejed fölött fedél
A leggazdagabbak közül
az egyik, hidd el te vagy
Ebben a versenyben
nem számít, ha valaki lehagy
Mit ér a pénz, ha fúj a szél,
dörög az ég, és itt kell
hagynod mindened
Mert nyílik az ajtó, vakít a fény,
mindenki csak neked integet
Jó, hogy jöttél
Úgy vártam már ezt az érzést
Őszintének lenni, nem játszani el
Hogy minden szép, most itt
A történet végén, nem számít már semmi
A szív maradt, és csak te meg én
Az óramutató csak pörög,
beborul az ég, dörög
Minden változik, aki lassan jön,
majd gyorsan távozik
Éjszakákon ébren, amit
láttam régen nem feledem
Egy madár ahogy
keresztül az égen
Bármid van, vagy bármid lesz
Azok is csak tárgyak
Én meg érzem,
ahogy szorít az idő
Még mire várjak?
Egy mosolyra mindig
csak mosoly lehet a válasz
Te lakni vagy élni jöttél ide?
Gyorsan válassz
Hát látod, egyszerre széthullt minden
Mi úgy tűnt fontos, már csak régmúlt
Úgy vádol száz elvesztett tévút
De pont itt távol, benned egy fény gyúlt
Jó, hogy jöttél
Úgy vártam már ezt az érzést
Őszintének lenni, nem játszani el
Hogy minden szép, most itt
A történet végén, nem számít már semmi
A szív maradt, és csak te meg én
“Most már nem érdekel minket, hogy ki mit gondol”
Kevés olyan őszinte, zeneileg egy irányba mutató, mégis egymást kiegészítő barátság van, mint amilyen az ország elsőszámú speed-folk-punk zenekara, a Bohemian Betyars, és a cigányzene talán legismertebb hazai képviselője, a Parno Graszt között virágzott az elmúlt években. Ennek szebb kiteljesedése nem is lehetne, mint a most megjelenő, A falu rossza című újabb közös szerzeményük, amelynek alapjául egy híres népdal szolgál, amin természetesen csavartak egy nagyot, és “betyárosították”. A végeredmény önmagáért beszél.
Bohemian Betyars-dalszövegek itt.
A Bohemian Betyars idén ünnepli fennállásának 15. születésnapját, nem is akárhogyan: egy hetedhét országra szóló mulatsággal készülnek a Budapest Park színpadára, ahol ráadásul az idei évük egyetlen önálló budapesti koncertjét is adják. Sok meglepetés vendéggel is kiegészülnek, de az talán nem meglepő, hogy évek óta állandó tettestársuk, a Parno Graszt is velük tart majd a jeles napon. Persze a srácok nem elégszenek meg “ennyivel”: a hatalmas sikert aratott 2017-es Ha menni akarok és a 2019-ben kiadott Kelen Shavo után most újból közös dallal jelentkeznek. A régmúltra visszanyúló barátságra a Bohemian Betyars egyik frontembere, Palágyi Máté Kakas a következőképp emlékszik:
“Néptáncosként gyerekkorom óta szeretem a Parno Graszt zenéjét, amit azóta is legjobb cigányzenének tartok. Egyszer egy pécsi koncerten zenéltünk egymás után, és az öltözőben elindult az ismerkedés, látszott, hogy jó a kémia a két csapat között. Egyértelmű volt, hogy egy közös számmal kellene meghálni a nászt, ebből született meg a Ha menni akarok. Aztán jöttek az első vendégszereplések egymás koncertjein, majd néhány év után lementünk Pálházára egy hétvégére összerakni egy koncertet, ahol 12-en minden este hajnalig zenéltünk, énekeltük. Azóta számtalan koncertünk volt együtt, amik a nyarak üdítő pillanatai, és úgy érzem, ez a harmadik számunk ismét nagyon fog tetszeni mindkét közönségnek.”
A most megjelenő A falu rossza című szerzemény egy híres népdalra épül, amely arról szól, hogy előadóját kitagadta az egyetlen közösség, ahová eddig tartozott: a falu. Mindenki őt ugatja, ő pedig visszaszól nekik: “nem vagyok én rosszabb másnál”. Ahogy Palágyi meséli:
