|
|
|
| Előadó: | MC Soon |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Kileheltem a lelkem, és mint egy fehér holló,
szállok a fény felé, mert nekem ez így pont jó.
Itt hagyom e világot,majd újra látom azokat,
akivel még régen együtt nevethettünk nagyokat.
Nincsen bennem félelem, hisz bárhova is kerülök,
boldog leszek örökre, a felhők felett repülök.
Kialudt egy gyertya,de hány lángolt fel újra,
a szeretteim kísérnek el az utolsó útra.
Nekem hazudtak akkor, mikor kicsordult egy könnycsepp,
a sors bezárta a naplót, és kinyitott egy könyvet.
Nekem hazudtak akkor, mikor azt mondták, hogy nem fáj,
de a sebeket gyógyítja a zene és a membrán.
Az égbolt lett a lakásom, az ablak a világra néz,
egy másik szív lett az ágyam,mi olyan édes mint a méz.
A lelkem mint egy csillag, ami kialudni látszik
lehet hogy tényleg fáj, vagy csak a fényekkel játszik!
Tudjátok jól, én fent leszek az égben,
onnan nézek rátok, sajnos eddig éltem.
Csak a remény él, az emlékem megmarad.
az idő szekere mellettem is elhalad!
Megint fáradtan ébredek, és fázok ahogy este,
az új világban, az Ördög lelke lett Istennek teste.
Fent az égben ragyog minden, a mindenható mellett,
nem kértem semmit, csupán egy utolsó esély kellett.
Nem lesz többé nevetés, és nem lesz többé fájdalom,
minden idáig megélt emléket a zenéimmel átadom.
Megfogalmazódik, az ami néha leírhatatlan,
az ember sajnos elmegy, mert senki sem halhatatlan.
Bizony, az idő telik, és nem kezdhetett újra,
tiszta lélekkel kell, hogy szállj, a felhőkön túlra.
Már látom a fényt, az alagút végén,
már látom a célt, a túlvilág élén.
Ott várnak már rám,és mint egy megbékélt lélek,
nyugodtan alszom el,mert többé már nem félek.
A hamvaimat szórja szét a szellő minden irányban,
ennyit tudtam nyújtani, sajnos senki sem hibátlan!
Nem felejtek sosem, hogy ha hátra nézek büszkén,
a szépet viszem magammal, és átlépek minden tüskén.
Elvész minden értelem, a mikrofonom átadom
de a hangom átfut utoljára minden hallójáraton.
Nem marad más rólam, csak egy elsárgult fénykép,
átszakadnak a gátak, nem lesz többé mérték,
elmosódik a tinta, a széttépett lapról,
elmosódik az emlék, az utolsó napról.
Felszárad minden vízcsepp, és mint egy kidőlt fa ága
elszakadok a múlttól és úgy szállok át a mába.
Itt nyugszom én, a föld peremén,
és itt éltem én, de elszállt a remény.
Mosoly van az arcomon, és mosoly van az arcokon
én elmondhatom magamról, hogy túl vagyok a harcokon,
amit az élettel vívtam, most ketté vág egy olló,
nem marad más jelkép rólam, csak a Fehér Holló!
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
