|
|
|
| Előadó: | Megasztár 5 |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
A zene szólt
S nekem azt mondták, hogy ez a Rock and roll
A zene szólt
És én azt hittem, már tudom jól
Olyan jó
Mikor téped már a húrokat
Olyan jó
Mikor más is fújja a dalodat
Lehetsz magasan, de mégsem szállsz
A zene nem elég, kell még valami más
Ezt egy életen kell játszani
Amíg feszül a húr
Ezt egy életen át kell játszani
És még azon is túl
Ezt egy életen át kell játszani
S talán valahol messze, túl a Földön, újra újra újra kezdem majd
Míg a házadba bújtál a széltől
Óóóóh a vihar engem elkapott
És megtépett de feldobott
Míg a jó zárak óvnak az éjtől
Én láttam furcsa arcokat
És az ingem valahogy elszakadt
Amíg mérted a fal milyen vastag
Az én fejem, gyógyult már
És nem is fáj
Amíg nálad a jó pontok gyűltek
Én eldobáltam mindenemet
Hogy szabadabb, gyorsabb, könnyebb legyek
Amíg fénylett a kertben az autód
Az enyém többször szétesett
Mert üldözte a végtelent
Az a hely kell hol pont lesz az út
Hol minden száll, összeér
És addig fut míg él
Nem adom fel, míg egy darabban látsz
Nem adom fel, míg életben találsz
Nem adom fel, míg nem robbanok szét
Míg akad egy kerék
Mit tovább vihetnék
Mi tovább forog még
Értünk egymás nyelvén, minden szó beszél,
Mégis másképp érted, mint ahogyan én.
Más a szó, ha mondod más, ha hallgatod,
Nem tudná a bal kéz, mit akar a jobb.
Én tudom a dallamot, te tudod a szót,
Én mondom az igazat, és te mondod a jót.
Az én igazam nem biztos, hogy neked nagyon jó,
De mind a ketten várjuk azt az elfogyott, elhagyott,
Elrabolt, ellopott egy-két elfelejtett szót.
Minden ember jó, kit megtalál egy szó,
Minden szó is jó, ha embernek való.
Minden ember más, de éppen ez a jó.
Hát meddig várjak még,
Hogy felhangzik egy elfelejtett szó?
Felkeltett a reggel, te még aludtál,
Boldog volt a szívem, te még álmodtál,
Elhúztam a függönyt, káprázott a nap,
Majd megvakítottak, a fénysugarak.
Szólj rám, ha hangosan énekelek!
Szólj rám, ha hangosan énekelek!
Élveztem, hogy lépek, végig az utcán,
Arcotokba nézek, s visszanéztek rám,
Énekelve menni, az utcán is lehet,
Aki szeret engem, az ilyennek szeret.
Szólj rám, ha hangosan énekelek!
Szólj rám, ha hangosan énekelek!
Szólj rám, ha hangosan énekelek!
Szólj rám, ha hangosan énekelek!
Egyre többet tudhatunk meg a bohóc maszk mögül kikacsintó srácról, aki egy évvel ezelőtt debütált Morionesként és akire rekordidőn belül óriási figyelem szegeződött.
Miközben az előadó Manuellel közös, toplistás featje, a „Voodoo Baba” továbbra is pörög, addig is egy új, igazán személyes szólófelvétellel jelentkezik. Az „ALVAJÁR” egy uptempo, pop-latin-deep house dalnosztalgia, amelyben a gyerekkor keveredik a keserédes jelen vívódásaival, miértjeivel.
„Az ALVAJÁR-t nagymamámmal való kapcsolatom ihlette nagyrészt, a jelenem küzdelmei pedig kiegészítették”
– mondja Bakos Kristóf, azaz Moriones, aki múlt héten ünnepelte első albumának, a ’Tébolyda’ egyben karrierjének is csekély egyéves jubileumát. Az akkor még csak zenéjéről és TikTokról ismert fura hajú fiú azóta három önálló, teltházas koncertet adott Budapesten, legutóbbit éppen a közel 1300 férőhelyes Akvárium Klub Nagyhalljában. Ekkor a bohóc a színpadon meghalt, és ezzel egy új érát indított el, kilátásba helyezve egy új lemez érkezését.
Az „ALVAJÁR” is egy mozaikrész, amelyről a dalszerző bővebben így mesélt
„Unokatestvéremmel forgattuk a videóklipet. Mindenképp egy olyan helyet szerettem volna a szám nosztalgikus kedvessége miatt, ahol gyerekkorom nagy részét töltöttem, és a klipben feltűnő hintaágy az volt. Sokszor átmentem és beszélgettünk mamával, és ekkor a nap mindig odasütött. A kontraszt az csak hozzáadódott a történethez, hiszen a bohóc meghalt, de az albummal minden tiszta lesz. Nagyon durva, mert a klip elején a kisfiú én vagyok, ahogy nézi a jelenem. Azt a részletet unokatesóm egy egyetemi projektjéből vettük ki, ami ráadásul egy 14 éves felvétel, hiszen 2010-ben forgott és valahol megtalálta. Eszméletlen sorsszerűen történik ismét minden és mondhatjuk, hogy minden egyszerű volt, hiszen hazamentünk.”
Az „ALVAJÁR” egyfajta életigenlő figyelmeztetés is, hogy a jelen zsúfoltságában, ha a múltat elfelejtjük és nem tudjuk értékelni a pillanatot, azt később meg fogjuk bánni.
