|
|
|
| Előadó: | Huzella Péter |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Huzella Péter Zalán Tibor |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Cseh Tamást hallgattunk, Csobánkán, nyár volt és meleg.
Énekelt Cseh Tamás, de nekem megakadt szemem,
hirtelen egy kis nőn, valódi ünőn.
Közelebb húzódtam, amaz csak egyre é-
nekelt.
Valamit mormoltam, hülyeség, nem is ér-
dekelt.
Mit mondok, kis gondok gyötörték valóm.
Hogyan is lehetne becserkészni ezt a babát,
aki a jobbomon ül immár, s hallgatja Tamást.
Mosolygott, mocorgott, súgott valamit.
Nem hittem fülemnek, azt mondta a lány, hogy „Géza”.
Először nem tudtam mitől lettem Géza, én ma.
Hát persze, azt hitte -szent ég!-,
hogy én vagyok a Bereményi Géz.
No, itt egy rímhiba, mert ez a Géz- tudod, Géza.
Akinek nevében ezt a lányt elkapom én ma.
-Figyelj hát ifjúhölgy -szólottam így-
hogyha felismertél, nem mondok neked már ellent,
nem vagyok oly férfi, aki a szél ellen szellent.
Magunkat tépjük ki innét, s a szabadba lépjünk ki.
-Eredj már Géza te, figyelni akarom Tamást,
szabadban nincs kedvem, eridj és keríts egy lakást!
Addig én hallgatom idebenn a Tamást!
Zúgott a fejem is: jaj, minek lettem én Géza,
Csobánkán egy lakást hogy hajtok fel neki én ma.
Lementem, s kocsmába’ 8 felest bevertem.
Amikor megtértem, nem énekelt már a Tamás,
üres volt a terem, jázminok szellőztek, nahát.
A langy melegben tapsikoltak a jáz-
Minok kellett nekem egyáltalán megszületni,
azután ma este Bereményi Gézt tettetni.
Kínomban elnyomtam, akár egy kis népet, számon a mosolyt.
De a lány csak nem jött egyik szögletből sem elő,
be voltam rúgva jól, nem voltam már előkelő.
Bereményi Géza, nagy esélyt nyestem el nevedben itt én ma.
Cseh Tamást hallgattunk, Csobánkán, nyár volt a világ.
Megfogtam volna, de elvitted előlem kezed.
Drága nőt, szép ünőt, nyestem el én ottan Géza!
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
