|
|
|
Az ablakon nem süt be a fény
Meghalt már minden remény
Tudom az élet néha szép, de az élet néha fáj
Hol van az, amit régen magadnak álmodtál?
Hol az a kép, ami régóta álom?
Ebben a világban a helyemet én nem találom
Hol az a pénz, amit régóta várok?
Mióta mikrofonnal én a színpadra felállok
Csinálom, amit szeretek, mindig ott leszek veletek
Ha megszakadtok, akkor is tolom tovább a szekeret
Mert szar napok vannak, lesznek és voltak
De mindig egy újabb reményt hoz nekünk majd a holnap
Az egész szakma kamu
A zeneipar az, ahol az igazság a tabu
Már évek óta hajtok
Azért pedálozok, hogy végre én legyek a bajnok
De mindig feltűnik egy kretén
Aki mosolyogva viszi el azt, ami az enyém
Amikor nem láttok éppen
Töltöm én a fegyverem ott bent a sötétben
Az ablakon nem süt be a fény
Meghalt már minden remény
Tudom az élet néha szép, de az élet néha fáj
Hol van az, amit régen magadnak álmodtál?
Hol az a lány, aki nekem a világ?
És tényleg engem akar, nem pedig a Mr.G-zát
Hol az a sztár, akit mindenki imád?
Rég feladta az egészet és a játékból kiszállt
Mert tök mindegy a keret, hogyha nem állnak ott veled
Pedig hidd el baba én téged kajakra szerettelek
Mégis mást dobott a gép, sok az álca meg a fake
De azt ne felejtsük el, hogy minden perc ajándék
Nem minden arany, ami fénylik
A kamu miatt van az emberekben a sok tévhit
Eltűnt belőlünk az érték
Lespanoltunk az ördöggel egy kis maroknyi pénzért
Mondd merre tart a világ
Mindig csak a pénz, meg a tré, neg a hibák
De nem szabad megállni
A legnagyobb szarból is mindig tudni kell felállni
2x
Az ablakon nem süt be a fény
Meghalt már minden remény
Tudom az élet néha szép, de az élet néha fáj
Hol van az, amit régen magadnak álmodtál?
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
