|
|
|
| Előadó: | Ganxsta Zolee és a Kartel |
|---|---|
| Album: | Szabad a gazda |
| Megjelenés: | 2004 |
| Hossz: | 0:00 |
| Szövegírók: |
Zana Zoltán Marosi Tamás Z |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Sony Music |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Csörög a telefon, felkapom a Pisti az hogy
Húzzam le a belemet, mert indul a menet
Lemegyek a kapu elé, meglátom a turnébuszomat
Nem mondom azt hogy kiverem a faszomat
Az örömtől, még fáj a fejem a tegnapi sörömtől
Bent valami dörömböl
A Medencés mellé beteszem a picsám
Hátul Gabi, Laci, Pityu, a feeling az vidám
Irány az első, a faszom tudja merre megyünk
Sika, kasza, léc, csak ezen is túl legyünk
Az első pellengér elmegy, de a második az meleg
Meglátom a helyszínt és az életem lepereg
Egy asszonykórus nyomja, Józsi mi a faszom ez?
Mi a túrót kereshet itt egy Kartel lemez?
Fölmegyünk bassza meg, elindul a freak-show
Olyan nekünk a hely, mint az amiknak Varsó
Ezt is behúztuk gyerekek, megvan a zsír
Az egyik szemem nevet, a másik meg sír
A harmadik az szódával, de a negyedik az megint atom
Hogy veregessem a faszom
Akkora a színpad mint egy ebédlőasztal
A két kis milimikron hangfal se nagyon vigasztal
Bérletem van úgy látszik mindegyik kibaszott lepra helyre
Na ezzel mi a terve?
És a mikrofonra mutatok, és a gatyámban matatok
Miért nem kurvákat futtatok? Az kényelmesebb dolog
Kibaszottul komolyan megszólal a felszerelés
Nem tudom pontosan mire szólt a megrendelés
Annyira kemény a szitu, hogy már keresem a Jáksót
Ő vezeti a szopatóshow-t
Irány az iroda betakarítani megint a lét
Nem is mondom el nekik a trét
Hogy úgy érzem magam mint aki vágóhídra kerül
Csak többször egy napon, és mindig előkerül
Ref.
Továbbindulunk, az utolsó
Ennyi maradt a végére, még egy tahóshow
Mindenki nézi, de senki meg nem érti
A zenekar ezt a napot már több sebből vérzi
Kezd a rinya, a telefon sípol
Ha elkéstek én levonok a zsírból
Vonod az anyád, húzz a gyíkba
Ezt csinálja mindegyik, hát betesznek a sírba
A buli szar, a motyó mar, az arc takar, a segg vakar
Valaki zavar, mi a faszt akar? Valamit hadar, ez igazi magyar
Leverek egy felest, behúzom a levest
Az örömöt keresd, kell hogy ezt szeresd
A segged mereszd, a buszba tehesd
A kérdést szegezd: Mi a picsa ez?
Ref.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
