|
|
|
(1.)
Aki minden nap hasonló léptekkel teszi meg az új utat,
Így mutat irányt, leleplezi a királyt,
Saját magát meztelen kutat a tudat szilárd talaján.
Mint a víz úgy futhat, a vége így is, úgy is óceán.
Nem kívánja a régimódi trófeát a huzat,
Csak a mosolyát csengeti, a világ zászlaját lengeti,
Az élet engedi, hogy a mindennel együtt legyen magányos,
Aki a főtéren magas tölgy az erdőben maga a város.
Otthona a csalános, és talán most lesz az,
Hogy nem azt mondja, hogy talán most.
A lelke látja, hogy most megint az évszakoknak szokás szerint legyint,
És csak annyit rezzen: "viszlát jövőre ugyanitt".
A titkaival úgy tanìt, mint a hús, amit megfeszít a furcsa beat,
Amit a másiknak kívánna, azt kabátként a ruhatárból kiváltja,
Mint a pult, a minta családot.
Mit is kívánhatna a másik,
Mint akiért kiállt és kiált a stáb itt,
Mikor a hang nem jut tovább, csak a szádig,
Mert a gitár itt a csend, világossá válik,
A prizmán minden szín(-)tisztán látszik,
Csak egy pár pin a mintán, egy pergő, két lábklikk.
A világ sántít, kapod a tökéletes sámlit,
"Mikor?", amikor vilángol a cádik.
(2.)
Aki számtalanszor kérdezi meg azt, hogy:
"Hányszor mondjam még el, hogy miért ne panaszkodj,
És a sajátodhoz miért ne ragaszkodj?"
Az hogy lehet, hogy végül Ő húzza a maszkot,
És kitaszított lesz, pedig Ő kezdte a kasztot.
A passzt ott persze, hogy lekezelik,
Mert ezt kedvelik, mert nem lehet mind Siófok város.
Az én anyám az bános, de ez már személyes.
Ha az élet negédes, semmit ne kérdezz, csak a tudást vesd be,
Mert gringo kell ma Pestnek, a többiek mind elestek, vagy valamit ellestek.
Szépelgünk mi minden estnek, adjuk le a kulcsot a mindenesnek,
És az élet végén ne mondjuk, hogy rewind,
Ezt még az vérednek se kívánd,
Mert minden ami történt és történik, azt te kérted,
A hitedet te szívtad fel, te nyelted le és tekerted.
Vissza a természetbe, a tested, a te kerted,
Nem mese, hogy fesd le, hogy egyszer nekiveselkedj.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
