|
|
|
| Előadó: | Regina |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Vannak álmok, miket kergetünk, hiába,
Hiszen csak vakon utazunk a világba.
Nem lépek szilánkba, mert nincs összetörve
az életem...az én utam görbe,
nem egyenes. Soha többé ne keress!
Lehetetlen célt, légyszi tesó ne kergess!
Szeresd az életed, míg lehet,
Alacsony termettel hódítsd meg az eget,
földet, vizet, és minden völgyet,
Addig, amíg teheted, kapj el néhány hölgyet!
Egyszer élünk, egyedül csak a mának,
Élvezz minden percet, ne érjen el a bánat!
Minden vágyat boldogan kergetnék,
Hogy elérjem őket, én bármit megtennék...
De mégse, nem vagyok hedonista,
A mának élek, szívem mégis tiszta!
"A hullámokra fekszem, érzem át közel járok
Simogat a napfény a sok illat a virágok"
Mondta Eckü, na meg még sokan mások.
Ha tehetem egy újabb életet kívánok
magamnak. Pedig csak szavaknak élek,
Felvillannak képek, hogyan működik az élet?
Dobom a népnek..az életem elétek,
Rossz a helyzet, mégse mutatom én szépnek!
Élvezem a létet, pedig van itt elég baj,
Követek el hibát, de nincs fülem mögött vaj.
Sokszor mondom jajj, mégse aggaszt engem,
Mert tudom, hogy életemben minden rendben.
És minden percben azon gondolkozom,
A világnak szépen kigombolkozom,
Feledem a parát, hiszen ilyen az élet,
Mert én ezért élek, hogy a mának éljek!
Refr:
Nem mondok semmit, csak Carpe Diem,
Az sem érdekel nagyon, hogy milyen
a világ, mert éltet a Carpe Diem.
Élj a mának, üzeni minden rímem!
Van, hogy felkelek a semmiből, nézek előre,
Nem is tudom igazán, hogy fejem lágya benőtt-e.
Tetőzve az érzést, nem is érdekel,
Gyerek vagyok felnőtt? Mond meg, hogy mit érek el
ennyivel! Csak ez jutott semmi más,
Nem zavar, vágyak hívnak, ez nem vitás!
Nem kell lelkitárs, hisz magam vagyok magamnak,
Kiöntöm a lelkemet a leírandó szavaknak!
Leborulnék a haragnak, de mégse teszem azt,
Méregbe borulva engem minden kiakaszt.
Úgyse lesz igaz, ha mindent fejedhez vágok,
Inkább a mának élek, és nem kiabálok.
Mert jönnek az álmok, magukkal visznek,
Ők azok, akik minden földi jót elhisznek.
Viccnek is rossz, hát nem érdekel az ilyen,
Nevetve mondom szemükbe, hogy Carpe Diem!
Refr:
Nem mondok semmit, csak Carpe Diem,
Az sem érdekel nagyon, hogy milyen
a világ, mert éltet a Carpe Diem.
Élj a mának, üzeni minden rímem!
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
