|
|
|
| Előadó: | Dale |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rap |
| Címkék: | Keressük! |
Begyújtok egy cigit csak hogy érezzem hogy élek
Mindig eszembe jut aki elment hogyha felnézek az égre
Nem állok még készen hogy ébren őrizd minden álmom
Kérlek ölelj át ma éjjel hogyha hallod ezt a számom
Nem álltam még készen hogy a kezemet elengedd
Hiába próbálok az emléked felett szemet hunyni nem megy
Túl sok erőt vesztek azzal hogy nem vagy itt
Ha nem tudod mi a fájdalom ne félj az élet megtanít
Csak egy napig egy percig lennél itt velem a földön lent
Már gyerekként elvéreztem nem éreztem hogy fölnőttem
Amit kölcsönbe kaptam én azt hittem hogy örökbe
nem török meg már tudom jól hogy semmi sem tart örökre
Takaréklángon éget el a Karácsony
Szemtanúja vagyok annak ahogy széthullik a családom
Látom apámon a stresszt meg anyámon hogy elfáradt
Minek esküvő meg esküszöm nekem nem lesz ha ők elválnak
Elszárad a virág ez a rideg valóság
oda ültetem a magot ahol nem hervadnak el a rózsák
Tanulság az élet de csak kevesen tanulják
meg hogy mi a lényeg mer a köret hozzá hazugság
Nagyút vár rám sokkal hosszabb mint az eddigi
kinyitok egy sört csak abban bízok ez majd felvidít
Már semmi sincs úgy mint ahogyan régen volt
A múltban élek én is mert a jövőképem szégyenfolt
Az álmok rabja vagyok minden nap egy újabb feladat
A bölcsőm lesz a koporsóm aki ápolt eddig eltakart
Az alapon nem tagadom hogy ez kiváló alkalom
Bármeddig emeled a tétet már nem érdekel én megadom
Rábaszol ha nem hozod ki magadból a legjobbat
Hiába játszod meg a királyt ebben a játékban az nem jó lap
Meguntalak leoltalak engem is leoltottak
Kárpótoltak a spanok mikor a szám elé dzsót toltak
Kortyoltam a piát megesik hogy szívok csak
A sorvégére állítottam akik velem szívóztak
Te húztad ki a gyufát én meg gyújtottam a végét
Amióta lángra lobbant azóta őrizzük a fényét
Rád küldök egy combot fejből megy a Mortal Kombat
Minden sorom odavág hiába iszom magam rommá
Csak tombol a járvány a vírus neve magány
Mer egy fecske nem csinál nyarat itt te madár.....
A hazai zenei élet egyik legképzettebb női hangja, húsz éven át készült az előadói pályára, mindig közel volt a műfajhoz, talán nincs is olyan ismert énekes, akinek a lemezein nem működött közre.
Több mint tíz éve az ország legismertebb előadói között tartják számon. Kati – miközben a Debreceni Egyetem Könnyűzenei Intézetének egyik énektanára – Új utakon címmel új lemezt készített, ami mostani beszélgetésünk aktualitását is adta...
- A nagy áttörés 2010-2011-re tehető és ma már 2024-et írunk. Hogyan látod az akkori és a mostani Wolf Katit?
- 2010-ben volt az X-faktor, amiben megismert a közönség és utána közvetlenül az Eurovíziós Dalfesztivál, ahova felnőtt előadói életem első slágerét vittem, mert ugye a Vukon azért addigra már túl voltam. Elég hosszú idő után kerültem igazán a nagyközönség elé, már anyukaként két kisgyerekkel, miközben 20 éve már mindenféle színpadon álltam, de ismeretlen énekesként. Nagy lendülettel mentem az X-Faktorba, de ebben azért benne volt az is, hogy 36 évesen mit keresek én a popszakmában, esetleg hazaküldenek. De hál’ istennek annyira nyitott volt a csatorna, sőt, ez volt az én „backstage sztorim”, hogy már anyuka vagyok, kialakult élettel, és így is el lehet kezdeni egy új pályát. Nekem az X-Faktor és az Eurovízió egy robbanásszerű, hatalmas katarzis volt. Együtt éltünk, együtt lélegeztünk az egész X faktor stábbal, figyeltek, vigyáztak ránk, együtt ötleteltünk, szuper volt ott lenni velük. Az Eurovíziós verseny ezután olyan volt, mint a tejszínhabra a csokiszórás. Nagyon boldog voltam ettől az egésztől, de ma már bizonyos dolgokat másképp csinálnék. A legnagyobb hibámnak azt tartom, hogy elkezdtem zenekar nélkül fellépni. Zenei alap és CD, pendrive, arra ráénekeltem és mentünk fellépni. Nagyon élveztem a sikert, a rengeteg munkát – de ezt ma már nem így csinálnám.
- Ezt nagyon meg tudom érteni, de ezt nem ingyen kaptad. Ezért te nagyon megdolgoztál...
- Előtte rengeteget dolgoztam, megtanultam mindent, amit lehetett, mentem az apámmal (Wolf Péter zeneszerző) dolgozni, rengeteg stúdiómunkát csináltam. Mellette tanultam meg, hogyan kell dolgozni egy stúdióban, közben felléptem, zenekarokkal énekeltem, rengeteg gyakorlati dolgot tanultam. Emlékszem, az X-Faktor alatt mondogattam magamnak, hogy nem fogok sírni azon sem, ha kiesnék a műsorból. És bár minden percét megéltem ennek a helyzetnek, bennem egészen mások voltak a belső támpontok, mert amikor már két gyereked van, sokkal, de sokkal erősebb vagy, fel vagy készítve helyzetekre.
