|
|
|
| Előadó: | Z.Z. |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rap |
| Címkék: | Keressük! |
Ígérem nem zavarok csak még egy vallomás!
Nekem csak te kellesz hidd el senki más!
A Z-nek még érted ver szíve.
Te voltál a szürke hétköznapjaim színe.
Hiányzik nagyon a csókjaid íze!
Bárhogy történhetett volna csak így ne!
Hidd el minden bűnömet bánom!
Utólag már okos vagyok, hogy kéne csinálnom.
Értem már pici szívem miért nem bíztál bennem,
De ne hidd, hogy a szerelmünket könnyen felejtem!
Több mint három év oly gyorsan elszaladt.
Bennem a fájdalom az, ami megmaradt.
Hetek óta nem álmodok másról csak rólad.
És amikor felébredek kereslek, hogy hol vagy?!
Azt, hogy szeretlek nem tudtam kimutatni,
De a lelkem egyedül neked tudtam odaadni.
Még mindig érted dobog a szívem!
Még mindig úgy érzem, hogy te vagy a minden!
Még mindig a karomba akarlak zárni!
Még mindig azt hiszem, hogy érdemes várni!
Még mindig vissza akarlak kapni!
Még mindig itt vagyok és nem fogom hagyni!
Még mindig fáj hogyha mással látlak,
Mert amíg csak élek én téged kívánlak!
A hibás nem te vagy a hülye én voltam.
A közös napjainkat elpazaroltam.
Éjjel nappal csak a haverokkal lógtam.
Vagy be voltam állva és azt hittem jól van.
Most hol van!? Az a lány, aki tudja,
Hogy mitől lennék én boldog újra!
A döntésed értem, de hogy törődnék bele?
A szívem millió emlékkel van tele!
Te vagy, te voltál, te leszel,
Aki a lábamról mindig leveszel.
Ha itt lennél most jobban vigyáznék rád.
Csókolni akarom az ici-pici szád!
Tudom, hogy kértem már millió egyszer,
De Bocsáss meg nekem még most az egyszer!
Nekem már régóta nem kell senki más!
Ezért szólt neked ez az őszinte vallomás.
Még mindig érted dobog a szívem!
Még mindig úgy érzem, hogy te vagy a minden!
Még mindig a karomba akarlak zárni!
Még mindig azt hiszem, hogy érdemes várni!
Még mindig vissza akarlak kapni!
Még mindig itt vagyok és nem fogom hagyni!
Még mindig fáj hogyha mással látlak,
Mert amíg csak élek én téged kívánlak!
„Sajnálom, hogy így alakult! Bárcsak megtudnám változtatni a múltat! Annyiszor megbántottalak. Pont téged! Pedig te voltál az egyetlen, aki igazán tiszta szívből szeretett, de én elbaltáztam. Bárcsak ezekkel a tapasztalatokkal a hátam mögött most ismernénk meg egymást! Nélküled nincs élet! Csak sodródom az árral. Minden értelmét vesztette. Ha még egyszer itt lennél másképp csinálnám! Sokkal jobban vigyáznák rád. Nem akarok nélküled élni! Kérlek temessük a múltat, gyere vissza hozzám és kezdjünk mindent elölről! Nagyon hiányzol és nem bírom már! SZERETLEK RENCSI!"
Még mindig érted dobog a szívem!
Még mindig úgy érzem, hogy te vagy a minden!
Még mindig a karomba akarlak zárni!
Még mindig azt hiszem, hogy érdemes várni!
Még mindig vissza akarlak kapni!
Még mindig itt vagyok és nem fogom hagyni!
Még mindig fáj hogyha mással látlak,
Mert amíg csak élek én téged kívánlak!
Még mindig érted dobog a szívem!
Még mindig úgy érzem, hogy te vagy a minden!
Még mindig a karomba akarlak zárni!
Még mindig azt hiszem, hogy érdemes várni!
Még mindig vissza akarlak kapni!
Még mindig itt vagyok és nem fogom hagyni!
Még mindig fáj hogyha mással látlak,
Mert amíg csak élek én téged kívánlak!
Mondjad, Atikám!
MOMkult, 2024.10.10., 20 óra
Mit jelent nekünk József Attila? Ismerjük az életét. Van kedvenc versünk tőle. Életszakaszainkban újra- és újraértelmezzük sorait. De ritkán gondolkozunk el azon, hogy milyen pusztító szenvedély és szeretni vágyás élt benne.
„József Attila az őrület erejével, egy-egy szavával néha mélyebbre nyúlt, mint bárki más előtte”
– írja róla naplójában Márai Sándor. Ebből a mélységből merít Vecsei H. Miklós, innen próbálja megmutatni a költő életútját, szerelmeit és versrészleteit.
A darab 2018 óta fut a Vígszínház repertoárján, amelynek utaztatható verziójában a Platon Karataev frontembere, Balla Gergely is szerepel.
Vecsei H. Miklós (qjúb)
Balla Gergely (platon karataev)
Az előadás hossza 110 perc szünet nélkül.
Fotó: Vecsei H. Miklós x Balla Gergely x MOM Kult
