|
|
|
| Előadó: | Tkyd |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Királyok, királynők
Elefántok, terelő juhász
Bohócok, egy síelő
És rajtunk kívül nincs itt senki más
Te hová tűntél, merre jársz, mit csinálsz
Már hallottam rólad, azt mondják téged nekem szántak
És csak a távolból néztem eddig, ahogy veled bántak
Ami hiányzott az arcodról egy mosoly, amit én adtam,
mit kiirtottak belőlem azt visszaölöd szép lassan,
így lesz kerek nap mi tegnap nap csak fél hold
most már félig élő vagyok pedig tegnap még csak félholt
ez az út, amit csak ketten járunk kettőnknek van kövezve
én magam mellé rajzollak más maga mellé szögezne
ússzunk az árral szemben jól fog esni hidd el
az emberek azt beszélik ez a lány boldogabb kyddel
megváltoztatnám a világot, de nem vagyok rá képes
tépj a szívemből egy virágot, hogy érezd milyen édes
Amíg alszol én csak nézlek, amíg nézel addig létezem
És a világ is vigyorog, mert tudta jól, hogy éhezem.
Tudod ez páratlan így veled lenni párban
És csak lassan szokom meg, hogy veled éjjel nappal nyár van
Nagy volt az ára, hogy soha ne tudjuk feledni
Hogy akik látták már a poklot csak ők tudnak szeretni
Én vérrel írnám fel a nevedet az égboltra,
Hogy mindenkiben maradjon meg mielőtt még szétfolyna
Egyszer, ha ráérsz meséld el, hogy milyen mellettem
Hazudd, hogy kurva jó és hazudd azt, hogy kellettem
Nagy súlyt cipeltem aztán hirtelen elejtettem,
Hogy így is lehet élni, hidd el nem is sejtettem
Tűz a tűzhöz, víz a vízhez te meg énhozzám,
Ha megtehetném még az álmodat is én hoznám
Amit tőlem kapsz, azt tiszta mint az oxigén
Százezer szép szó, egy sem csúszik el egy rossz igén
Érezni, amit kell és úgy ahogyan illik
Én egy ajtó voltam eddig, de már látom, ahogy nyílik
Én a túloldalról jöttem, te a túloldalon vártál
Te meg én a világ ellen, mától minden óra átáll
Ha a szemed mögé látnék ott is önmagamat látnám
És te rájönnél, hogy az élet egy élmény és nem látvány
És ha kinyújtod a kezed én egy szívet rejtek el benne
Hogy érezd megszakadni, mielőtt valaki elvenne
A levél, amit írok neked olcsó papír tinta
Ez az élet csak egy fehér lap, de te voltál a minta
Szavak nélkül tudtál mindent mielőtt még egyet szóltam
Én egy pocsolyának születtem, de Veled tenger voltam
Ezek csak szavak mégis többet ér az aranynál
Most ne vedd fel a telefont, mert látom, hogy még maradnál
Te megláttad az arc mögött az embert, ezért hála
Te már hozzám tartozol, épp ezért nem maradhatsz nála
Mutasd az utat én is mutatom a magamét
Csináljuk egymásért és ne érted vagy magamért
A világ velünk van, ki nem érti az sorvadjon
Már túl régóta várom, hogy a jég rajtam felolvadjon
Élni az életet vagy elképzelni másokkal
Én hazajöttem hozzád, pedig kipróbáltam már sokkal
Sokkol az érzés, amit te nyújtasz az elmémnek
Ez egyszemélyes háború pedig még sokan elférnek
Fogd a kezem fújjon a szél most a szemünkbe
A boldogság kapuján, azt hiszem már együtt megyünk be
Amit te láttál, azt még nem mutattam senkinek
Ha nem láthatlak többé a lelkem semmi nem menti meg
Melletted ébredni, az olyan mint megszületni
Ha két test összeolvad, azt már nem lehet megszüntetni
A tűz itt bennem hatalmas de mégsem éget
Én nem megkapni akarlak, hanem megszenvedni érted
Azt teszem mindennap ezt te tudod a legjobban
Ha engem őrzöl akkor szívedben a legjobb van
Egyszer majd mindenki mást lemosunk a testünkről
És a másik szívében a másik nevét festjük föl
Ha a szemed mögé látnék ott is önmagamat látnám
És te rájönnél, hogy az élet egy élmény és nem látvány
És ha kinyújtod a kezed én egy szívet rejtek el benne
Hogy érezd megszakadni, mielőtt valaki elvenne
A levél, amit írok neked olcsó papír tinta
Ez az élet csak egy fehér lap, de te voltál a minta
Szavak nélkül tudtál mindent mielőtt még egyet szóltam
Én egy pocsolyának születtem, de Veled tenger voltam
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
