|
|
|
| Előadó: | Wrong Side |
|---|---|
| Album: | Wrong Side of the Wall |
| Megjelenés: | 2011 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Knapp Oszkár Kőműves Zsolt Csobánczi Péter Deményi László |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Pumping brains and bloodshot eyes
I saw heaven in their lies
The only way to get through this
A little pain, a silent hiss
My only wish was living a better life
with a little more than the usual everyday average
You offer everything, you offer different, but
the price is everything, death is the celebrant
Is it worth the bite? Tell me what to choose.
So much to win, and oh so much to lose.
Creeping through the noise, this infected blood is burning my veins
Hell will never come, but it haunts me every night for my sins
My only wish was living a better life,
But what I’ve got is a nightmare for eternity.
Panic surrounds me, my body gets cold,
Leaving the person I was behind me.
I thought it will be worse to be honest
As feelings disappear who the fuck will I be?
Is it worth the bite? Tell me what to choose.
So much to win, and oh so much to lose.
Creeping through the noise, this infected blood is burning my veins
Hell will never come, but it haunts me every night for my sins
Immortality is impersonal
This is just death in slow motion
A reverse life with no sight of the sun,
It’s over, I can’t undo what I’ve done
If there’s any god, I am far forsaken
They’re dead, I can’t give back what I have taken
But I’m still fullfilled with the carnage, the bloodbath
To me there’s no need for anything to believe in
Stone-cold logic is the last thing I have
So was it worth the bite? I don’t know, but I’ve chosen.
Is it worth the bite? Tell me what to choose?
So much to win, and oh so much to lose.
Creeping through the noise, this infected blood is burning my veins
Hell will never come, but it haunts me every night for my sins
Pumping brains and bloodshot eyes
I saw heaven in their lies
The only way to get through this
A little pain, a silent hiss
Egyre többet tudhatunk meg a bohóc maszk mögül kikacsintó srácról, aki egy évvel ezelőtt debütált Morionesként és akire rekordidőn belül óriási figyelem szegeződött.
Miközben az előadó Manuellel közös, toplistás featje, a „Voodoo Baba” továbbra is pörög, addig is egy új, igazán személyes szólófelvétellel jelentkezik. Az „ALVAJÁR” egy uptempo, pop-latin-deep house dalnosztalgia, amelyben a gyerekkor keveredik a keserédes jelen vívódásaival, miértjeivel.
„Az ALVAJÁR-t nagymamámmal való kapcsolatom ihlette nagyrészt, a jelenem küzdelmei pedig kiegészítették”
– mondja Bakos Kristóf, azaz Moriones, aki múlt héten ünnepelte első albumának, a ’Tébolyda’ egyben karrierjének is csekély egyéves jubileumát. Az akkor még csak zenéjéről és TikTokról ismert fura hajú fiú azóta három önálló, teltházas koncertet adott Budapesten, legutóbbit éppen a közel 1300 férőhelyes Akvárium Klub Nagyhalljában. Ekkor a bohóc a színpadon meghalt, és ezzel egy új érát indított el, kilátásba helyezve egy új lemez érkezését.
Az „ALVAJÁR” is egy mozaikrész, amelyről a dalszerző bővebben így mesélt
„Unokatestvéremmel forgattuk a videóklipet. Mindenképp egy olyan helyet szerettem volna a szám nosztalgikus kedvessége miatt, ahol gyerekkorom nagy részét töltöttem, és a klipben feltűnő hintaágy az volt. Sokszor átmentem és beszélgettünk mamával, és ekkor a nap mindig odasütött. A kontraszt az csak hozzáadódott a történethez, hiszen a bohóc meghalt, de az albummal minden tiszta lesz. Nagyon durva, mert a klip elején a kisfiú én vagyok, ahogy nézi a jelenem. Azt a részletet unokatesóm egy egyetemi projektjéből vettük ki, ami ráadásul egy 14 éves felvétel, hiszen 2010-ben forgott és valahol megtalálta. Eszméletlen sorsszerűen történik ismét minden és mondhatjuk, hogy minden egyszerű volt, hiszen hazamentünk.”
Az „ALVAJÁR” egyfajta életigenlő figyelmeztetés is, hogy a jelen zsúfoltságában, ha a múltat elfelejtjük és nem tudjuk értékelni a pillanatot, azt később meg fogjuk bánni.
