|
|
|
| Előadó: | Ismeretlen |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Ismeretlen, Nem Védett Szerző |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | lakodalmas zene |
| Címkék: | Keressük! |
A neje a ménest, de a ménest nem bántja az eset, mert, hogy Ő is szerelembe esett.
Belebújt a molylepke a szűrbe, kipéckézi a ménes a csűrbe.
A Neje meg odabent a házban és a bolond röhög és rázza.
Szeretik a nyuszikák a répát, én meg nagyon szeretem a tréfát.
A vidámságtól hosszabb lesz az életünk, a legjobb ha nem búsulunk, nevetünk.
Szeretik a nyuszikák a répát, én meg nagyon szeretem a tréfát.
A vidámságtól hosszabb lesz az életünk, a legjobb ha nem búsulunk, nevetünk.
Ráugrott a csirkére a kakas, az én babám iszonyúan nyakas.
Nem engedi meg, hogy hozzá nyúljak, ettől vagyok olyan mint egy dúvad.
Összehozták a mezőn a kévét, elkértem a rózsám szüzességit.
De a babám nagyon nagyon konok, azt sem bánja ,hogyha másutt nyomok.
Szeretik a nyuszikák a répát, én meg nagyon szeretem a tréfát.
A vidámságtól hosszabb lesz az életünk, a legjobb ha nem búsulunk, nevetünk.
Az erdőben ugrálnak a nyulak ott, édesapám a kocsmában mulatott.
Vidámságban, nem pedig le sírást ott, neki húzza egyedül a prímás ott.
Szépen billeg a fecskemadár, az én rózsám hétre haza vár.
Néha kiles a függöny mögül és ha haza érek, nagyon is örül.
Néha kiles a függöny mögül és ha haza érek, nagyon is örül.
Szeretem az asszonyt nem szégyellem, jó hogyha gondol rám,
Este piheg a karomban én mellettem a csókjára vágyik a szám,
Szépen billeg a fecskemadár az én rózsám hétre hazavár,
Néha kiles a függöny mögül és ha haza érek, nagyon is örül.
Finom falatokkal vár ha megjövök, nem mond soha Ő csütörtököt
Ha inni van kedvem, tölt egy kicsi bort, hogy lemossam vele gigámról a port.
Ha inni van kedvem, tölt egy kicsi bort, hogy lemossam vele gigámról a port.
Szeretem az asszonyt nem szégyellem, jó hogyha gondol rám,
Este piheg a karomban én mellettem a csókjára vágyik a szám,
Finom falatokkal vár ha megjövök, nem mond soha Ő csütörtököt
Ha inni van kedvem, tölt egy kicsi bort, hogy lemossam vele gigámról a port.
Szeretem az asszonyt nem szégyellem, jó hogyha gondol rám,
Este piheg a karomban én mellettem a csókjára vágyik a szám,
Este csak az ágyban de tüzes a lány, sok buja éjjel vár még én reám.
Hajnalban kel fel, mindig gondol rám, hogy reggelre fényes legyen a csizmám.
Hajnalban kel fel, mindig gondol rám, hogy reggelre fényes legyen a csizmám.
Szeretem az asszonyt nem szégyellem, jó hogyha gondol rám,
Este piheg a karomban én mellettem a csókjára vágyik a szám,
Este csak az ágyban de tüzes a lány, sok buja éjjel vár még én reám.
Hajnalban kel fel, mindig gondol rám, hogy reggelre fényes legyen a csizmám.
Vasvillával egyenlik a trágyát, megkérem a falu legszebb lányát
Legyen az én hites feleségem a nevét a trágyába bevésem.
Ha nem adja nekem őt az apja, elérkezett az utolsó napja.
A szerelembe nem ismerek tréfát, kirángatom alóla a létrát.
Nem vagyok én olyan legény drágám megfizetek az apádnak drágán
Ne álljon a szerelmünk útjába mert beleverem a saját kútjába.
Szerény voltam egész életembe de látom, hogy nincsen minden rendben.
Rendet rakok hidd el drága Julis, ha belehal az egész falu is.
Akkor ez már nem lesz akadálya, hogy együtt ússzunk mint vízen a gálya
Nem szól bele senki a dolgunkba mert a falu le lesz nálam tolva
És akkor majd drága kicsi kincsem neked adom azt is amim nincsen
Nem lesz senki aki minket bántson de vigyázz, hogy a ló el ne rántson.
Megálltak a bivalyok a sárban, nem mennek már előre se hátra.
Jól meghúzta az ágvány az ekét, fel is érte az ágvány fenekét.
Felkapaszkodott a hold az égre, a rózsámat most ütöm én nyélbe.
Jól megy neki erre én jótállok, a szerelemtől majdnem, hogy szétmállok.
A százlábú felmászott egy fára , beakadt egy ágba ötven lába.
A másik ötven tekert ahogy bírta, de ez az ág lett a százlábú sírja.
Léket vert a katalón a jégbe, részeg ember beesett a lékbe
Azt hitte, hogy otthon ül a kádban, de reggelre lefagyott a lába.
Megszöktek a menyétek az ólból, csináltattam lepkehálót drótból
Ezzel megyek a menyétek után, ha valaki nem vág engem kupán.
Estefelé sok a szúnyog erre, rászállnak a kézre, lábra fejre
Kiszívják a nedvet az emberből, ideges is a sok ember ettől.
- Életem legnagyobb türelemjátékát játszom
- mondta a sztrókon két évvel ezelőtt átesett Révész Sándor az MTI-nek.
A népszerű énekesnek kedden jelent meg önéletrajzi könyve Ezt én választottam címmel, amely egy kalandos élet, 70 év története.
A Helikon Kiadó gondozásában elérhető, fotókkal gazdagon illusztrált kötetben a Generál és a Piramis egykori frontembere őszintén és részletesen vall életéről, családjáról, gyerekkoráról, zenei pályafutása kezdetéről, a Generál és a Piramis együttessel elért hatalmas sikerekről, szólóéveiről, külföldi kalandozásairól, barátairól. Révész Sándor szavait Derksen Gyöngyi és Bálint Csaba jegyezte le.
- Mozgalmas életet éltem, a színpadi létünk a közönség szeme előtt zajlott, miközben habzsoltuk az életet. Az évtizedek során adott sok interjúban nem akartam részletekbe bocsátkozni pályámról és érzelmi átmeneteimről, de a betegségem, illetve 70. életévem arra késztetett, hogy őszintén visszatekintsek, és elmeséljem mindazt, amit átéltem - mondta az énekes.
Sztrókja után ma már jól viseli a hétköznapokat, tud mozogni, és bár vannak nehézségek, visszatért a komfortérzete.
Révész Sándor a hetvenes évek legelején, a Generál együttes szárba szökkenésével alig egy év alatt vált ismeretlen amatőr zenészből országosan népszerű énekessé.
- A Generál megalakulása a sors különös dramaturgiájának köszönhető. A zenekar Várkonyi Matyi és Novai Gabi irányításával, Karácsony James jöttének gazdagító élményével, fiatal és tehetséges emberek szövetsége lett, amely gyorsan megtalálta a közönségét. A menedzserként mellénk állt Hegedűs László segítségével külföldön is sikereket arattunk, Lengyelországban 15 ezres stadionokban játszottunk, vezettük a holland slágerlistát, és megkockáztatom, hogy a világhírnév küszöbén álltunk. Ebből végül nem lett semmi, de nem sokon múlt - fejtette ki.
Som Lajos akkor már évek óta csábította a Piramis zenekarba, és 1975-ben igent mondott. A keményebb zenék már a Generál idején motiválóak voltak számára. Az interneten a közelmúltban felbukkant a Mikor megszülettem... című dokumentumfilm, amelyet Gazdag Gyula 1979-ben készített a Piramisról, a zenekar fiatalokra gyakorolt elképesztő hatásáról. Az alkotást annak idején csak egy alkalommal vetítették.
- A film hitelesen ábrázolt minket, és a közönség reakcióját egyaránt. A Piramist alkotó öt zenész egyszerű városi fickó volt, hasonlítottunk rajongóinkhoz, talán ez is benne volt abban, hogy sokan példaképként tekintettek ránk. Horváth Attila dalszövegei nagyszerűen kifejezték az akkori fiatalok, a csöves generáció életérzését, gondoljunk csak a Kóbor angyalra, a Ha volna két életem, a Szállj fel magasra vagy a Szabadnak születtem soraira - mondta Révész Sándor.
Az énekes 1981-ben kilépett a Piramisból és 1984-ig külföldön dolgozott, világslágereket énekelt egy óceánjáró hajón. Abban a zenekarban társa volt például Banyák Nándor hegedűvirtuóz és Bianki Iván, a Kex korábbi gitárosa. "Nagy kihívás volt egy semlegesnek mondható, hatszáz fős közönség előtt estéről estére fellépni, ez profi hozzáállást követelt, és óriási tapasztalattal vértezett fel".
Miután hazatért, 1985-ben a Hanglemezgyár kezdeményezésére, és Presser Gábor szakmai támogatásával elkészítette első szólólemezét. Az album, amelyre a Presser-Dusán szerzőpáros mellett ő maga is írt dalokat, rendkívül sikeres lett, olyan számokkal, mint a Nem tudtam, hogy így fáj, a Vigyázz a madárra, vagy A francia lány.
- Volt szó a folytatásról Gáborékkal, a lemezzel Magyarországon James-szel és egy remek csapattal turnéztunk, és néhány közös nyugat-európai fellépésen is szerepeltünk 1987-ben, de akkor én már egy alföldi tanyán éltem, és az ott megélt szabadságélményt nem nagyon akartam feladni - mondta Révész.
A könyvből kiderül, hogy Révészt a Skorpióba, a Dinamitba, sőt a világhírű német heavy metál zenekarba, az Acceptbe is hívták énekelni, de nem ment, közös projektje a Mud együttes tagjával, Rob Davisszel pedig kísérlet maradt. A Piramis 1992-1993-as és 2006-os visszatérése a színpadra is magában rejtette az új lemez ígéretét. "Én nagyon akartam, a többiek, Som Lajos, Závodi Janó, Gallai Peti és Köves Pinyó sajnos nem voltak erre fogékonyak".
Bár autodidakta módon alakította ki az énekhangját, a Piramis időszakában szinte végig úgy érezte, repül a színpadon, ami katartikus élmény volt.
- A hetvenes években a színpadi hangosítás minősége még nem volt megfelelő, ezért legérettebbnek az utóbbi tizenöt évben éreztem magam, a Piramis-évek projekttel, és a Közlegények trióval. Mindkettővel egész pályám dalaiból mazsoláztunk, és egy korábban ismeretlen intim hangot sikerült megtalálni - jegyezte meg.
A betegsége óta egy reklámfelkérésre újra felénekelte a Piramis Ajándék című, eredetileg 1978-as sikerdalát, amely így a mai fiatal generációhoz is eljutott.
A hangját az elmúlt két évben ugyan nem trenírozta úgy, mint azt a pályáján eltöltött évtizedek alatt, de manapság egyre többet foglalkozik vele. "Ha az egészségi állapotom lehetővé teszi, szívesen visszatérek a színpadra".
Fotók: Révész Sándor
