|
|
|
Üres vagy ember, mint a pohár amit eldobok,
A szívetek csak ott van, de nem érez és nem dobog!
A pénz a megváltó, ha felváltod én beváltom,
Ha belátod, hogy senki vagy, egy senki vagy, én belátom!
Üres vagy ember, mint a szoba ahol élek,
De azt belakja a szeretet, benned csak van a lélek...
Csapra verlek mint az alkoholt, hogy folyjon ki a véred,
Hogy én ajtót nyissak neked? Inkább rád baszom te féreg!
Nekem nem kell punci merci, hogy nő velem szóba álljon,
De én olyan szót ejtek ki a számon, hogy neked fájjon!
Álljon a görcs a testedbe, talptól a torkodig,
A fejed marad csak épen, hogy megértse, mit oltok itt!
Üres vagy ember, nem értesz a költészethez,
Csak költeni tudsz, ezért hasonlítod magad egy szenthez...
A harag emésszen el mindenkit, ki gyűlöl,
Mert én az az ember vagyok, aki mindenkit elbűvöl!
A bánat arra jó, hogy a boldogok tiporják,
Ez itt a Deepflow, Disneyland, kóbor kutyák meg tivornyák!
Én nagyot zuhantam, de most már tudom felfelé,
A kín az enyém, de mától a rímem minden emberé!
Üres vagy ember, de én azért jöttem tehozzád,
Hogy a szavaim a szemedből a szivárványt lehozzák!
A tűz eméssze el az összes kikent kurvát,
Úgy színlelik a szelídet, ahogy én játszom a durvát...
Csak ketten vagyunk, én meg a rosszabbik énem,
Elmondtam már ezerszer, ez itt a betegeknek éden!
Úgyhogy feldobok egy érmét, legyen háború vagy béke,
De ha rád köpök az széttép, mint az összes sorom vége!
Fenn a kéz!
Ne játssz a vadakkal, mert szarul jössz ki belőle!
Fenn a kéz!
Aki tegnap barát volt, az holnap lelőne...
Fenn a kéz!
A sorsod utolér, hiába futnál előle...
Fenn a kéz!
Ha felállít az élet, te lefekszel belőle!
Fenn a kéz!
Ki utolsónak érkezik, az menjen előre!
Fenn a kéz!
Aki egyszer szeretett, az kétszer megölne...
Fenn a kéz!
Ha vesztes vagy, akkor majd emlékezz a nyerőre!
Fenn a kéz!
A rímem megváltás, ti ettől kaptok erőre!
Kik nagyot harapnak, azok nem tudnak nyelni,
Akik vakok maradnak, azok többé nem tudnak nyerni!
Ki sosem rettegett, az fenn hordja az orrát,
Ha kinőtted a múltat, a jövő talán még jó rád!
Ki nem tud aludni, az eljátssza a halottat,
Ki nem tud kicsit hazudni, az hazudja a nagyobbat...
Ki velünk van, az többé soha nem lesz ellenünk,
Ki soha többé nem akar leállni, mától kell nekünk!
Ki látta, mégsem hitte el, az már rég háttal áll,
Hogy ne lássa, mikor a többire a napfény rátalál...
A hátam megfeszül, mikor rádől a képzelet,
Ha átölel a félhomály, az szebb, mint ahogy képzeled!
Én olyat írok, amit mások ki nem találnak,
De vannak olyanok, akik nem szeretnek csak szanálnak!
A szerencsétlen ember félelemből szalutál,
Hogy ne lássák a többiek, hogy a szíve egy hamutál...
Ki nem tud festeni, az elképzeli magában,
Ki nem képzel el semmit, annak pokol van az agyában!
A város világít, ha feljönnek a csillagok,
Világítson be mindent, amit magam mögött itt hagyok!
Csak azok nevetnek, kik jártak már a földszinten,
Kik lejjebb laknak, azoknál a megváltó is fölszisszen...
Szívd fel az álmaid, ha kihúztad két utcába,
És holnapra is szerezz, ha többet már nem tudsz mára!
Folyjon az alkohol, ha fogynak már a remények,
Ha rád fagyott a mosoly, megérted, hogy kik a kemények!
Kik szerencséről álmodtak, azok tudták meg először,
Hogy milyen fénynek lenni, mikor a sötétség előtör!
Fenn a kéz!
Ne játssz a vadakkal, mert szarul jössz ki belőle!
Fenn a kéz!
Aki tegnap barát volt, az holnap lelőne...
Fenn a kéz!
A sorsod utolér, hiába futnál előle...
Fenn a kéz!
Ha felállít az élet, te lefekszel belőle!
Fenn a kéz!
Ki utolsónak érkezik, az menjen előre!
Fenn a kéz!
Aki egyszer szeretett, az kétszer megölne...
Fenn a kéz!
Ha vesztes vagy, akkor majd emlékezz a nyerőre!
Fenn a kéz!
A rímem megváltás, ti ettől kaptok erőre!
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
