|
|
|
| Előadó: | ZZ |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Ígérem nem zavarok csak még egy vallomás
Nekem csak te kellesz, hidd el senki más
A Z-nek még mindig érted ver a szíve
Te voltál a szürke hétköznapjaim színe
Hiányzik nagyon a csókjaid íze
Bárhogy történhetett volna, csak így ne
Hidd el minden bűnömet bánom
Utólag már okos vagyok, hogy kéne csinálnom
Értem már pici szívem miért nem bíztál bennem
De ne hidd, hogy a szerelmünket könnyen felejtem
Több, mint három év oly gyorsan elszaladt
Bennem a fájdalom az, ami megmaradt
Hetek óta nem álmodok másról csak rólad
És amikor felébredek kereslek, hogy hol vagy?
Azt, hogy szeretlek nem tudtam kimutatni
De a lelkem egyedül neked tudtam odaadni
Még mindig érted dobog a szívem
Még mindig úgy érzem, hogy te vagy a minden
Még mindig a karomba akarlak zárni
Még mindig azt hiszem, hogy érdemes várni
Még mindig vissza akarlak kapni
Még mindig itt vagyok és nem fogom hagyni
Még mindig fáj hogyha mással látlak
Mert amíg csak élek én téged kívánlak
A hibás nem te vagy a hülye én voltam
A közös napjainkat elpazaroltam
Éjjel nappal csak a haverokkal lógtam
Vagy be voltam állva és azt hittem jól van
Most hol van? Az a lány aki tudja
Hogy mitől lennék én boldog újra
A döntésed értem, de hogy törődnék bele?
A szívem millió emlékkel van tele
Te vagy, te voltál, te leszel
Aki a lábamról mindig leveszel
Ha itt lennél most jobban vigyáznék rád
Csókolni akarom az ici-pici szád
Tudom, hogy kértem már millió egyszer
De bocsáss meg nekem még most az egyszer
Nekem már régóta nem kell senki más
Ezért szólt neked ez az őszinte vallomás
Még mindig érted dobog a szívem
Még mindig úgy érzem, hogy te vagy a minden
Még mindig a karomba akarlak zárni
Még mindig azt hiszem, hogy érdemes várni
Még mindig vissza akarlak kapni
Még mindig itt vagyok és nem fogom hagyni
Még mindig fáj hogyha mással látlak
Mert amíg csak élek én téged kívánlak
Sajnálom, hogy így alakult
Bárcsak meg tudnám változtatni a múltat
Annyiszor megbántottalak. Pont Téged
Pedig te voltál az egyetlen aki igazán, tiszta szívből szeretett
De én elbaltáztam
Bárcsak ezekkel a tapasztalatokkal a hátam mögött most ismernénk meg egymást
Nélküled nincs élet
Csak sodródom az árral
Minden értelmét vesztette
Ha még egyszer itt lennél, másképp csinálnám
Sokkal jobban vigyáznék rád
Nem akarok nélküled élni
Kérlek temessük a múltat, gyere vissza hozzám és kezdjünk mindent elölről
Nagyon hiányzol és nem bírom már
Szeretlek Rencsi
Még mindig érted dobog a szívem
Még mindig úgy érzem, hogy te vagy a minden
Még mindig a karomba akarlak zárni
Még mindig azt hiszem, hogy érdemes várni
Még mindig vissza akarlak kapni
Még mindig itt vagyok és nem fogom hagyni
Még mindig fáj hogyha mással látlak
Mert amíg csak élek én téged kívánlak
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
