|
|
|
Hazudd azt nekem hogy van élet a földön
hazudd a szemembe hogy ha jó a nevedet üvöltöm
Mond ki még egyszer a nevem és én eltűnök az útból
És ha vége van a filmnek hidd el nem játszom le újból
De ez most kezdődik baszod mert én olyan utat vágok
Hogyha megszakad az elmétek az enyém hullik rátok
Mert én harapom a világot, nem simogatni jöttem
És ha hátranézel látod hogy a fél világ mögöttem.
Kapd be tesó én most olyat szórok nektek
hogyha gazdag volt az elmétek ezután csórók lesztek
Szóval nesztek én átírom a hazugságot valóvá
Az én világom Trója és én teszlek téged falóvá
A falon keresztül is látom ahogy szenvedtek
Én elhozom a frigy ládát ha közelébe engedtek
A füled hallja de az agyad mégsem fogja fel
hogy a rímek a szívemből kis csávó sosem fogynak el
ez a lakó telep egy kurva fogoly tábor
Hozzád közel van a CBA tőlem a mosoly távol
Nekem feladták a leckét de én nem adtam fel vágod
Neked kijutott a jóból mégis csak a faszod rágod
Hogy ha rám gondolsz először mindig az jusson az eszedbe
Hogy én már voltam ott tegnap ahová holnap teszed be
Érzed a haragot majd meséld el hogy tetszett
Ti a múzeumban falfirkák én keretben egy metszet
Hogy ha vezetsz kell a headset vagy vezessek én végig
Én vagyok az alfa és az omega pokoltól égig
Bennem érnek még a jó dolgok, de belőled már kiforrott
és anyám volt a legbüszkébb nő amíg engem kihordott
mert megmondta a B közép hogy ki van trébe
és a ráncok is jól látszanak a rivalda fénybe
Mert én tudom hogy mit akarok, csak nem tudom meg szerezni
De aki tegnap utált az is meg fog szeretni
Mert én vagyok az egyetlen ki a szívedből beszélek
És szétesik mindenki aki a bulimra betéved
Én vagyok aki voltam egy 74-es szerepjátszó
DJ úgy pörgesd ma este gyulladjon a lemez játszó
Kurvára nem vágom hogy miért nincs cash a bizniszből
Én unicum nem kóla úgyhogy jól nézd meg hogy mit szívsz föl
Csak páran laknak a szívemben még is telt ház van
mert úgy raktam el őket oda hogy előtte felráztam.
Hazudd azt nekem hogy van élet a földön
hazudd a szemembe hogy ha jó a nevedet üvöltöm
Mond ki még egyszer a nevem és én eltűnök az útból
És ha vége van a filmnek hidd el nem játszom le újból
De ez most kezdődik baszod mert én olyan utat vágok
Hogyha megszakad az elmétek az enyém hullik rátok
Mert én harapom a világot, nem simogatni jöttem
És ha hátranézel látod hogy a fél világ mögöttem.
Én egy legendát akartam faragni de tiszta kőből
Mégis valósággá dermedt amit leszívtam tüdőből
Az én utam olyan hosszú hogy te nem látod a végét
És csak akkor jó a buszú ha érzed a penge élét
Minden élet itt a földön túl átlátszó ahogy látom
És ha tehetném az összes nyomort kihordanám háton
Én egy jelenség, te ellenség, az ellenség meg elpusztul
Tűzfal van a szívem körül hidd el azon nem jutsz túl
csak találomra játszom, nem találom ki a szerepet
De szemembe egy szerpentin mutatja hol a szeretet
A lábam nyomába sem érnek azok akik lázadnak
ha beraksz otthon a hangom lesz a dísze a házadnak
A hazug embert együtt lövik le a sánta kutyával
engem csak fehér királynőkkel látsz nem sárga kurvákkal
én szülöm a stílust, nem a stílus szül engem
Az élet úgy nem ért engem ahogy te vágod a szlengem
Én a szarból építettem várat nem szar embereknek
És a napfény leszek nektek ha széllel szembe mentek
Mert minden ami ma elkezdődik az holnap véget ér
Csak te meg én a világ ellen meghalni az életért
A mosoly itt az arcomon már egyre inkább valódi
Csak egy kezet akarok fogni de az nem fog csalódni
Az élet oda dobott engem ahol mindig árnyék van
De ilyen kurva melegben hidd el hogy jobb az árnyékban
Akik lenéztek tegnap azok ma már csak leszopnának
De én olyan kemény drog vagyok hogy jobb ha le szoknának
Az utam felfelé visz még is csóró maradtam
De engem lájkol a világ mert széllel szemben haladtam
Én azért tudok szenvedni mert tudom hogy mit veszítek
ha túl feszít a harag hidd el mindenkit meg feszítek
Amúgy csak vagyok szívből és nem izomból
A nevem Tkyd leírom amit az elmém kigondol
Hazudd azt nekem hogy van élet a földön
hazudd a szemembe hogy ha jó a nevedet üvöltöm
Mond ki még egyszer a nevem és én eltűnök az útból
És ha vége van a filmnek hidd el nem játszom le újból
De ez most kezdődik baszod mert én olyan utat vágok
Hogyha megszakad az elmétek az enyém hullik rátok
Mert én harapom a világot, nem simogatni jöttem
És ha hátranézel látod hogy a fél világ mögöttem.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
