|
|
|
Refr.
Most nem akarom ezt, most nem akarom így. Miért kellett ennek így történni, elmentél itt hagytál még annyit sem mondtál bye bye.
Már nem köszönsz nekem az utcán, már nem iszogatunk együtt a pultnál, mert elmentél itt hagytál, még annyit sem mondtál. Csak láttam hogy üres a szekrény, és hogy te szépen elmentél, egyik napról a másikra, nem hallgattam másokra. Hiányzol, ezt kár tagadni, magányomban a falat tudnám kaparni, hogy nem fekszik senki mellettem, aki fontos volt azt elvesztettem. Nem kapok a kérdésekre választ, most minden apró kis dolog lefáraszt, nincs bennem harag csak béke, de nehéz feldolgoznom hogy vége.
Refr.
Most nem akarom ezt, most nem akarom így. Miért kellett ennek így történni, elmentél itt hagytál még annyit sem mondtál bye bye.
Itt állok egyedül magamban, hallod a bánatomat a szavamban. Nem tudom, hogy mit csináljak, nem tudom hogy hova álljak, nem tudom hogy suttogjak, vagy nagyon kiabáljak. Nem tetszik semmi mióta elmentél, még mindig nem tudom miért, de elengedtél. Elmentél, itt hagytál, még annyit sem mondtál. Én megadtam mindent amit csak tudtam, de úgy látszik hogy ezt is nagyon elk*rtam, csak tudnám hogy miért, hogy mi volt a baj, kavarodik a fejemben egy meg nem szűnő zaj, de tudod mit nem érdekel, elfelejtelek, még akkor is ha kicsit neheztelek rád, nem érdekelsz már mert tudom hogy fáj, hogy senki se vár a munka után. Otthon egy vacsorával, csak üresség van a szobában, nem jön az sms nem jön a hívás, a haverok csak annyit mondanak ez szívás. Kimegyek az utcára jössz velem szembe, rám mosolyogsz, bele nézel a szemembe és azt mondod sajnálom tényleg nagyon ari vagy, gyere már hát este bemutatom az új palimat.
Refr. 2x
Most nem akarom ezt, most nem akarom így. Miért kellett ennek így történni, elmentél itt hagytál még annyit sem mondtál bye bye.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
