|
|
|
| Előadó: | Animal Cannibals |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Deseő Balázs Dósa Richárd Koller László |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
1) Mint a nappalok, az éjszakák, a jin meg a jang.
Van, hogy pörög a biznisz, és van úgy, hogy pang.
Van, hogy simogat az élet, és van úgy, hogy harap.
Van, hogy szimpatikus vagyok és van, hogy
taszítalak.
De tedd le a puskát, ne lőj, ha nem tetszem!
Van már nekem hátul egy, ne lukaszd ki a fenekem!
Tudom, kell még néhány lukacska a testen,
Ami van nekem épp elég, nem vagyok telhetetlen!
Refrén
Én örülök annak, hogy a fejemen van két fül
Hogy vagyok, hogy létezem, hogy volt, aki megszült.
És köszönöm, hogy általában Yo nekem!
Nagy mázli, hogy van luk a fenekemen!
Én örülök annak, hogy a fejemen van két fül
Hogy vagyok, hogy létezem, hogy volt, aki megszült.
És köszönöm, hogy általában Yo nekem!
Nagy mázli, hogy van luk a fenekemen!
2) Nem az a fő para, hogy mikor harapok fűbe.
És nem életcélom, hogy kilőjenek az űrbe.
És teszek rá, hogy marad-e pénzem.
A lényeg, volt-e értelme, hogy éltem.
Mert van úgy, hogy nincs mani a zsebembe
És van úgy, hogy nincs velem a szerencse.
És van úgy, hogy senki se kíváncsi rám
Nevetni nem muszáj, lefelé göbül a szám.
Ilyenkor eszembe jut, de Yo nekem, mert élek-vagyok.
Amikor csak lehet, az életből nagyot harapok.
És élvezem azt, amit a sors nekem adott:
A jóból is, a rosszból is egyforma darabot.
Mert kellenek a tervek, a célok, az álmok
A negatív dolgokhoz is pozitívan állok.
A sikert és a kudarcot is értékelem.
Nincs semmi gáz, van luk a fenekemen.
Refrén
3) Közhely, de az élet megy tovább, bármi van.
Hát minek éljek állandóan pánikban?
Szinte mindegy milyen az ember:
feldobott vagy levert.
”Mindenki örül és boldog, mert”
Megtanulták megbecsülni sokan, ami van
Még akkor is, ha lelkileg nem állnak stabilan.
Kell a mélypont is néha, hogy tudd értékelni
Magától nem mennek a dolgok, kell érte tenni.
Erőt venni, a magokat mind újra vetni (és)
Reménykedni, ha nincs mit szüretelni,
Ha nem jön össze semmi. Nyakig a bajba
Megvonom a vállam és rákezdek egy dalra!
Refrén
Scratch:
Hú, az anyja mindenit, de Yo nekem!
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
