|
|
|
| Előadó: | Animal Cannibals |
|---|---|
| Album: | Reggel, délben, este |
| Megjelenés: | 1996 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Qka MC (Koller László) Ricsipí (Dósa Richárd) Dósa Richárd Koller László |
|
Qka MC (Koller László) Ricsipí (Dósa Richárd) |
|
| Kiadó: | Magneoton |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
"Jajj, de nagyon be vagyok én állítva..."
1. Hazafelé az út veszélyes,
Mozog a talaj és vár az édes
Feleségem sodrófával.
De mit törődik férje sorsával?
Hopp, egy bucka, meg egy hang:
Nini, egy oszlop! Baing!
Semmi baj, még egyben vagyok,
Hükk, egy kicsit részeg vagyok,
De a kedvem jó, és ez a lényeg,
Mert a józanság is tiszta méreg.
Előttem táblák, csíkosak és nagyok,
Mögöttük egy gödör, én meg belehuppanok.
Nyirkos, mély, és még pia sincs?
Pedig emberi körökben az drága kincs!
Ráülök egy homokhalomra,
És rágyújtok a kedvenc dalomra:
R. ||: Lá-lá-lé, lálálálálé,
Veszélyes az út - hukk! - hazafelé. :||
2. Unalmas itt dalolászni,
Jó lenne most már innen kimászni!
Ugrok egy nagyot máris, hopp!
A gödörből végre kint vagyok.
És a talaj egyre jobban mozgott alattam,
De szerencsére állva maradtam,
Mikor jöttek a rendőrök, és rám néztek:
- Megállítsuk? - Hagyd, csak egy részeg!
Hú, ez mázli, kész szerencse,
Mert borosüveg lapult a bal zsembembe',
És nem látták meg, úgyhogy kortyolok belőle.
Még jobb a kedvem, szteppelek egyet,
Egy-két-há-és...
Leesett a karomról a karóra,
Mikor rágyújtottam kedvenc dalomra.
R.
3. Kié ez az ajtó, eltévedtem volna?
Olyan, mintha a feleségem szólna. (Tehénbőgés)
Hangokat hallok, de nem értem,
Hegyezem a fülem, és hajlik a térdem.
Beesek egy ajtón, és rám szólnak:
- Tessék vigyázni, az ajtók záródnak!
Jézusmária! Hova kerültem?
A metróban vagyok, és egy székre ültem,
De jött felém egy nő, és vagy öten volt,
- Jegyeket, bérleteket! - így szólt.
Elkezdtem futni, a nő is szaladt,
De sajnos az ajtó csukva maradt.
Nagyot koppant megint a fejem,
Csillagokat láttam, és megjelent a nejem. (Tehénbőgés)
Kaptam egy pár pofont,
És rajtam röhögtek. (Röhögés)
Mindenkinek felfordult a gyomra,
Mert rákezdtem a kedvenc dalomra.
R.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
