|
|
|
| Előadó: | Ganxsta Zolee és a Kartel |
|---|---|
| Album: | Pokoli lecke |
| Megjelenés: | 2001 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Póka Egon Zana Zoltán Marosi Tamás Z Földes László |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | EMI |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Zolee:
Angyalföldön születtem tudod, és ott is nőttem fel
Azt kell mondjam gyerekek hogy nem egy lepra hely
A tv-ben én is megnézem ami csak kell
És ide a bökőt nekem hogy itt temetnek el
Nekem is nagyon szimpi a sörgyár, a maláta
Rengeteget költök rá a piázásra
Ha van időm, én is sokat a klubokba lejárok
Ismerem a csajokat, tudják a srácok
Leülök egy sarokba, és nyugisan piálok
Nekem a tánc nem kenyerem, én magamban se rázok
Egy angyalföldi gyerek, hát vágjátok hogy ki vagyok
De van egy kőbányai arc, akit nagyon vajazok
Olyan mint a Johnny Winter, vagy Jimmy Hendrix
Egy a biztos, hogy a Bill a király az a fix
Embere a bluesnak, az erőnek, a hitnek
Basszátok meg adjatok utat a Billnek
Refrén...
Zolee:
Egy kicsi pöcs voltam apám és a Hobót hallgattam
Egy nagyon nagy tanár a Bill, ezt éreztem, tudtam
A haverok között engem is sör és kártya vár
Nálam is van két ász, így már nem érhet kár
Mikor elmondta a király, hogy a falvédőjén mi áll
Annyi csak: az édes otthon mindig visszavár
Én baszottul ráakadtam, és tudtam hogy Istenek
Hallottam hogy kopaszkutya gyere csókolj meg
Ne királyok kutyája legyél, hanem a király
A kutyák között, hát ez kibaszottul beütött
Mert bombajó a duma és kibaszott jó a zene
Ez volt mindig a Bill a blues legnagyobb embere
Aztán jöttek sorba: Rossz vér, Tranzit blues
Ez volt az a stílus ami igazán lezúz
13 meg a 8, de vita ne legyen
Itt van még Kőbánya is hogy hazategyen.
Refrén...
A hazai zenei élet egyik legképzettebb női hangja, húsz éven át készült az előadói pályára, mindig közel volt a műfajhoz, talán nincs is olyan ismert énekes, akinek a lemezein nem működött közre.
Több mint tíz éve az ország legismertebb előadói között tartják számon. Kati – miközben a Debreceni Egyetem Könnyűzenei Intézetének egyik énektanára – Új utakon címmel új lemezt készített, ami mostani beszélgetésünk aktualitását is adta...
- A nagy áttörés 2010-2011-re tehető és ma már 2024-et írunk. Hogyan látod az akkori és a mostani Wolf Katit?
- 2010-ben volt az X-faktor, amiben megismert a közönség és utána közvetlenül az Eurovíziós Dalfesztivál, ahova felnőtt előadói életem első slágerét vittem, mert ugye a Vukon azért addigra már túl voltam. Elég hosszú idő után kerültem igazán a nagyközönség elé, már anyukaként két kisgyerekkel, miközben 20 éve már mindenféle színpadon álltam, de ismeretlen énekesként. Nagy lendülettel mentem az X-Faktorba, de ebben azért benne volt az is, hogy 36 évesen mit keresek én a popszakmában, esetleg hazaküldenek. De hál’ istennek annyira nyitott volt a csatorna, sőt, ez volt az én „backstage sztorim”, hogy már anyuka vagyok, kialakult élettel, és így is el lehet kezdeni egy új pályát. Nekem az X-Faktor és az Eurovízió egy robbanásszerű, hatalmas katarzis volt. Együtt éltünk, együtt lélegeztünk az egész X faktor stábbal, figyeltek, vigyáztak ránk, együtt ötleteltünk, szuper volt ott lenni velük. Az Eurovíziós verseny ezután olyan volt, mint a tejszínhabra a csokiszórás. Nagyon boldog voltam ettől az egésztől, de ma már bizonyos dolgokat másképp csinálnék. A legnagyobb hibámnak azt tartom, hogy elkezdtem zenekar nélkül fellépni. Zenei alap és CD, pendrive, arra ráénekeltem és mentünk fellépni. Nagyon élveztem a sikert, a rengeteg munkát – de ezt ma már nem így csinálnám.
- Ezt nagyon meg tudom érteni, de ezt nem ingyen kaptad. Ezért te nagyon megdolgoztál...
- Előtte rengeteget dolgoztam, megtanultam mindent, amit lehetett, mentem az apámmal (Wolf Péter zeneszerző) dolgozni, rengeteg stúdiómunkát csináltam. Mellette tanultam meg, hogyan kell dolgozni egy stúdióban, közben felléptem, zenekarokkal énekeltem, rengeteg gyakorlati dolgot tanultam. Emlékszem, az X-Faktor alatt mondogattam magamnak, hogy nem fogok sírni azon sem, ha kiesnék a műsorból. És bár minden percét megéltem ennek a helyzetnek, bennem egészen mások voltak a belső támpontok, mert amikor már két gyereked van, sokkal, de sokkal erősebb vagy, fel vagy készítve helyzetekre.
