|
|
|
Soha többé nem kell újra szerelem,
Mert elveszítelek ha már megfogom a kezedet.
Kérdések,válaszok,féltések és támaszok,
De soha többé szerelem mert én mindig rábaszok.
Hiszem az igazat csak hamisak a mosolyok,
Tágabbak a terek és keskenyek a szorosok.
És elmúlik a hitem,a bizalom meg kétes,
De utálom,hogy a szemed szemembe mindig fényes.
Ez a hibám! Emiatt vagyok őszinte.
Fekete a jelenem,de milyen a jövő színe?
Nem látok tisztán elmosódtak a pixelek.
Átérzitek bánatom de nem látom a szívetek.
Hazug az éj,hazug minden egyes lépésed,
Hazugon szeretlek bár,hogy összetörtél és nézd meg.
Hiába minden hogy utáljalak nem megy.
Kezemben a rózsa,ami szívemnek egy fegyver.
Nem kell a társalgás nekem elég pár szó.
Soha többé szerelem megfogadtam százszor.
De látod hogy mi van,hogy nélküled éljek
Így nem lesz olyan este,hogy nyugovóra térjek.
Mert téged látlak,fejed csókomhoz emeled,
Hiába fogadtam meg hogy soha többé szerelem.
(Soha többé szerelem)
Soha! Soha nem fogadok meg tanácsot!
Soha! Soha nem gátolnak majd a rácsok.
Sosem fogsz látni,hogy nevetek a parkban,
Szívem a tiéd talán segít majd a bajban.
Majd egyszer, addig várok és írok
Addig nézek az égre és látok meg sírok
Meghaltak. De csak a te mérged táplált
Én láttam,hogy mellettem felhőkön szálltál.
Talán csak látszat egy illúzió volt csupán,
Remélem jobb pasid lesz egy magamfajta korcs után.
Ennyit belőlem te megsebezted szívemet,
Akárhogy is látod én csak jó irányba vittelek.
Tudom ez nem érdek,nézz hát át rajtam,
Soha többé szerelem,Te megtalálsz a bajban.
Zuhanok a mélybe,mint esőcsepp az éjben,
Miden arra ösztönöz,hogy a szerelemtől féljek.
Utolsó csókodat még ajkaimon érzem,
Soha többé szerelem mert tudom ez a végem.
Egy utolsó mosoly,mi hamis mégis igaz.
Egy utolsó szó,mi tán lehetne a vigasz.
Egy utolsó csók és gondold át,mit szeretek,
Egy utolsó érzés és soha többé szerelem...
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
